"Gyakran szoktam mondani, hogy önmagunk megismerése kicsit úgy működik, mint a sci-fi filmekben a jövő, ami megváltozik pusztán attól, hogy belenéztünk. Amint felismersz magadban, az életedben, a kapcsolataidban egy mintát, már nem tudod többé "nem tudni". [...] Első könyvünkben arra biztattunk, indulj el bátran önmagad felé. Ebben a könyvben szeretnénk továbbkísérni ezen az úton, és még közelebb vinni önmagadhoz."
"Mindenről pontos jegyzeteim vannak. Az életem olyan volt, mint egy álom, és az álmaim olyanok, mint az élet. Az életem szép volt, mint egy álom; ó, bár lett volna az életem szerencsétlen, és az álmaim lettek volna szépek!"
hétfő, december 27, 2021
No komment
"Különben folytatta a maga unalmas babaéletét. Nem kopott meg, a ruhái ragyogtak, és ragyogott az üvegtekintete is. Gőgös és önhitt volt, mint minden tárgy. Akkor nem értettem, miért. Ma már tudom. Ez azt jelentette, hogy én meghalok, de ő nem hal meg soha."
péntek, december 24, 2021
No komment
Mostanában nem volt évszakos várólistás poszt, aminek az az egyetlen magyarázata, hogy ezeket a Reading journalomban készítettem mindig el és elmaradt a blogos debütálásuk. Szeretném visszahozni a cikksorozatot, mert nagyon hiányzik az ilyen típusú listázás. Úgyhogy itt vagyok megint a rovattal!
Nézzük a könyveket:
hétfő, december 13, 2021
No komment
"... Ha szeretlek... Ne adja Isten,Hogy hazug legyen ez a hit!...De mért?... Legyen hitvány hazugság,Elég, hogy engem boldogít.Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,Haljak meg most, ez üdv alatt -Többet ér egy hosszú életnélEgy álmot nyujtó pillanat!"
vasárnap, december 12, 2021
No komment
"Csakhogy - merülhet fel az újabb aggály - ezek a régi, komoly, felnőtt szentek és hadvezérek, pásztorok és parasztok, szerzetesek és udvarhölgyek azért sem szelfizgethettek volna a mai fiatalokhoz hasonlóan, mert vagy kemény dolgoztak napestig, vagy a komor templomi félhomályban imádkozva készültek a végítéletre...No, ebben ne legyünk olyan biztosak. A mai komoly (vagy kevésbé komoly) politikusok is szelfiznek, de még a pápa is. És az Árpád-koriak sem mosolytalan, hőspózba merevült szobrok voltak, mint amilyen a Mátyás-templom mellett bronzba öntve álló Szent István. Épp annyira emberek lehettek, mint mi: szerelmesek, szórakozottak, féltékenyek, fáradtak vagy vicceskedők."
"Keménd: Keresztény Ország! Behalok! Megint hazudosztok. Mi Magyarok POGÁNYOK!!! vagyunk, és nem keresztények! Nagyon NEM! Gellért, vigyáz magadra! 😡István király: Trollok. Legalább tudnátok helyesen írni.Keménd: Persze. Tegnapp is Törölted a komentemet!István király: Itt én vagyok a moderátor. 💪Keménd: Akkor moderáldd már a TÉRÍTŐIDET!"
vasárnap, november 28, 2021
No komment
"Szerintem súlyos felelőtlenség valakit már a per vagy az ítélethozatal előtt gyilkosnak nevezni, anélkül, hogy hozzátenné: "feltételezett" vagy "állítólagos". Maga "szörnyeteg"-nek meg "rém"-nek titulálja Salt. És ha már a szóhasználatról beszélünk, érdekes volna összehasonlítani a Bell-ügyről szóló cikkeit a slough-i fojtogatóról írt riportjaival. Utóbbi öt embert ölt meg, és a bíróság előtt is bűnösnek vallotta magát, maga viszont csupán "reménytelenül szerelmes fiatalember"-nek nevezte. Csak nem azért, mert az illető fehér férfi?"
"- És szerinted rakassak orrpiercinget is?
- Óóó, igen - bólogatott Cara.
- Nem látom a logikát abban, ha valaki orrlukat vágat az orrlukába - szólt közbe Pip.
- Újabb lenyűgöző idézet Piptől az utókornak. - Cara a levegőbe írt. - Mi volt, amin tegnap annyit röhögtem?
- A kolbászos.
- Ja, igen - horkantott Cara. - Ezt hallgasd, Loz: megkérdeztem Piptől, hogy melyik pizsit szeretné, erre tök lazán azt mondja: "nekem kolbász!" És nem értette, hogy miért mondott hülyeséget.
- Nem volt hülyeség - mentegetőzött Pip. - A biológiai apán szülei németek voltak. A "nekem kolbász" németül teljesen hétköznapi kifejezés, azt jelenti, hogy tök mindegy.
- Vagy azt, hogy teljesen rákaptál a kolbászokra - nevetett Lauren."
péntek, november 26, 2021
No komment
"Olyan, mintha egy kút fenekén lennék. Egy mély, nagyon mély lyukban, felfelé nézek, odafenn nincs más, csak egy apró fénypont, és kiszakad a tüdőm, úgy üvöltök, hogy meghalljanak, de hiába üvöltök, mert rossz dolgokat mondok, vagy nem is igazán figyelnek rám, vagy csak fel akarnak vidítani."
csütörtök, november 25, 2021
No komment
"Régóta hallgatom a műsorodat, Jordan. Emlékszel? Tudom, hogy magasról teszel rám. Kizárólag az érdekel, hogy minél többen hallgassanak téged. Azt akarod, hogy megnyíljak neked, és eláruljak neked valamit magamról, amibe belemélyesztheted a körmödet. Talán túlsúlyos vagyok. Talán túl sokat iszom. Talán kizártam az életemből az egész világot. Ha adok neked valamit, belekapaszkodsz, mint egy pulóver lebomlott pamutszálába, és elkezded lefejteni. Addig rángatod, amíg darabokra szedsz. Azzal építetted fel a karrieredet, hogy felboncolsz másokat. Engem nem fogsz felboncolni."
szombat, november 20, 2021
No komment
"A félelem a logika feladása - mondta Dr. Montague. - Aki fél, tudatosan lemond az észszerű gondolkodásról. Vagy megadjuk magunkat a félelemnek, vagy harcolunk, nincs középút."
"Emberi szem nem képes pontosan meghatározni a vonalak és a tér azon szerencsétlen egybeesését, amely a gonosz jelenlétét jelzi egy ház homlokzatán. És mégis, valahogy néhány forma furcsa egymáshoz viszonyulása, egy-egy rosszul álló peremszeg, a tető és az ég találkozása azt eredményezte, hogy Hill House átkozott helynek tűnt, sőt még félelmetesebbnek, mert úgy látszott, mintha Hill House homlokzata élne: vakablakok figyelnek, párkányzat szemöldökök húzódnak kárörömteli ablakpillantások fölött. Ha váratlanul vagy furcsa szögből pillantunk rá, szinte minden ház képes nagyon humorosan nézni a szemlélőre; még egy pajkos kis kémény vagy egy gödröcskeszerű manzárdablak is a barátságosság érzésével töltheti el az embert. Ez a ház azonban, úgy tűnt, valahogy saját magát formázta meg, saját tervei alapján állt össze, nőtt magasabbra az építők keze alatt, hozta létre önmagát, vonalait, szögeit, és az emberiségnek tett bármiféle engedmény nélkül emelte az ég felé hatalmas fejét. Könyörtelen ház volt, amelyet soha nem szántak életre, soha nem akart helyet biztosítani az embereknek, a szerelemnek, a reménynek. Ördögűzés nem képes megváltoztatni egy ház szellemét; Hill House ilyen marad, míg le nem romboltatik."
vasárnap, november 07, 2021
No komment
Nagy-nagy betegségek után újra kedvem - illetve egészségem - támadt posztolgatni, instázni meg ilyen tartalomkészítős megoldásokban gondolkodni, ezért hello újra! Ezért sem volt mostanában poszt, pedig szerettem volna hozni... na de most a lényeg a novemberi várólista!
szombat, november 06, 2021
No komment
"Mi múltjárók vagyunk - feleltem, és belekezdtem a következő magyarázatba: - A legtöbbünket még a jelen sem érdekli, hát még a jövő. Emellett, ha a múltba ugrunk, az ugyan jár bizonyos kockázattal, de sokkal kevésbé veszélyes, mint a jövő. Először is, honnan tudjuk, hogy lesz-e egyáltalán jövő? Mondjuk, maga úgy dönt, hogy megvizsgálja, hogyan fog kinézni London, mostantól számítva száz év múlva. Tegyük fel, hogy ötven év múlva London megsemmisül egy nukleáris csapásban. Vagy az egész bolygót elpusztítja egy aszteroida. Hová fog érkezni? Az űrbe? Egy meteorraj kellős közepébe? Egy erősen sugárszennyezett területre, ahonnan nem térhet vissza, nehogy behozza a St. Marybe a sugárzó anyagokat?"
"Vagy pedig, ha ez könnyebb, képzeljék el a múltból induló szálak végtelen számú lehetőséggel teli, csillogó örvényét, ami felfelé tör, közben a szálak összeállnak, összeforrnak, hogy áthaladjanak a jelen gyűrűjén, és valósággá váljanak. Természetesen, a legtöbb sosem jut át. Ezek szép csendesen semmivé válnak, ami csak akkor jelent gondot, ha ön történetesen egy múltjáró, aki történetesen azt a lehetőséget akarja megvizsgálni. Másként fogalmazva semmi sem valóság, amíg nem történik meg ténylegesen."
vasárnap, október 31, 2021
No komment
Annyira szerette volna kitépni a testéből ezt a rettegést, és áthajítani a korláton! Börtönbe zárta ez az érzés, ő pedig oly sok mindenről lemaradt miatta!
Senki sem érdemli meg, hogy az egész élete tönkremenjen vagy véget érjen valaki más esztelensége miatt.
szombat, október 09, 2021
No komment
A szeme körül még mindig kialakulatlanok voltak a vonások - még nem készült el egészen. Történet volt, nem epilógus. És ha úgy dönt, egyszerre csak egy szót mesél az életéből, miközben lefelé lépdel a lépcsőn az új érkező elé, azzal nem árthat senkinek. Elvégre a mesemondás szokását nehéz elhagyni.
Néha más nem is maradt.
vasárnap, szeptember 26, 2021
No komment
Ugyan mit mondhat, hogy megértesse ezzel a lánnyal - ezzel a gyerekkel -, mit jelent, ha az ember maga előtt látja addig ismert életének képét - egy tartalmas és szépséges képet, az órákat és heteket és éveket, amelyekből összeáll egy közös élet, egy család -, majd pedig azt látja, hogy minden teketória nélkül kitépik azt a képet a keretéből?
szerda, szeptember 08, 2021
No komment
"Sokáig szentül hittem, hogy a toll varázspálca. Nem voltam naív, és mégis hittem benne. Mert nálam így működött. Türelmesen építgettem, a szavak legókockáiból raktam össze alternatív világokat. Az íróasztalnál ülve a többé-kevésbé vágyaim szerint forgó világ királynőjének éreztem magam. Én rendelkeztem szereplőim életéről és haláláról. Minden magyarázat nélkül nyuvaszthattam ki a seggfejeket, kegyelmezhettem meg azoknak, akik megérdemelték, szolgáltathattam igazságot a mindenkori erkölcsi meggyőződésem szerint. Három könyvemet adták ki, de vagy tucatnyi másik csírázott, formálódott a fejemben. Ez a szám pedig elég jelentős ahhoz, hogy egy olyan fikciós világot teremthessek magamnak, amelyben majdnem ugyanannyi időt töltöttem, mint a valóságban."
vasárnap, szeptember 05, 2021
No komment
- Akkor hát jó, hogy megmentettelek - állapította meg Hun-Kamé.
- Nem mentettél meg. [...] Egyébként sem voltam holmi toronyba zárt hercegnő. Tudtam, hogy így vagy úgy, de egyszer eljövök onnan, nem vártam egy istenre, hogy kiszabadítson. Valószínűtlen lett volna, merő ostobaság.
csütörtök, szeptember 02, 2021
No komment
Aki valaha is volt már reménytelenül szerelmes, tudja, hogy ilyenkor az embernek a legkülönösebb ötletei támadnak, ha azt reméli, hogy ezekkel célt érhet. Van, aki megeszi a szerelme fényképeit, vagy teliholdkor egy útkereszteződésnél eltemeti az imádott személy titkon zsákmányolt hajfürtjét. Ehhez képest nem is volt olyan ördögtől való ötlet, hogy megpróbálkozzam egy menu d'amourral. Végeredményben bizonyított tény, hogy léteznek afrodiziákum hatású élelmiszerek és fűszerek. Ilyen a gránátalma magja, a spárga, a sáfrány vagy a curry.
vasárnap, augusztus 15, 2021
No komment
Nagyon régóta szerettem volna olvasni az Ahol a folyami rákok énekelnek c. könyvet, de mindig vártam a megfelelő alkalomra és ez most jött el! Azt tudni kell a műről, hogy erős hype övezi és folyamatosan látható a moly népszerű listáin és a nem hivatalos megfigyelések alapján ebben az évszakban ugrik előre több helyet is, vagyis lesz egyre olvasottabb és sokan veszik elő nyári címként a várólistájukról. Úgy gondoltam, hogy meglovagolom ezt a trendet és így teszek én is és előkapom még augusztusban!
vasárnap, augusztus 08, 2021
No komment
Üdv! Ha A művészet nyelve blog utódját keresed, akkor jó helyen jársz, ez az. Hosszas gondolkodás után döntöttem úgy, hogy másik helyen folytatom a gondolataim megosztását és ennek több oka van: személyes és technikai jellegűek. Például nagyon sokat változtam az akkori, induló blogos énemhez képest, úgyhogy úgy éreztem, hogy muszáj új platformot nyitni, plusz szeretnék rendet tenni a feltöltött bejegyzések között és újfajta dolgokkal kísérletezni. Maradok a könyves vonalon, legalábbis itt, de némi változást beiktatok a jövőben, ha bármilyen égi hatalom úgy akarja. Most inkább az a kérdés, hogy hozzam-e át a régebbi posztokat (kettő már fent van, de ők a teszteléshez kellettek) és ezzel kapcsolatban még nem sikerült döntenem, ha viszont a döntésem igen lesz, akkor azt úgy fogom tenni, hogy ne legyen terhes senki számára, szóval nem fogok spammelni. (Molyon elég kegyetlenül idegesítő ez, erre figyelek majd.)
szombat, július 24, 2021
No komment