A szeme körül még mindig kialakulatlanok voltak a vonások - még nem készült el egészen. Történet volt, nem epilógus. És ha úgy dönt, egyszerre csak egy szót mesél az életéből, miközben lefelé lépdel a lépcsőn az új érkező elé, azzal nem árthat senkinek. Elvégre a mesemondás szokását nehéz elhagyni.
Néha más nem is maradt.
Ugyan mit mondhat, hogy megértesse ezzel a lánnyal - ezzel a gyerekkel -, mit jelent, ha az ember maga előtt látja addig ismert életének képét - egy tartalmas és szépséges képet, az órákat és heteket és éveket, amelyekből összeáll egy közös élet, egy család -, majd pedig azt látja, hogy minden teketória nélkül kitépik azt a képet a keretéből?
szerda, szeptember 08, 2021
No komment
"Sokáig szentül hittem, hogy a toll varázspálca. Nem voltam naív, és mégis hittem benne. Mert nálam így működött. Türelmesen építgettem, a szavak legókockáiból raktam össze alternatív világokat. Az íróasztalnál ülve a többé-kevésbé vágyaim szerint forgó világ királynőjének éreztem magam. Én rendelkeztem szereplőim életéről és haláláról. Minden magyarázat nélkül nyuvaszthattam ki a seggfejeket, kegyelmezhettem meg azoknak, akik megérdemelték, szolgáltathattam igazságot a mindenkori erkölcsi meggyőződésem szerint. Három könyvemet adták ki, de vagy tucatnyi másik csírázott, formálódott a fejemben. Ez a szám pedig elég jelentős ahhoz, hogy egy olyan fikciós világot teremthessek magamnak, amelyben majdnem ugyanannyi időt töltöttem, mint a valóságban."
vasárnap, szeptember 05, 2021
No komment
- Akkor hát jó, hogy megmentettelek - állapította meg Hun-Kamé.
- Nem mentettél meg. [...] Egyébként sem voltam holmi toronyba zárt hercegnő. Tudtam, hogy így vagy úgy, de egyszer eljövök onnan, nem vártam egy istenre, hogy kiszabadítson. Valószínűtlen lett volna, merő ostobaság.
csütörtök, szeptember 02, 2021
No komment