Értékelés | Az első és utolsó úton hajózni
"- Rendben! - sóhajtott nagyot a fiú - Igyekszem nem nézni a rések közé.
- Nem is szabad! A hajó a mi legjobb barátunk. Nem akar ártani nekünk, hiszen a munkát biztosítja. Csak akkor lehet bajod, ha figyelmetlen vagy. Mindig légy résen, de ne rettegj tőle. Azt megérzi még a fém is - kacagott fel a férfi."
"A hajóval együtt elhunyt összes ember emlékére. Társadalmi osztálytól függetlenül, mindannyian hősként haltatok meg."
Fülszöveg:
Egy történelmi regény, mely olyan titkokat árul el, amelyről eddig nem is tudtál!
Dédnagymamám sokat mesélt egy hajóról, melyen az egyik osztálytársa utazott. A gőzös neve Titanic volt. A megdöbbentő történetet az iskolatársa testközelből élte át és mivel az első osztályon utazott túlélte a katasztrófát, de soha többé nem mert vízre szállni. Az ő története inspirált arra, hogy megírjam ezt a regényt, melyben olyan titkokat és részleteket is elolvashatsz, amiről talán eddig nem is tudtál. Bár a Titanic történetét sokan megírták már, de a harmadosztályú utasokról szinte soha senki nem beszélt még. A hősök mind az első osztályon utaztak, pedig a szegények is éppúgy éreztek, szerettek, féltek a hajón, mint a módosabb utastársaik. Ugyanúgy hősök, akikre emlékeznünk kell.
Élménybeszámoló:
A Titanic történetéről már szinte mindenki hallott. A kor legmodernebb óceánjárójaként, elsüllyeszthetetlen szerkezetével halhatatlan hírnévre számíthatott, de a sors sosem kiszámíthatóan keveri a lapokat... hírhedtségét nem az akkori teljesítményének köszönhette, hanem annak, hogy már az első útján, 1912. április 14-én jéghegynek ütközött és két és fél órával utána a habok áldozata lett.
"A Titanicot egy óceánjáró hármas második hajójaként tervezték „testvérhajóival” heti három járat kiszolgálására és a transzatlanti forgalom dominálására, a White Star Line társaság számára. Az előbb elkészülő Olympic és a Titanic teljesen azonos méretekkel rendelkeztek, ugyanazon tervek alapján készültek. A Titanic fedett sétafolyosói megnövelték a hajó hivatalos bruttóregisztertonna értékét 1328 tonnával, így az azonos méretek melletti nagyobb befogadóképesség miatt reklámozták a világ legnagyobb hajójaként. Később az Olympicot is átépítették, amivel további 100 BRT-növekedést értek el, így ismét az Olympic lett a legnagyobb óceánjáró. " (Forrás: Wikipédia)
Megoszlanak a vélemények arról, hogy pontosan miért süllyedt el a hajó, többféle cikk is napvilágot látott a süllyedés okairól.
"Corfield arra a következtetésre jutott, hogy a szerencsétlen körülmények egész láncolata vezetett a Titanic pusztulásához. „A világ legjobban előkészített terve sem tud kiküszöbölni minden olyan tényezőt, amely negatívan befolyásolhatná egy bonyolult gép tervezését és működtetését. Néha elegendő az egyéni tényezők együttállása ahhoz, hogy az események addig a pontig bonyolódjanak, ahonnan már nincs visszaút, és a tragédia már nem hárítható el” – mondta." (Forrás)
A témában egy nagy sikerű film is készült Leonardo DiCaprio és Kate Winslet főszereplésével, amely két különböző társadalmi osztályú fiatal szerelembe esését mutatja be a hajó első és utolsó útján. Ám mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik a hajó mélyébe, a harmadosztályra kaptak csak jegyet? Erről szól Dr. Jekkel Gabriella kötete, amelyben az írónő arra keresi a választ, hogy az alsóbb társadalmi osztályok hogyan láthatták a hajó építését és tavaszi süllyedését?
Elég volt egy pillantás a borítóra, hogy szerelembe essek és várólistára kerüljön - igen, szeretem a szép fedőket és ez a regény azzal rendelkezik. Ezek után amikor elolvastam a fülszöveget, nagyon lelkes lettem, hiszen a szerző dédnagymamájának osztálytársa utazott a Titanicon, túlélte a katasztrófát és emiatt született meg a könyv. A sok meséből ihletődött ez a történet, amely több családot kísér el és mutatja meg szerepüket akár az építés közben, akár az út és az addig vezető döntések kapcsán. Nemes célból íródott A Titanic elfeledett hangjai, amit többnyire szerettem olvasni.
A Titanic roncsa. A karbonát kompenzációs határ (egyensúly a karbonát lerakódás és feloldódás között) alatt fekszik a hajó és ezért nincsenek csontvázak a maradványok között. Forrás
A történet rengeteg szereplőt vonultat fel, amiket a könyv erősségének tudok nevezni, a sokszínűsége erős előnye, jó témákat vett elő a szerző a karakterek által. Ahogy már fentebb is írtam, több embert figyelhetünk meg a kötet során kissé közelebbről és emiatt sok korabeli problémáról, helyzetről szerezhettem tudomást, míg olvastam a sorokat. Igazából arra voltam kíváncsi, hogy milyen életből indulnak el a szereplők a hajó temetésére és ezt pontosan megválaszolta a szerző. Például láthatunk olyan családot, akik Svédországból indulnak az új világ felé, mert nem tudják fenntartani a gazdaságukat, vagy olyan török keresztényeket, akik kénytelenek menekülni hazájukból, hiszen az országuk nem nézi jó szemmel hitüket. A közös ezekben a szereplőkben a vágyuk egy jobb életre és egyszerűen ha rájuk gondolok, csak szomorú leszek. Mindenki megérdemli a boldog mindennapokat! Nemcsak ennyi embert követhetünk utolsó útjára, hanem többet is, viszont róluk most nem ejtenék szót. Már a regény közepén is éreztem, főleg a technikai infóknál, hogy Dr. Jekkel Gabriella sokat kutatott a témában, de ez igazán a végén látszódik. Minden szereplőhöz leírja, hogy mennyi igaz A Titanic elfeledett hangjaiból, tehát ez már nevezhető rekonstrukciónak is. Nagyon tetszett ez benne, pontosan ilyen információkról akartam olvasni.
Nagyon nagy kedvencem a hajó építésének bemutatása volt. Az olvasás előtt direkt nem kutattam utána jobban a hajó történetének - kb annyi tudással ültem le a könyvhöz, amennyi általában tudott a jéghegyről és a nagy monstrumról, na meg arról, hogy a tömegjelenség (a hisztéria elharapódzása) miatt volt a katasztrófa olyan mértékű - így minden információt örömmel fogadtam és te jó ég! Hát a szerző mennyi mindent belepakolt és milyen stílusosan! Imádtam minden sorát, amely a munkások szemszögéből íródott. Az egyik szereplő, William, régi motoros a szakmában, vagyis egy rangidős hajóépítő mester és ő veszi szárnyai alá az újonc Davidet. William kápráztatja el őt, na meg minket, olvasókat sztorikkal, hiszen ő mindent tud, amit lehet, néha meg még annál is többet. Miközben beszélgetnek, láthatjuk a nehéz helyzetüket, azt, hogyan épül és szépül a hajó és milyen veszélyes a munkájuk és hogy erre mennyire nem figyelt fel senki abban a korban.
"Gondolj csak bele öregem. Be vagy zárva a vízszint alatt egy vaskoporsóba, a gépek zajától semmit nem hallasz, beszélgetni sem tudsz, csak pakolni a szenet. Ha szólsz, akkor kiabálnod kell, hogy valaki meghallja. Már ha meghallja. A kazánok folyamatosan ontják a forróságot, de nincs víz, hogy lehűtsd magad. Mert ha itt víz van, akkor hatalmas a baj öregem. Esélyed nincs felmenekülni a felszínre. Ráadásul legtöbbször a hajótest mélyebben fekvő része sérül, vagyis itt lent. Ez itt maga a pokol öregem. Örülj neki, hogy mi most dolgozunk itt és nem néhány hét múlva. Úgyhogy gyere, kelj is fel, elég volt a pihenő! Ennek a kis hölgynek el kell készülnie legkésőbb tél végére."
Több társadalmi jelenségre is felhívja a figyelmet a szerző, amikről nagyon szerettem olvasni. Ilyen például a munkások helyzete, de nemcsak az építők nehéz napjaira láthatunk példát, hanem a fűtőkére is, akiknek még rosszabb körülmények között kellett teljesíteniük. Kontrasztban áll az első osztályon utazók kényelme az ő szó szerint pokoli melegben telt napjaikkal.
"Azt nézd! - mondta John - annyira ne hajolj ki, nehogy valaki észrevegyen. Az urak nem láthatnak meg minket. Ők azt hiszik, ez a hajó munkások nélkül működik. Elképzelni sem tudják, mennyi munka van azzal, hogy ez a kislány mozogni tudjon. Rontanánk a társaság reklámját, ha a koszos és izzadt férfiakat meglátná az utazóközönség."
Emlékezetes marad számomra a harmad-, és első osztályon utazók közötti különbségtétel, a megalázó bánásmód. Például az, hogy beszálláskor egészségügyi vizsgálaton kellett részt venniük bizonyos embereknek, amivel nem lenne semmi probléma, ha nem csak egy adott társadalmi csoportot köteleztek volna erre. Vagy az, hogy a korszellem szerint leszögelték a berendezési / használati tárgyakat a lopás megakadályozására... és ezt szintén csak az alsóbb társadalmi rétegekre vonatkoztatva. Persze, ahogy olvashatjuk a lapokon, a Titanic ebben kivétel volt:
"... a harmadosztályon dolgozó munkások elmondták, hogy most először nem kellett leszögelniük a berendezési tárgyakat. Ugyanúgy nem kell őket rögzíteni, mint a többi osztályon. Korábban ez nem volt így, még a Nagyasszonyon is mindent lecsavaroztunk a harmadosztályon. Úgy látszik, ide a szegények közül is csak azok jönnek, akik nem visznek magukkal szuvenírt a hajóról."
Úgyhogy elég élvezetes olvasmány A Titanic elfeledett hangjai, ha csak a tartalmát nézzük, viszont a szerkesztése és a stílusa rontotta az élményt és ezt nagyon sajnáltam. Nagyon szerettem volna ezt a könyvet szeretni, mindenféle baj nélkül, de nagyon sokszor dobott ki az élményből a hibák sokasága (névtévesztés, rengeteg elgépelés, sok ismétlés), vagy a stílus, például az, hogy néha szinte mondatonként váltódik a szereplők közötti nézőpont. Továbbá iszonyúan hiányoltam a leíró részeket, az egész regény jóformán párbeszédekből áll. Nem tudtam kapcsolódni a szereplőkhöz és ezt is a stílus számlájára írtam és nem volt időm megkedvelni őket, egyedül Williamet sikerült, de ő sokat szerepel.
Tehát összességében nagyon tetszenek a kis, beleszőtt történetek, bár a szereplőkhöz annyira nem sikerült közel kerülnöm, nagyjából érdekesnek találtam mindenkit és ennyi. Továbbá szerettem a keletkezési körülményt, nagyon szép szándékból íródott, na meg a hajó építéséről bármi jöhetett. A mérleg másik oldalán pedig a stílus és a szerkesztés, tördelés, korrektúra szerepel. Ez nekem most 3 csillagot ért meg az ötből.
A szerző egyébként nagyon érdekes tényeket szedett össze és ezért szívesen olvasnék még tőle a Titanic témájában, akár más nézőpontból is.
"Valóban kényelmes, sőt szemet gyönyörködtető az egész, de épp ezért érzem egy kicsit visszásnak ezt a dolgot. A hajóra még a legolcsóbb jegy is egy munkás 3-4 heti bére. Úgy gondolom, hogy akkor ezen azok a bevándorlók utaznak, akik a saját osztályukban felsőbb szinten foglalnak helyet. Azok, akiktől félniük kellene odafönt, azok nem ezen a hajón ülnek."
5 / 3 pont
0 komment