"A macimézes flakonoknak nem voltak nagy vágyaik. Csupán egy kis törődést, figyelmet szerettek volna, mint mindenki. Találni egy megértő társat vagy egy befogadó családot. Ilyenkor persze fogalmuk sem volt még, miből áll az élet. Csak sejtették, hogy ha mind ugyanonnan indulnak is, bármerre ragadhatja őket a sorsuk. Így várakoztak mindannyian, mint töltények egy fegyver tárában, kilövésre készen."

Fülszöveg:

Kőhalmi Zoltán második regénye ezúttal nem skandináv krimi, hanem rendhagyó sci-fi, mely nemcsak a jövőbe, az emberiség utolsó 450 évébe kalauzolja el az olvasót, de olykor a múltba is. Miközben egy macimézes flakon és a hozzá tartozó kupak lebomlik, a szerző féktelen humorát és példátlan cselekménybonyolító képességét csillogtatja. Alig vesszük észre röhögés közben, hogy nagyon is komoly dolgokról értekezik: nemcsak fizikáról és metafizikáról, hanem arról is, hogyan fulladunk bele a saját magunk teremtette szeméthalomba. Mondhatnánk, hogy az vegye meg ezt a könyvet, aki szereti az egyszerre vicces és filozofikus utópiákat (pl. Kurt Vonnegut, Douglas Adams vagy Karinthy Frigyes műveit), de nem mondjuk. Inkább azt javasoljuk, mindenki vegye meg ezt a könyvet, aki szereti a szépirodalmat, a gondolkodást és a nevetést.

Pro-infó:

Az értékelés a Kortárs irodalmi projekthétre készült.

Élménybeszámoló:

Kellemes meglepetésként ért engem A ​férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit című kötet, amin iszonyúan sokat tudtam nevetni. A Covid idők kezdetén kaptam elő, pont jókor, hiszen akkoriban Kőhalmi története tökéletesen kikapcsolt és elfeledtette velem a gondjaimat, emellett a szöveg sem volt utolsó, hiszen több fronton villantott fantasztikusan vicces és fárasztó stílusparódiákat, amiken szakadtam, de szó szerint. Úgyhogy nagy elvárásokkal és kellemes érzésekkel készültem a stand-up komikus következő regényére, ami nem is váratott magára sokáig, Az utolsó 450 év címmel jelent meg és éppen erről a kötetről próbálok összehozni egy rövidebb élménybeszámolót olvashat az ide tévedő olvasó.

A történet röviden, egy mondatban összefoglalható: a szerző eljátszott a gondolattal, hogy ha egy műanyag 450 év alatt bomlik le, akkor mi történhet körülötte? Adott nekünk egy mézes macis flakon, az a nagyon tipikus, nagyon hungarikum PET tároló és az ő(?) útját követhetjük végig, hogyan sodródik ide és oda, korok és fejlődések hullámain keresztül, amiben a kiindulópont mindig ő maga, az, hogyan áll hozzá az adott társadalom. Szemétként vagy felhasználható eszközként tekintenek rá? Ezeket Kőhalmi a maga stílusában meséli el és bónuszként megkísérli lerántani a leplet egy-két mítoszról (a majákról is, igen). 

"A fiú az Emelőből tartott hazafelé, a gépészhallgatók első számú törzshelyéről, amit jellemző módon egy egyszerű gépről neveztek el. Bevett szokása volt az egyetemistáknak azzal áltatni magukat, hogy ha a campus közelében, szakmába vágó név alatt isznak, valamelyest tanulással foglalkoznak. De a titulus találóan utalt a benne folyó tevékenységre is, a jövő mérnökei mind kitartóan emelgették a korsóikat. Másik helyük, a Lejtő szintén egy egyszerű gépről kapta a nevét, és burkolt jelentését nem kellett elmagyarázni senkinek, aki megtapasztalta már az alkoholfogyasztás és a tanulmányi eredmény összefüggéseit."

A sci-fi történet a környezetszennyezést veszi górcső alá, többféle koron keresztül, pontosan 450 évig, és nem véletlenül addig, de ezt a poént az előzőekben már sikeresen lelőttem. Szóval mi, olvasók követjük a Maci útját és rengetegféle karakterrel találkozhatunk közben, hiszen sok a szereplő, a Maci több kézen megy át. A szereplők általában rövid ideig kísérik kalandján a PET-palackot, mert minden fejezet egy század és egy adott kerek, lezárt történet, amiben a közös a sodródó alakunk, Maci. Mindenki más változik, ahogy az idő halad és a világ mindig fejlettebb, a környezet egyre züllöttebb. A helyzet pedig egyre rosszabb, élhetetlenebb. 

Ami fontosabb, az az események köre, amik kettős érzéseket váltottak ki belőlem. Egyrészt fárasztónak, másrészt zseniálisnak tartom őket és ezt meg is magyarázom miért, de rögtön! A regény eleje nagyon tetszett nekem, ez a XXI. század, ami korban a legközelebb áll hozzánk. Viszont ahogy belépünk a következő századba, és időben egyre messzebb haladunk tőlünk, már nehezebb követni, olvasni és a kötet közepén azt éreztem, hogy fáradok. A szerző alaposan veszi végig a történetet, inkább rendszerszemléletben, ami azt jelenti, hogy próbálta a nagyobb képet nézni és követni az ok - okozati viszonyokat, a folyamatokat és elképzelni, hogy mi miért történik, mi mit okozhat. Amellett, hogy a könyv felénél már sokalltam a cselekményt, az egyes részek jók - együtt éreztem soknak őket. Mindegyik szál akár egy külön mű is lehetne és így, összefoglalva, tömény. Nagyon alapos a gondolatmenet és iszonyúan sok mindenre kiterjedő ez a gondolatkísérlet és ezért tetszik is, de nagyon hosszúra nyújtott.

Viszont maga az ötlet, a környezettudatosság megjelenése, minden kor hulladékgazdálkodásának bemutatása nagyon bejött. Kőhalmi ötletei fantasztikusak, ilyen például a módosított állatfajok megjelenése a sztoriban, amik szemetet esznek; vagy a műanyag, mint energiaforrás és a maja civilizációs ötlet nagyon érdekes, már csak ezért a magyarázatért megérte olvasni (egy nem mindennapi történet, nem mindennapian zseniális belemagyarázása). Van itt azért kreativitás, ahogy az előzőben is megszokhattam.

"A kizárólagos bányászati joggal rendelkező P vállalat meghódítani látszott a Holdat, de a hétköznapi ember szemében nem lett kevésbé titokzatos hely a kopár égitest. Még mindig tartotta magát az összeesküvés-elmélet, miszerint az 1969-es holdra szállást valójában egy tévéstúdióban forgatták le. A teória történetesen igaz volt, az amerikaik a legnagyobb titokban juttatták fel a Holdra a stúdiót. A stáb küldetése során elvesztette a hangmérnököt és a sminkest, akik pedig sikeresen visszatértek a Földre, a következő forgatáson mind rejtélyes balesetet szenvedtek."

Nekem Az utolsó 450 év nem annyira humoros, ellentétben az előzővel és ezt nagyon hiányoltam is. Jó persze, párszor mosolyogtam rajta, de hol van ez az első hatásaitól? Úgy olvastam, mint egy komoly sci-fit, a furcsa események mellett is, mert ez egy olyan regény, ami a Mi lenne, ha? kérdésre válaszol és nem tudtam poénra venni. A vége pedig sajnos súlytalan, mintha nem számítana semmi semmit... kissé szomorú lettem tőle.

"- Mit gondol, miért pont önt kellene választanom erre a pozícióra?
- Ha megfizetnek, nem kérdezek.
- Itt írja alá."

Tehát összességében ez egy olyan történet, ami a PET-palack Maci útját követi és mutatja be az adott kor hulladékgazdálkodását és hogy hogyan reagálnak a tárgyunkra az adott személyek. Akkor ajánlom, ha szereted a fárasztó humort, ha ismered és szereted Kőhalmi munkásságát és kíváncsi vagy egy palack útjára a korokon keresztül.

Nálam ez 3 csillagot jelentett az ötből.

Extra ötlet, ami tetszett benne: 

❥ egy-két hajmeresztő ötlet

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 

❥ őszi

 

 Ha kíváncsi vagy a könyvre, lesd meg a kiadónál:

 

Szerző: Kőhalmi Zoltán

Illusztrátor: -

Sorozatcím (kiadói): -

Sorozatcím: -

Rész: -

Következő rész címe: -

Cím: Az utolsó 450 év

Eredeti megjelenés: -

Kategória: cli-fi, humoros, környezetszennyezés, kortárs, sci-fi, szatíra, utópia

Fordító: -

Oldalszám: 252 oldal

Kiadó: Helikon

Megjelenés: 2021

Ár: 3.999 Ft

 

A könyvet köszönöm a kiadónak! Az értékelés a Kortárs irodalmi projekthétre készült.