"Nem megyek úszni. Mert elegem van abból, hogy az emberek azt hiszik, hogy az én testem az ő szórakoztatásukra létezik. Mert az nem érdekli őket, hogy a lábam teljesen átlagos méretű, hogy szeretem a kompetenciamérést, vagy hogy bunkón viselkedem Tylerrel, esetleg, hogy a szüleim a zsidó hagyományok szerint neveztek el engem, pedig semmiben sem hisznek a maceszgombócon kívül, vagy hogy talán melegem van, unatkozom és izzadok, és csak be akarok ugrani a vízbe mint bárki más, vagy hogy a takarónyi felesleges mellszövet alatt (ami egyébként nem zsír, és nem is mozog olyan szépen) van egy dobogó, emberi szív is."

"Ez egy olyan kor, amikor a videójátékok már minden korosztályt elértek, ezért ha online játszik az ember, rendszeresen összefuthat akár idősebbekkel is. Bizonyos érettségi szint fölött a kor nem igazán számít. Nem akarok túlzásba esni, mert az internet nem vetett véget az előítéleteknek, de olyan környezetet teremtett, ahol a közös érdeklődés egyszerűen többet számít."

"Sziasztok, balszerencsés babák! Elegetek van abból, hogy balszerencsések vagytok? Hogy mindenki azt várja körülöttetek, mikor rontotok el valamit? Hogy magatoktól is ezt várjátok? Mivel megkedveltelek titeket a vonatozásaink során, megosztom veletek a balszerencsétlenítés lépcsőfokai kurzust. [...] Ha elértek a lépcső tetejére, azok az emberek lesztek, akiknek én ismertelek meg titeket. Lea, Andris, Gabi és Dani, a neveitek legjobb értelmében."

"- Rendben! - sóhajtott nagyot a fiú - Igyekszem nem nézni a rések közé.
- Nem is szabad! A hajó a mi legjobb barátunk. Nem akar ártani nekünk, hiszen a munkát biztosítja. Csak akkor lehet bajod, ha figyelmetlen vagy. Mindig légy résen, de ne rettegj tőle. Azt megérzi még a fém is - kacagott fel a férfi."

"A macimézes flakonoknak nem voltak nagy vágyaik. Csupán egy kis törődést, figyelmet szerettek volna, mint mindenki. Találni egy megértő társat vagy egy befogadó családot. Ilyenkor persze fogalmuk sem volt még, miből áll az élet. Csak sejtették, hogy ha mind ugyanonnan indulnak is, bármerre ragadhatja őket a sorsuk. Így várakoztak mindannyian, mint töltények egy fegyver tárában, kilövésre készen."