Értékelés | A trónért harcolni a nép érdekében
"– Nem tudom, mit csinálnék, ha nem lenne semmim – válaszolta Hófehérke.
Édesanyja felemelte az állát, és egyenesen a szemébe nézve így szólt:
– Ha valaha is eljön ez a nap, mit teszel majd? Feladod? Nem. Továbblépsz, ahogy én is tettem. Én nem adtam fel, és valaki esélyt adott nekem."
Fülszöveg:
Mi lett volna, ha a Gonosz Királynő a herceget mérgezi meg?
Hófehérke királysága szeretett édesanyja halálát követően a nép által csak „a Gonosz Királynőként” emlegetett mostohaanyjához kerül. A fiatal hercegnő igyekszik észrevétlen maradni a kastélyban, hogy ne okozzon kellemetlenséget az új királynőnek. Amikor azonban a megöletésére kiötlött terv félresikerül, Hófehérke élete gyökeresen megváltozik. Egy csapat, eleinte bizalmatlan törpe, egy kedves, de szinte ismeretlen herceg, és egy titokzatos múltbeli ismerős segítségével merész küldetésre indul, hogy megállítsa a Gonosz Királynőt, és visszaszerezze a királyságát. Vajon képes legyőzni egy ellenséget, aki minden lépéséről tud, és eltökélte, hogy – akár Hófehérke és szerettei életének árán is – megtartja nehezen megszerzett hatalmát?
Pro infó:
Az értékelés a Romantikázz a Prológussal projektre készült, hiszen a Tükröm, tükröm is megmutat egy szerelmi kapcsolatot, amit érdemes követni.
Élménybeszámoló:
A történet szerint Hófehérke igyekszik a kastély körüli teendőkkel lefoglalnia magát, míg a Gonosz Királynő remete életet él és megkeseríti a népe mindennapjait a különféle rendelkezéseivel. A történet a már ismert vonalon mozog, vagyis a Tükör sugallatára a Királynő elrendeli, hogy a vadász vigye el egy erődbe a királylányt és ölje meg, bizonyítékul pedig a szívét kéri bemutatásra. Ám a férfi képtelen rá és a lány elmenekül, így kerül a törpékhez, akik segítenek neki, de Hófehérke számára egyre nyilvánvalóbb, hogy komolyabb a baj, mint elsőre tűnik, ráeszmél, hogy nagynénje nem foglalkozik a népével, csak magával és egyre inkább azt érzi, hogy az alattvalóknak szükségük van rá. Tenni akar a zsarnokoskodó ellen, itt az ideje terveket szőni!
A borító a kiadással együtt nagyon tetszik nekem, teljesen jó ötlet volt az élfestés ennél kötetnél és a teljes kiadói sorozatnál. A fedő képe pedig a két szimbolikus szín kontrasztját használja fel, a sárga és a lila (Hófehérke és a Királynő jelképe) dominál, illetve az erdő sötét feketéje, ami mindkét karakternek tartogathat segítséget vagy éppen legyőzendő akadályt és ott szerepel még az alma is.
A Disney-féle Hófehérke főhőse nem szerethető, tipikus elavult ábrázolást kapott, vagyis egy lány legyen szép, takarítson, lengjen a szélben és várjon a megmentőre. Nos Calonita karaktere egyáltalán nem ilyen, hála az égnek, a szerző nagyon szerethető királylányt rakott az eredeti helyére. A korábbi Gonosz Királynő szépség iránti megszállottsága is új értelmet nyer, számomra a Tükröm, tükröm ebből a szempontból szintén nézőpontformálónak bizonyult, úgyhogy duplán örülök, hogy a kezembe akadt ez a történet.
A kötet nagyon könnyen olvasható, gyorsan lehet vele haladni, amit a nézőpontváltások tesznek ilyenné és az érdekesen leírt narrálások. Az egyik izgalmasabb mint a másik! Egyrészt megkapjuk Hófehérke helyzetét és nézőpontját, majd egy idő után a Gonosz Királynő jelenben megjelenő szemszöge vagy a múltja bukkan fel, ahol válaszokat kapunk a miértekre.
A két ellenpóluson múlik igazán a könyv sikere és ezt Calonita nagyon is jól oldotta meg. Tehát tetszik a regényből Hófehérke alakja, ahogy a dolgos hercegnőből, aki a kastélyt rendben szeretné tartani, folyamatosan alakul ki a felelősségérzettel rendelkező felnőtt. A fejlődési útjának ilyen mérföldköve az például, amikor megtudja, hogy mások szenvednek, míg ő a kastélyban van és szembesül vele milyen elefántcsonttoronyban élt eddig és nem tud semmit a királyság helyzetéről, például a bányákról. Az édesanyja emléke erőt ad neki, hogy küzdjön tovább és ne adja fel, ez már az erdőben játszódó jelenetnél is megjelenik, de az is megható, ahogy dédelgeti szülei emlékét. Hamar felveszi a szerepét, elég keveset látnia, hogy azonnal cselekedni akarjon és úgy érzi, cserben hagyta a népét, amit azonnal javítani akar. Nem kesereg, nem vágja magát a párnára drámai módon, hanem elkezdi a tervezgetést és elindul azon az úton, hogy igazi vezetője lehessen a népének. A bátorságról szól ez a könyv és a szeretet erejéről azon a példán keresztül, hogy az édesanyja szeretete és tanácsai végigkísérik Hófehérkét az útján. Emellett Hófehérke talpraesett, neki támad az az ötlete, hogy próbáljanak meg más személyeket is a maguk oldalára állítani és ebben édesanyja inspiráló tanácsai szintén szerepet játszanak, okos és képes alkalmazkodni.
Calonita finoman kezeli az alapot, a magyarázatai kijavítják a Disney-féle mese hibáit. A nagy eltérés a lázadás tervezésén túl az, hogy nem Hófehérke eszi meg azt a bizonyos almát és sokkal több személyiséget kap a lány itt, mint a Disney-féle verzióban és árnyalódik a Gonosz Királynő karaktere is. A szerelmi szál pedig aranyos, sokkal több van a hercegben, mint elsőre tűnik, bár egy kicsit aktívabb szerep jobban állt volna neki.
"Túl sokáig várta az erőd falai között, hogy valaki kiszabadítsa. Oly sokáig élt odabent szeretet és nevetés nélkül! Talán ezért keveredett a kastély fényébe valamiféle fakó romlottság. A túlélés érdekében sokáig elfogadta a sorsát. Most azonban úgy döntött, ennek véget kell vetnie."
Hófehérke ellenfele a nagynénje, Ingrid, akinek a kötetbeli jelenben feltűnő karaktere a gyerekkori rossz emlékek és a rá ható negatív befolyás eredménye. Ingrid manipulál és hibáztat, gaslightingol, de alapvetően az egész életének keserűsége tükröződik abban, ahogy cselekszik, szeretetre vágyik, arra hogy törődjenek vele, de valójában egy gonosz varázstárgy áldozata. Korábban sosem gondoltam bele, hogy a varázstükör kérdése, a "Ki a legszebb a vidéken?" manipuláció, én azt gondoltam, hogy Ingridet szolgálja a Tükör, nem fordítva. A tetteit az élete indokolja, a mostoha sorsa (bár felmenteni nem fogja). A kötetben még fontos a néhai királyné, Hófehérke édesanyjának a kapcsolata a testvérével. Katalinnak sem volt könnyebb a gyerekkora, de ő mégis meglátta a jót mindenben, kettejük élete kétféle életfelfogást mutat meg. Ingridnél nagyon tetszik a bűntudat formájának megjelenése és a lelkével kapcsolatos kérdések.
Tehát összességében a Tükröm, tükröm egy nagyon jó retelling, érdekes karakterekkel és az eredetijénél sokkal szerethetőbb főhőssel. A Disney-féle koncepciót előnyére javította Calonita és olyan kapcsolatrendszert fűzött a történetbe, amivel jó foglalkozni, elgondolkodni rajta. A herceg súlytalan szerepe miatt, amit aktívan kellene töltsön, nem maximális a pontszám, de így is szép az eredmény! Úgyhogy ez most
5 / 4.5 pont!
Ajánlom
ha szereted a retellingeket és érdekel egy talpraesettebb Hófehérke alakja, akkor tégy vele egy próbát, megéri!
0 komment