Értékelés: Újra bűbájos
"A hétköznapokban nehéz felfedezni a varázslatot, pedig mindig türelmesen várakozik valahol. Összegömbölyödve fekszik, és halkan szuszog, mint egy alvó állat, felkészülve arra, hogy megtalálják azok, akik nagyon keresik. A 31-es számú lakás is egy ilyen varázslatos hely volt."
Élménybeszámoló:
A történet szerint, avagy a fülszöveg:
Belladonna Blackthorn még nem veszítette el a varázserejét… de már jó ideje nem is érezte igazán.
Belle teljesen kiégett. Nem elég, hogy titkolnia kell boszorkányságát a külvilág előtt, de szeretett munkahelyét, a Lunar könyesboltot is meg kell védenie saját, elviselhetetlen tulajdonosától, aki hozzá nem értésével egyre biztosabban sodorja a csőd felé. Nagy a teher Belle vállán, így a mágiája tökéletesítése a legutolsó dolog, ami éppen foglalkoztatja. Ám amikor harmincadik születésnapján a boszorkányok gyülekezete magához hívatja, és próba elé állítja, amely eldönti, méltó-e még a boszorkányságra, kiderül: ha nem találja meg újra a varázserejét, örökre elveszítheti azt. Egy hónap áll rendelkezésére, hogy helyrehozza a dolgait, azonban a jelek arra utalnak, hogy egy sötét erő munkálkodik ellene. Belle-nek minden segítségre szüksége lesz – a körülötte lévő nőktől, a nagymamája szellemétől, egy váratlan mentorfigurától, és még egy (bosszantóan jóképű) őrzőtől is, aki felesküdött rá, hogy megvédi…
Lucy Jane Wood regénye felemelő történet az önszeretet erejéről, valamint a családról, amit magunk választunk, miközben egy lassan kibontakozó románccal is vár – az Újra bűbájos hamisítatlan lélekmelengető olvasmány a hűvösebb őszi napokra.
Nagyon vágytam egy igazán őszi hangulatú regényre és ezt az érzést az Újra bűbájos c. műben szerettem volna megtalálni. A borítója nagyon vonzott, imádom a pasztelszínű alkotásokat és ahogy ránéztem a képre, úgy éreztem, hogy legszívesebben hasonlókat alkotnék, vagy kidekorálnám ilyesmi hangulattal operáló művekkel a szoba falát. Vagy a munkahelyem rám eső szegletét... úgyis jön a Halloween és nyakunkon a bosziszezon... Nos, milyen véletlen, a kötetben boszorkányok szerepelnek, szóval úgy voltam vele, hogy egy tökéletes pre-halloweeni kötetet fogok a kezemben tartani, de ahogy olvastam, félre kellett ezt az érzést tennem - de azért nem annyira messzire. Nem azt írom, hogy egyáltalán nem hozza a Halloween aranyosabb oldalát, hanem inkább azt, hogy furcsa, néha mennyire be tudnak találni az olvasmányok pont akkor, amikor nem számítunk rá. Ez voltam én, a boszis hangulat mellett mélyebb magambanézések és rádöbbenések tarkították napjaimat. És kb még az életkor is stimmel.
"Néha nem kell több egy második esélynél."
Főhősünk Belle, aki nem szereti teljes nevét, a Belladonna Blackthornt, elevickél a maga világában. Nem lehet rá másabb szót használni, hiszen szereti a munkáját, de az újonnan kapott főnökét nem, aki közgazdászokat megszégyenítő profitorientáltsággal próbálja meg tönkretenni a lány által kiépített könyvesbolti imázst, ami a hely hangulatára és szívélyességére próbál hangsúlyt fektetni. A lány hagyta elúszni a lehetőséget, hogy az övé lehessen a Lunar bolt, mert úgy érzi, nem elég a vezetéséhez, ezért kénytelen eltűrni a már fentebb említett férfi parancsolgatását. Belle varázserejét a bolt igazgatásánál is kamatoztatja, ám egyik nap egy férfi boszorkány tűnik fel, aki nem érti, miért nem válaszol a tanács által küldött levélre. Az üzenet egyszerű: jelenjen meg a harmincadik születésnapján előttük, hogy számot vethessen az eddig végzett mágikus tevékenységeiről és ha nem bizonyul hasznosnak a múltja, akkor elveszítheti az erejét. Most jön a pánik! Menni kell, de tudja magáról, hogy nem teljesített tökéletesen, hiszen alig használta a talentumait. Viszont az erejéért megéri küzdeni, úgyhogy elindul a próbára, de a végeredmény nem a vártak szerint alakul. Belle-nek pedig ideje lesz rendbe tenni az életét és leporolni a varázserejét! És úgy tűnik, hogy rosszakarója is akad, aki hátráltatja őt az útján.
A regény első része, ahogy a maradék is, tetszik nekem, viszont azt meg kell írjam itt ezen a felületen, hogy a történet körülbelül a közepénél tónust vált és úgy érzem, hogy sem egyik skatulyába, sem egy másikba nem tudom elhelyezni az Újra bűbájost. Ezt nem negatívumként írom. Kezdetben egy teljesen másik csapásirányt irányoz elő a szerző, ráadásul egy kicsit bő lére eresztve, amit a közepe fele elkezd változtatni, vagyis kissé feszegeti a határokat és kihoz egy másabb, komorabb hangulatú mellékszálat belőle, Belle identitáskeresése mellett (gyilkosságot, illetve inkább annak következményét), na meg konkrétan Belle egy modern és fordított boszorkánypert él át. Pont ez a kettősség tetszik benne!
"Furcsának találom, hogy mindenre az az ösztönös reakciód, hogy nem tudod megcsinálni."
Ha egyetlen mondattal kellene jellemeznem a történetet, akkor azt emelném ki, hogy nagyon hangulatos olvasni. Persze, akadnak nehézségek, ahogy más fantasyban, itt is meg kell szenvedni az eredményekért, de összességében, ezekkel együtt, jó olvasni ezt a könyvet. A megfogalmazása mellett tetszett az, hogy szépen épül ki Belle önbizalma, ahogy sikerrel veszi az akadályokat, fejlődik és tanul, természetes módon kezd el hinni magában és ezzel teljesen tudok azonosulni. Ezért is örülök, hogy a kötet emellett a második esélyekről szintén szól, illetve a bátorságról, a társakról, barátokról, hiszen nem mindegy, kik élnek körülöttünk, kiket engedünk az életünkbe, ahogy mások lehúzhatnak, úgy fel is emelhetnek minket.
 |
| Maxine Vee képei |
A próba ítélkezés alapú, nincs benne a lehetősége annak, hogy az ember javulhat, átgondolhatja a dolgait és változhat, hiszen az életünk folyamatos hullámzás, reakció és ellenreakció. Teljesen leképezi a maradi gondolkodás rendszerét, viszont és itt a hatalmas megkönnyebbülés, ha már egy ember van, aki felszólal a változásért, az sorsdöntő fontosságú lehet. Utólag persze teljesen más magyarázatot kap a dolog, de az egész "boszorkányper" alatt és után csak erre tudtam gondolni és arra, hogy elég egy ember virágzásához egy olyan személy, aki hisz benne? Miért kell ilyen könnyen ítélkezni a másik felett?
Alapvetően mindenkit szerettem ebben a történetben, Rune - aki elsőként jelenik meg Belle-nél a perrel kapcsolatban - nagyon érdekes karakter, szívesebben megismerném őt a második részben. Főhősünkről viszont egy kicsivel több jellemzőt tudok írni, például azt, hogy nagyon nem mer lépni semmi felé, fél attól, hogy lebukik a varázserejével és szó szerint pánikol emiatt (is). Sűrűn hangoztatja, hogy nem érdemli meg a vele történő jó dolgokat és nem áll készen arra, hogy sikeres legyen. Teljesen kudarckerülő, zsémbes és nagyon negatívan áll mindenhez. Innen szép nyerni, ugye? A regény egyik tanulsága az, hogy használni kell az adottságainkat, el kell fogadnunk önmagunkat és hogy ezzel megbékéljünk, ki kell lépnünk a komfortzónánkból. A bátorság a legjobb dolog, amit tenni tudunk magunkkal.
"Egy boszorkány mindig megérzi egy másik varázserővel született ember jelenlétét."
Tehát összességében szépen építkezik a könyv, Belle útja nagyon jól ívelt, bár a fantasy szál egy kicsit egyszerű. Mélypontok és szárnyalás - főszerepben Belle, aki küzd az életéért és a lehetőségeiért. A vége nagyon tetszik, kellően teret hagy a további részek eljövendő konfliktusainak is.
Néhány idézet:
"- Ha a csillagok és a bolygók együttállására vársz, akkor sohasem fogod meghozni azokat a döntéseket, amelyek boldogabbá tesznek.
Belle felsóhajtott.
- Így is rettenetesen le vagyok maradva. Azt hittem, ennyi idősen birodalmakat fogunk kormányozni, és leszámolunk a patriarchátussal. A múlt hétre voltak beírva a naptáramba."
"El kell hitetnem magammal, hogy bármire képes vagyok, és meg kell tanulnom, hogy nem szabad félnem attól, hogy csalódást okozok magamnak, kudarcot vallok és lemaradok. Azt akarom, hogy megint a varázslás mutassa meg nekem az utat."
"A fontos dolgok mindig a könyvtárban vannak."
Tehát a lényeg:
Nagyon tetszett!
5 / 4.5
0 komment