Értékelés: Vér a fényes égbolton
"A mágusok megtehetik, hogy annak neveznek el valamit, aminek akarnak, és a varázslat segítségével igazzá válik."
Élménybeszámoló:
A történet szerint, avagy a fülszöveg:
A mágia ipari utópiává formálta Tiran városát – de komoly árért cserébe. És most eljött a törlesztés ideje.
Sciona négyéves korában vesztette el a szüleit, ezért egész életében úgy érezte, hogy többet kell bizonyítania a diáktársainál. Az azóta eltelt húsz évben minden idejét és energiáját a mágia tanulmányozásának szentelte, azon eszelős vágytól hajtva, hogy teljesítse a lehetetlent, és ő legyen az első nő, akit felvesznek a Legfőbb Magisztrátusba. De amikor felküzdi magát a főmágusi rangra, rájön arra, hogy a valódi kihívások csak most várják. Ráadásul új kollégái hamar az értésére adják, hogy nem látják szívesen, és asszisztensként egy egyszerű takarítót osztanak be mellé.
Csakhogy sem Sciona, sem a többi mágus nem sejti, ki is az új segéd valójában. Thomil egykor nem takarító volt: a várost körülvevő mágikus határon túlról származik, egy nomád vadász törzsből. Tíz éve élte túl azt a veszélyes átkelést, amely a családját elpusztította. Most pedig, hogy egy főmágus mellett dolgozik, végre lehetősége nyílik megérteni azokat az erőket, amelyek elpusztították a törzsét, száműzték szülőföldjéről és a tiraniakat hatalmon tartották.
Ellentmondásokkal terhelt szövetségük során Sciona és Thomil egy olyan ősi titok nyomára bukkannak, amely örökre megváltoztathatja a mágiat – ha előbb bele nem pusztulnak. Sciona egész életét az igazság keresésének szentelte… de vajon mennyit ér egyetlen igazság, ha a civilizáció jövője a tét?
Így, lassan az év vége felé közeledve, meg is találtam 2025 könyvét, ez pedig nem más, mint a Vér a fényes égbolton! Nézzük is meg miért:
A történet főszereplője Sciona, aki Tiran településének egyik lakója. A város egy mágikus burok mögött fekszik, amely megvédi a Mételynek nevezett szörnyűségtől a polgárait. Itt a mágia inkább gyakorlatias képesség, hiszen tanulható, gyakorolható és nem kell a műveléséhez születni. Egy feltétel van: legyél férfi! Ez a tudományág szinte csak a számukra nyitott, női tagokat nem engednek túlságosan magas szintre jutni, már ami az akadémiai ranglétrát illeti. Ezért Sciona megpróbál bejutni az egyik legfontosabb körbe, a Főmágusok közé, hogy bizonyítsa, hölgyek is képesek ezt az ágat magabiztosan és tökéletesen űzni. Nincs egyszerű dolga, nemcsak a vetélytársaival kell megküzdenie, hanem a nemét övező előítéletekkel is.
Nem a borító volt a kedvenc elemem először, amikor megláttam a kötetet, viszont, ahogy egyre jobban megismertem az eseményeket és vonódtam be, rájötem, hogy mennyire passzol a történethez ez a fekete és vörös színvilág, a mágiához kötődő géppel együtt. Ezt a baljós hatást erősíti az élfestés, ami szintén lángol, mint a fedő képe. Gyönyörű kiadás lett!
 |
| Forrás: Pinterest |
A Vér a fényes égbolton c. könyv legnagyobb erőssége a felépített világa és a felvetett kérdései. Kezdjük sorjában!
1. A világa
Bár a brutális Prológus egy teljesen más történetet mesél el nekünk a vadászó törzsek láthatatlan ellenfeléről, a Mételyről, fontos mozzanata az is a komplex világú regénynek. A kwen népcsoportról van itt szó, azon belül is a caldonn törzsről, amely utolsó tagjai megpróbálják a befagyott tavon az átkelést Tiran felé. A havas táj önmagában sem tartalmaz sok élelmet, de mindezt megnehezíti a Métely hirtelen támadása. Akit elkap ez a láthatatlan ellenség, azt kívülről hámozza le a legutolsó molekulájáig, hogy aztán mementóként vérvirágot hagyjon a fehér havon. Tiran ezzel szemben a biztonságot jelentheti, de csak ha megdolgoznak érte az oda bevándorlók.
Tiran a civilizált metropolisz, ahol a tudomány kéz a kézben jár a mágiával. (Kicsit engem a Bábel emlékezetére emlékeztetett, hasonlóan képzeltem ezt a világot.) Gőz vagy áram helyett itt a mágia hajtja a gépeket és mágusok működtetik azokat, ahova női tagokat nagyon ritkán vesznek fel, ez az érték közelít a nullához. Tíz évenként tehetnek vizsgát az arra kiválasztott hölgyek, de eddig a pontig ennek a fajta megmérettetésnek semmi értelme nem volt.
A mágia rendszere a kedvencem az egész kötetből, imádom, hogy annyira hasonlít a programozás algoritmikus lépéseire. A szerző több fronton meríthetett az informatika ezen világából és én csak lelkesedni tudok érte, még vírusok is vannak!
Erős társadalombemutatás és kritika ez a könyv, ami a vezetők arroganciáját mutatja meg és hogy hogyan lehet kizsákmányoló a hatalom. A tudósok világa intrikus, egyáltalán nem tartanak össze. Mindenkinek saját kutatása a legfontosabb, az árulás nem áll messze tőlük.
2. Kérdései
A világa izgalmas és a cselekménye is rendben van, ám azt meg kell hagyni, hogy a leginkább filozófiai, vallási kérdései maradtak meg bennem, hiszen ezekből az eszmecserékből van a legtöbb a könyvben. Ezekről nagyon szerettem olvasni és itt találtam meg a legtöbb párhuzamot a mi világunkkal, mintha a szerző elgondolkodott volna mi miért történik, felépített egy fiktív világot és belerakta, hogyan működik a társadalmunk. Spoilermentesen írhatom, hogy rengeteg olyan téma akad, amely ismerős lehet bármelyikünk számára és ebben a kötetben is működnek. Foglalkozik többek között a kwenek elnyomásával és annak témakörével, illetve Scionán keresztül a nők elnyomásával és a velük szembeni előítéletekkel a tudományos életben. Sciona sokat beszélget az asszisztensével, Thomillal, aki az elnyomott népcsoport tagja és éles meglátásai sokszor gondolkodtatják el a lányt és késztetik nézőpontja kibővítésére vagy éppen megváltoztatására. Több téma kerül elő általuk, mint például mitől lesz jó egy tett? Számít a szándék vagy csak az eredmény? Milyen amikor az álomból rémálom lesz? Sokféle döntési helyzet jelenik meg a lapokon, érdekes, hogy ki melyik típusba tartozik: ki áll ki az igazáért és ki halad a megszokással, a megalkuvó tömeggel?
 |
| Forrás: Pinterest |
Nem is működne a történet úgy, ahogy teszi a megfelelő karakterek nélkül. Sciona az egyik főhősünk, aki akadémiai környezetben állja meg a helyét, méghozzá nem is akárhogy. Zseni főhősünk tehetséges, de nőként nehéz a dolga a férfi tudósok között, háromszor annyit kell teljesítenie, mint ellentétes nemű társainak. Ezért szükséges az alábbi tulajdonságokkal rendelkeznie: makacsság, elszántság, kitartás és versenyszellem és ellenállóképesség. Thomil ezzel szemben egy lenézett, barbárnak tartott nép tagja, teljesen kiegészíti Scionát, amikor egymás mellé sodorja őket az élet. Mindketten kedvelhető szereplők, bár Scionát egy fokkal jobban szerettem az igazán emberi viselkedése és gondolkodása miatt.
"A női munkáknak az a lényegük, hogy másokról kell gondoskodni, és én nem tudok az emberekkel bánni. A varázslás lehetővé teszi a számomra, hogy bezárkózzam egy szobába a könyveimmel és a gondolataimmal, és erősebbnek érezzem magam, amikor kijövök onnan. A varázslás szempontjából nincs jelentősége a testmagasságnak, sem a szépségnek, sem az elbűvölő modornak, sem a népszerűségnek. Amikor az ujjaim hozzáérnek a varázsige-írógép billentyűihez, és a gondolataimba merülök, úgy érzem, hogy én vagyok a legerősebb ember az egész világon. Egy nő nem kaphatja meg máshol ezt az érzést."
Egyetem és mágia. A szívem közepébe talált ez a könyv, ez a két kedvencem és szinte illegális volt ennyire élveznem ezt a világot. Tehát összességében nagyon szerettem a világfelépítését, a programozásra hasonlító mágiarendszerét, a karaktereit és a felvetett problémáit. Új kedvencet avattam és remélem, hogy hamarosan érkezik még másik történet a szerzőtől!
Úgyhogy: nagyon ajánlom!
5 / 5
0 komment