Értékelés | Küzdeni az álmokért
"Az álmodozáshoz inspiráció és képzelet kell, de ahhoz, hogy elérjük a megálmodott célt, rendkívüli kitartásra és sok erőre van szükség."
"Úgy beszélt velem, mint egy rangjával megegyezővel, írta. El tudod képzelni, micsoda megtiszteltetés? Életemben először éreztem magam tudósnak a tudósok között."
Pro infó:
A bejegyzés a Hello 2023 projektre készült, mert úgy gondolom, hogy egy kis extra motiváció mindig jól jöhet, ha új időszakot kezdünk.
Fülszöveg:
Megindító regény a Nobel-díjas Marie Curie-ről
„Álmodj szép életet, majd váltsd valóra ezt az álmot.” – Marie Curie
Párizs, 1891. Marie már gyermekkorában arról álmodozott, hogy egy nap megszökik az oroszok által uralt és szorongatott Lengyelországból. Aztán húsz évvel később ez az álom beteljesül: Marie a Sorbonne-on tanulhat. Keményen kellett harcolnia ezért, mert a tudomány világában nem szívesen láttak nőt. Marie azonban tudja, mit akar. Minden ellenérzés ellenére beleveti magát a kutatásba – és az életbe. Amikor találkozik a sármos fizikussal, Pierre Curie-vel, a boldogsága kiteljesedik. A férfi lesz a nagy szerelme, az a szerelem, amit keres. Pierre-rel úttörő sikereket ér el. Ezért azonban magas árat kell fizetnie, és Marie nem is sejti, milyen tragikus sorscsapásokat tartogat még számára az élet.
Egy rendkívüli tudós, lázadó és szerelmes nő története, aki megváltoztatta a világot.
Élménybeszámoló:
A történet szerint Madame Curie magányosan figyeli a néhai férje, Pierre sírját és már indulna, amikor megszólítja egy volt tanítványa és kéri, hogy meséljen egy kicsit az életéről. Marie visszaemlékezik és ahogy a hallgatóját, úgy minket, olvasókat is beavat az életébe. Hogyan lett egy tehetséges és okos lengyel kislányból, Maniából, az a hölgy, aki utat tört a Nobel-díjig és aki megváltoztatta a világot.
Nagyon szeretem az életrajzi ihletésű regényeket, hiszen egyrészt rekonstruálják a történelmet és mellette közelebb is hozzák hozzánk a megtörtént eseményeket, másrészt pedig példaként szolgálhatnak számunkra és egyúttal emléket állíthatnak az adott személynek, aki valami rendkívülivel járult hozzá a világ alakulásához. Ilyen a mostani személyünk is, Madame Curie, aki a radioaktivitás felfedezésével hatalmasat lódított nemcsak a tudományos világ játszóterén, hanem még a társadalom nőképét is megváltoztatta, tágította a szemléletét.
A borító nagyon szép, Curie szerepel rajta szép ruhában és figyeli a folyót. Illik ez a fedő az Ikonikus nők szériába, a Kossuth Kiadó kiadói sorozatába, ahol többek között helyet kapott a Madame Curie és a teremtő álmok. A képen a pasztell színek dominálnak, aminek harmóniáját megtöri a hölgy ruhája, kirí belőle, vagyis akár azt is mutathatja, hogy kiemelkedett képességeivel a tömegből. Vagy akár a kép már sugallhatja azt a helyzetet, hogy Marie Curie magányos és egyedül kell szembenéznie a kortársaival, hiszen lényegében erről szól ez a kötet.
"Az ember története pont úgy működik, mint a molekulák, ha felmelegítjük őket, mozgásba jönnek, és a velük szomszédos molekulák is mozogni kezdenek. Ha megérint minket valaki másnak az élettörténete, lehetséges, hogy a sajátunk is új irányt vesz."
Amikor először láttam a borítót, nem gondoltam volna, hogy ennyire sokféle témát jár körbe a szerző és mennyire alapos lesz Curie életével kapcsolatban, hiszen egészen a gyermekkorig nyúl vissza és mesél egészen a késői évekig, vagyis a halála előtti időszakig. Legkevésbé azt vártam a Madame Curie és a teremtő álmoktól, hogy inspiráló lesz, pedig mennyire hogy az volt! Imádtam olvasni és feszült figyelemmel kísértem a hölgyünk küzdelmes útját. Ezt könnyűvé tette Leonard mesélői stílusa, amitől gördülékenyen tudtam haladni az egyes oldalakkal. Az inspiráció forrása pedig maga Curie professzorasszony, aki bebizonyítja, hogy az álmok viszik előre a világot és mutatja meg, hogyan jut el egy lány egy szegény lengyel családból az álmai végéig, a tudóskarrierig, kemény munkával és rengeteg kitartással. Ez a könyv az álmokról, a kitartásról és a küzdelmekről szól.
Az életrajz megtelt élettel, hála Leonardnak, bár legtöbbször fájnak a leírt sorok a főhősünk kemény helyzete miatt. A regény több részre osztható: a gyermek és ifjúsági időszakra, vagyis az egyetem előttire, az egyetemire, a kutatóira és az idősebb, visszatekintő hölgy idejére. Mindegyiket szerettem olvasni és érdekesek is a maguk igazságaival és a vázolt képükkel a híres tudósról. Ezek az egységek teljesen különböző vonásokat mutatnak meg a főhősről és a fiatalkori határozza meg a többit: az anyai ölelések hiánya, majd végül az asszony halála keménnyé teszik, a lengyel alapokat oktató iskola, ahova az orosz felügyelők szúrópróba-szerűen térnek be, hogy leckéztessék a diákokat az orosz kultúrából és ahol Damoklesz kardjaként függ fölöttük a lebukás veszélye, hiszen a lengyel oktatása tilos. Innen az orosz Állami Gimnázium, ahol a tanárok megvetését kell elviselnie és hazafias lelkületét megtartania; ezek mind az ellenállóképességét fejlesztik, amikre még idősebb korában is szüksége van. A legjobban a regényben a Nobel-díj körüli levél fájt... Ezt az egységet a tehetetlenséggel párosult düh jellemzi és az Istenben megrendült bizalom. A többi részről nem írnék bővebben, de annyit igen, hogy ezekből táplálkoznak.
A Madame Curie és a teremtő álmokban a Madame visszaemlékezik az életére, felváltva láthatjuk a kötetbeli jelen asszonyát és a fiatalkori, álmodozó Maniát, aki francia egyetemre vágyik, hogy az álmai valóra válhassanak. Nagyon tetszik a regényben a kor ábrázolása, hiszen nemcsak azt mutatja meg, hogy Madame Curie milyen nehézségekkel néz szembe, mint tudós nő, hanem azt is láthatjuk mennyire nehezített a terep egy olyan területen, ahol az oroszok nem engedik meg a lengyel nemzet kincseinek tanítását, sőt még a nyelvet sem és tilos a nemzeti tánc is. A női képzésről pedig ne is álmodozzanak. Így csak egy út marad a lány számára: a külföldi tanulás, de az ahhoz vezető ösvény sem egyszerű, hiszen több oldalról is csak nehézségek veszik körbe a lányt. Ilyenek például a családi veszteségek, a szegénység és a támogató oktatási rendszer hiánya. A francia oldal sem jobb, ahogy barátnője keserűen kifakad, úgy lesz látható számunkra is, hogy bár engedik a lányokat tanulni, a képzésük hiányos és maximum csak tanítói karriert futhatnak be, többet nem. Ezért is rengeteget kell tenniük és bár a kisebbségi érzés megjelenhet bennük, nem szabadna teret adniuk neki.
Az elmesélt emlékeit összeköti az adott jelen, amikor többen kíváncsiak Madame Curie életére, kérnek tanácsot tőle és hogy ennek eleget tudjon tenni, akarva-akaratlan feltárul előtte múltjának több jelenete is. Ezzel párhuzamba állíthatóak vagyunk mi, olvasók is, hiszen ezek a tanácsok nekünk szólnak: ne adjuk fel az álmainkat és ne hagyjuk, hogy eltérítsenek tőle, akármennyire tűnnek csábítónak a mellékutak. Ahogy a kortársaknak, úgy nekünk szintén szükségünk van a példaképeink igazságaira és ki lehetne jobb, mint Madame Curie? A történetek gyógyítanak és motiválnak minket - ezt már egy ideje vallom és itt szintén látom igazolni ezt az igazságot. Szükségünk van rájuk!
Fiatal felnőtteknek szól ez a könyv. A modern világunk azt sulykolja belénk, hogy csak akkor lehetsz sikeres, ha mindent azonnal megkapsz, ha már húsz évesen van hat céged és hat autód, villád és párod, háziállatod; irracionális elvárások ezek. A Madame Curie és a teremtő álmok pedig azt mutatja meg, hogy bármilyen nehézségek között, bármilyen életkorban elérhető a siker, ami minden esetben személyre szabott, a kitartás a lényeg. Madame Curie elsősége példa számunkra és azon is elgondolkodtam, hogy milyen szegény lenne a világ, ha a hölgy a könnyebb utat választja, mert bár felfedezték volna az elemeket, ebben nem kételkedem, de az, hogy ezt pont Madame Curie tette meg, sokat változtatott a világ felfogásán. És ha a könnyebb utat választja? Nem éri el a céljait. Pedig az elején még álmában sem gondolta volna, hogy ilyen sikeres kimenetele lehet már csak annak is, hogy egyetemre megy. Szóval a lényeg az, hogy meg kell próbálni, bármi lehet belőle. Számomra ezek a regény tanulságai.
"És az ön szíve mit szól ehhez, mademoiselle? Nem érzi azt, hogy kockára teszi az egész életét? Vagy hiszünk a tehetségünkben, vagy nem. Vagy mindenáron el akarjuk érni az álmainkat, vagy nem. Ön mit akar, mademoiselle? El akarja veszíteni vagy meg akarja nyerni, amit az élet magának szán? Önnek kell eldöntenie: költő akar lenni, vagy egy csinos kis dísztárgy, amivel a professzor úr kidekorálja az életét?"
Úgyhogy összességében nagyon szerettem és örülök, hogy olvashattam, mert az biztos, hogy erős motivációs löketet kaptam akár a tanulásra nézve, akár a saját kis projektjeimet tekintve. Talán valami hiányzott még belőle, az eleje annyira nem érintett meg, ezért a fél pont levonás, de a pontszám még így is fergeteges:
5 / 4,5 pont
Ajánlom
mindenkinek aki álmodozik és küzd a céljaiért, mert nekik motiváló lehet ez a kötet. Illetve azon olvasóknak tudom még ajánlani, akiket érdekel Marie Curie élete.
5 / 4.5 pont
0 komment