"Megoldom a saját gyilkossági ügyemet."

"Vannak napok, amikor a világ összes el nem mondott története a szél szárnyán hozzám száll, hogy leveleit vesztett, csupasz ágként didergő szívemet vadul megcibálja. Ezeken a napokon még egy kis szemeteszsák kidobása is meghaladja az erőmet."

"Egy kicsit olyan írni, mint az apátságot igazgatni. Sok dologgal kell foglalkozni egyszerre, amik közül vannak olyanok, melyeket azonnal meg kell csinálni, vannak azonban kevésbé sürgősek, és néhány, amikről úgy véli az ember, hogy hanyagolhatja egy időre, míg egyszer csak rá nem jön, hogy egyáltalán nem kellett volna mellőznie azokat. Így a tennivalók egyre csak gyarapodnak, mert az ember nem fordít rájuk figyelmet a megfelelő időben. Egyes esetekben az ember ok nélkül aggódik olyan dolgok miatt, amikről kiderül, hogy sokkal könnyebb megoldani azokat, mint hitte volna. Időnként pedig akad olyan teendő, amit szívesen végez az ember, és ami értelmet ad az összes többinek is."

"Nem adhatjátok el a Wormwood-apátságot! Nem is birtokoljátok. Az Apátság birtokol minket. Mi mindannyian ezt a helyet szolgáljuk a halálunk napjáig." 

Huhú, de régen volt már itt rovat!

Szóval ideje újra feléleszteni egy pár bejegyzéstípust, mint például a tbr cikkeket, azokat nagyon szerettem anno is. Továbbra sem leszek annyira aktív - mert nem tudom elképzelni az életem egyszerre két szak tanulása nélkül - de azért igyekszem itt is lenni.

Újrakezdésként mutatom a novemberi várólistám, remélem a javát sikerül elolvasnom:

"A mágusok megtehetik, hogy annak neveznek el valamit, aminek akarnak, és a varázslat segítségével igazzá válik." 

"A hétköznapokban nehéz felfedezni a varázslatot, pedig mindig türelmesen várakozik valahol. Összegömbölyödve fekszik, és halkan szuszog, mint egy alvó állat, felkészülve arra, hogy megtalálják azok, akik nagyon keresik. A 31-es számú lakás is egy ilyen varázslatos hely volt."

"Hát valahogy tényleg kibékültek minden civódás után. Jobbára csókokkal. S hogy annyira akarta Sándor, Júlia csak belekezdett a naplójába. Vagy legalábbis bele akart kezdeni. Ám az írás olyan, mint a hajnali pára, mely a nap hevétől égre száll, hogy éltető esőként hulljon vissza a földre. Netán tomboló viharként, üdítő záporként, saját fajtája szerint. Ám a harmathullás is az égből adatik, ember azt nem irányíthatja. Júliában is nehezen születtek meg az első szavak."

"- Akkor miért akarod megóvni őket?
- Mert megtehetem."

"Mindenkinek ugyanazt tudta tanácsolni, amit ő maga megtett: igyanak gyógyteákat, füstöljenek gyógyfüvekkel, engedjék be a hideget kintről, hogy a huzat átjárja a házat, gyakran cseréljenek ruhát, ne feküdjenek a vizesben. Imádkozzanak, szüntelenül imádkozzanak."

"A macskaetológia viszonylag fiatal tudományterület, és egymást érik az új felfedezések. A ma megszerzett tudás esetleg megkérdőjelezi azt, amit tegnap tudni véltünk. Ráadásul a macskák szeretik változtatgatni a szabályokat. De bizonyos alapok nem változnak. Ebben a könyvben ezeket az alapokat járjuk körül, és megmutatjuk, hogyan biztosíthatjuk a lehető legjobb életet kedvencünknek azzal, ha megértjük a viselkedését."

"Hiszen ahogy a mondás is tartotta: három a magyar igazság. Az első kettőről meg jobb volt nem beszélni."

"Hiszek a legendáknak, amelyek szerint a mágia a csillagokból származik, és nem csak azért, ahogyan kinéz, hanem azért is, ahogyan megragadja a földet, ahogyan csak egy üveglombikban, egy kristálykőben lehet megragadni. Még a mágia is észszerűen viselkedik."

"- Murr nem átlagos macska. A farkában a viharok erejét őrzi. Másképp hogy tudott volna szembeszállni magával az óceánnal?
Rámeredtem.
- Nekem nem tűnik olyan erősnek.
- Mert kivételesen lusta is. - Davy fogott egy jó hosszú szalagot, és meglóbálta Murr orra előtt. - Ébresztő, ó, nagy hatalmú!
Murr lustán meglegyintette a szalagot a mancsával, és a kacagásom betöltötte az egész kunyhót, amely oly meleg és barátságos volt ezen a karácsonyestén."

"A történet szerint az Árnyak Ura beleszeretett a csillag fényébe, és minden éjszaka, amikor a csillag végigkúszott az égbolton, Umbra csakis miatta vette le az árnyait, hogy ne azokon keresztül kelljen bámulnia a tüneményt. A mesék szerint az ő szerelmükből születtek a boszorkányok."