Értékelés | Elkezdeni a balszerencsétlenítés kurzusát
"Sziasztok, balszerencsés babák! Elegetek van abból, hogy balszerencsések vagytok? Hogy mindenki azt várja körülöttetek, mikor rontotok el valamit? Hogy magatoktól is ezt várjátok? Mivel megkedveltelek titeket a vonatozásaink során, megosztom veletek a balszerencsétlenítés lépcsőfokai kurzust. [...] Ha elértek a lépcső tetejére, azok az emberek lesztek, akiknek én ismertelek meg titeket. Lea, Andris, Gabi és Dani, a neveitek legjobb értelmében."
Sorozat-, és előzményinfó:
A Ne nézz vissza! a Semmi pánik! sorozat második része.
A Rólad - Neked Könyvek kiadói sorozat része.
Az első részről is írtam: katt ide az értékelésért.
Fülszöveg:
Régi és új barátságok, szerelmek, Red Bull és medvecukor ízű első csókok, féltve őrzött titkok, álmok. Miközben Szótlan Szentfazékból Lea, Szaporából Andris, Gótikából Gabi, Dadaniból pedig Dani lesz, Kókusznak el kell döntenie, hogy lesz-e még helye a balszerencsés babák életében, miközben Vincze Dömötör életében is akadnak megmászásra váró problémahegyek.
A Semmi pánik!-ból megismert öt tizenéves életének balszerencsés és boldog pillanatairól Király Anikó a szokott humorral és melegszívűen ír.
„A legjobb dolog, ami történhetett ezzel a mára már oly szerteágazó műfajjal, hogy megjelent ez a csupa szív lány és történetein keresztül megmutatja, ő miként látja a világot.” (moly.hu)
Élménybeszámoló:
Kissé régen olvastam a Semmi pánik!-ot és egy vonása erősen megmaradt bennem, mégpedig az, hogy humoros. Az első részben Király Anikó nagyon jó stílussal vezeti bukdácsoló szereplőit Kókusz felé, a minden lében két kanál sráchoz, hogy belemásszon az életükbe és próbáljon nekik segíteni. Nagyjából ezt szerettem volna látni a második történetben, vagyis többet az összekötő srácról és megnézni, hogy hogyan alakult az életük az első rész után. Na meg humort vártam dögivel!
A Ne nézz vissza! borítója passzol az előzőhöz és minél tovább nézem, annál jobban tetszik és most, hogy már elolvastam a könyvet, látom a koncepció értelmét, így még inkább szeretem. Valahogy olyan Kókuszos, tuti, hogy a tervező a srác ízlését akarta visszaadni és nemcsak a farmerkabáttal! A történetben pedig a dinók is nagy szerepet kapnak, ahogy a kedvenc balszerencsés babáink is, Lea, Gabi, Dani és Andris. A sztori elején Kókusz szomorúan látja, hogy a négyes milyen elveszett nélküle és kitalál egy tervet, aminek elhallgatott része az, hogy a kedvenc embereit összehozza és barátok legyenek. Ezt a balszerencsétlenítéssel kívánja elérni és közli velük, ha végigmennek a babák a pontjain, a végén elérhetik a balszerencse nélküli státuszt és megszabadulhatnak a gúnyneveiktől. Elsőre furának találják a tervet - mint Kókuszt - de belemennek és így indul a regény a fiú nélkül, közben pedig reménykednek, hogy a folyamat végén az élő lelkiismeretként funkcionáló srácot találják, na meg a szerencsésebb jövőt és remélhetőleg útközben semmilyen világvégét nem robbantanak ki azzal, hogy a négy péntek tizenharmadikai születésű fiatal együtt lóg...
 |
| A történet a barátságról szól. Forrás |
A második részeket több olvasó gyengébbnek szokta érezni és ez valahogy nálam nem így van, szeretem a középső regényeket, ahogy a Ne nézz vissza! c. kötetet is. Elsőre nem találtam vele a közös hangot, de ahogy bejött Kókusz - na meg a küldetése - a képbe, átkattant bennem valami és elkezdtem nagyon várni a végkifejletet és hogy végül mi lesz a négyes sorsa.
A problémáik egyébként ott folytatódnak ahol és ahogy az előző könyvben összekutyulták őket: Gabi a hazugságának következményeivel küzd, Andris a coming out-jának a hatásait figyelheti meg közelebbről a családján. Lea pechjére őt húzták ki a karácsonyi beszéd előadójának és nagyon nem akarja ezt a plusz feladatot magára, Dani pedig hiányolja édesanyját és küzd a mostohaapjával. Mindannyian egy burokba záródtak, ami a többiektől választja el őket külön-külön, küzdenek a magányukkal és hogy nem tudják mit kéne tenniük Kókusz tanácsai nélkül. Elveszettek és ezen igyekszik segíteni az említett fél azzal, hogy megpróbálja őket közelebb húzni egymáshoz és ezt olyan köntösben kapjuk meg, ahogy az előzőben megszokhattuk, vagyis több nézőpontból láthatjuk az eseményeket.
A babák és a segítő szándékú Kókusz gondolatait ismerhetjük meg a témában és ez nagy erőssége ennek a regénynek. Egyáltalán nem éreztem azt, amit általánosan szoktam, ha több szemszögű egy történet, vagyis azt, hogy túl sok a szereplő. Mindegyikük problémája érdekes, a karakterek teljesen megérthetőek és nagyon alaposak az egyes részek, szinte úgy érzem, hogy ismerem őket. A történet főleg miattuk könnyen szerethető és néha tényleg rájuk férne egy nagy ölelés, vagy szeretet, esetleg mindkettő. Ezért kedveltem nagyon mindenkit, de főleg Kókuszt, az ő hozzáállásáról és a napsugár természetéről nagyon jó volt olvasni - mindenki életébe kellene egy egy ilyen karakter! Persze ő sem tökéletes... és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog vele történni és hogyan varrja el Olívia varróeszközeivel Király Anikó a történetet.
A fentiekhez a szerző stílusa asszisztál, ami nagyon tetszik nekem. Gördülékeny és humoros leírásokat kaptunk tőle, ez a másik nagy kedvencem a könyv kapcsán. Nagyokat kacarásztam egyes jeleneteken, amikor kellett, vagy komolykodtam rajtuk, szintén akkor, amikor a szöveg azt megkövetelte. Király Anikó nagyon jól ír!
"Szóval a gép mindent tudott rólam, és hirtelen úgy éreztem magam, mintha megint tizenhárom lennék. Micsoda időszak volt! Egész Diósvámhatár azt várta, hogy a balszerencsés babák kombinált tizenharmadik éve magával hoz egy olyan méretű katasztrófát, ami után a faluból csupán egy kiégett szellemváros vagy egy gigantikus kráter marad. Vajon ezért nem beszéltünk egymással? Féltünk egy hülye babonától, amit egy megmurdált polgármester szelleme kísér majd végig egész életünkön át? Popompás kilátások..."
 |
| A történetbeli Gabi kutyakiképző szeretne lenni, de szülei orvosnak szánják. Forrás |
Ebben a regényben sok problémára, témára lehet felfigyelni a karaktereken keresztül, de én egyet emelnék ki, méghozzá Kókusz odafigyelését. Az egész történetből nekem az tűnt fel a leginkább, hogy mennyit jelenthet az, ha valakinek az életében van egy jó szó, vagy tanács, vagy csak egy egyszerű odafigyelés. Ezért számomra inkább erről szól ez a történet, a közös tanulságuk a barátság. Kókusz látja a többiek igazi színeit, vágyait és választ ad a szükségleteikre az odafigyelésével. Az ő igazi szerepe a meghallgatás, amiért különlegessé válik, hiszen ki az, aki inkább figyel másokra, mint folyamatosan beszél? Azt hiszem, ezért lehet olyan hatékony... vagy az még szintén megfordult a fejemben, hogy mivel a srác ilyen jó katalizátor abban, hogy egymás felé forduljanak, vagy abban, hogy rájöjjenek dolgokra, simán lehet jelkép is. Ő az, aki a pozitív hatást testesíti meg a karakterek életében, amitől elhiszik, hogy azok a személyek lehetnek, akikké csak válni akarnak és többek, a rájuk aggatott gúnyneveknél. Ilyeneken gondolkodtam a második rész olvasása közben és bár az első sem semmi, én a Ne nézz vissza! részt kiforrottabbnak érzem.
Nagyon tetszik még benne az, hogy akárcsak az önfejlesztés, a problémáik nem oldódnak meg egyből, hanem folyamatosan visszaköszönnek és elég nagy nehézségeket tudnak még okozni az életükben. Ezt elsősorban Lea példáján keresztül lehet látni, aki még mindig fél a nyilvános szerepléstől, bár talán már kicsivel könnyebb a helyzete, de azért nem a színpadok királynője és még sokat kell tanulnia a kapcsolatokról is.
"Olívia kezdte érteni Diósvámhatár és a balszerencsés babák varázsát. Ez a hely nem volt normális, de hogy éppen ezért volt olyan zseniális, arra a lány az újonnan szerzett lepkéjét tette volna."
Tehát összességében egy nagyon szerethető, humoros regényről / sorozatról van szó, amiben a központi téma a barátság és az útkeresés. A karakterek izgalmas problémákat reprezentálnak, amit Király Anikó élvezetes stílusban mutat be. Nagyon szerettem olvasni és ajánlom mindenkinek, aki egy jó hazai ifjúsági szériát keres.
Öt csillag az ötből!
A Könyvhétre érkezik az utolsó rész!
0 komment