Értékelés | Megpróbálni a lehetetlent
"– A születésednél fogva megillet a jog, hogy más időkbe utazz, Joan – mondta Aaron. – A véredben van. Nagyon hosszú időre itt ragadtál, de ennek nem kell így lennie."
Pro infó:
Az értékelés a Prológus a világ körül projektre készült, hiszen mi is lehetne nagyobb utazás, mint az, aminek célja a múltbeli kalandozás?
Fülszöveg:
Vanessa Len Az idő vándorai elsöprő romantikáját az Egy kegyetlen dal sötét világával ötvözte ebben a magával ragadó regényben.
Ez lett volna a tökéletes nyár. A tizenhat éves Joan, aki az iskolai szünetet elhunyt édesanyja különc londoni családjánál tölti, elhatározza, hogy ki fogja élvezni a nyár minden pillanatát. Imádja a történelmi Holland House-ban végzett munkáját, és amikor vonzó munkatársa, Nick randira hívja őt, úgy érzi, minden a helyére került.
Azonban Joan hamarosan ráébred az igazságra. A családtagjai nem egyszerűen furcsák, hanem valójában szörnyetegek, akik iszonyatos hatalmat birtokolnak. Nick pedig nem közönséges szépfiú: ő a legendás szörnyvadász, aki bármire képes lenne, hogy elpusztítsa őket.
A Nickkel vívott harcban Joan kénytelen együttműködni a kegyetlen Aaron Oliverrel, annak a szörnycsaládnak az örökösével, amely gyűlöli Joant és a rokonait. A lánynak muszáj megbarátkoznia saját szörnyeteg lényével, ha meg akarja menteni magát és a családját. Ugyanis ebben a történetben…
Ő nem a hős.
Élménybeszámoló:
A történet szerint Joan a nagymamájánál és unokatestvéreinél tölti a nyarat és önkéntesként dolgozik a Holland House-ban. Ám nemcsak a történelem iránti rajongása miatt tetszik neki annyira az ott töltött ideje, hanem egy srác, Nick szintén hozzátesz ahhoz, hogy minél többet akarjon dolgozni az impozáns házban. Egyik reggelre randit beszélnek meg, amire Joan nagy lelkesedéssel készül és hamar odasiet, hogy időben fogadhassa a srácot a kávézóban, amikor az egyik ott tartózkodó szomszédja rosszul lesz. A főhősünk segíteni akarna neki, de véletlenül hozzáér a tarkójához és teljesen megfordul vele a világ: ugyanazon a helyen eszmél fel a következő pillanatban csak annyi különbséggel, hogy már este van és záróra. Olyan mintha időt utazott volna!
Nagy ijedelmek után beavatják a családi titokba: ő bizony szörnyeteg, aki képes időt lopni másoktól. Kisebb pihenés után bemegy a Holland Houseba, ahol ott találja Nicket is és úgy néz ki, hogy az élete hétköznapibbnak tűnő része helyrejön, mert a fiú nem haragszik a távolmaradása miatt és közelebb kerülnek egymáshoz egy kicsit, amit a hirtelen megjelenő Oliverek tesznek tönkre. Ők szintén egy szörnycsaládot alkotnak és gyűlölik a Huntokat, ahova a lány tartozik és egyből kiszúrják, hogy Joan probléma lehet a számukra. Ám még mielőtt igazán vér folyna, a hős feltűnik a színen és ahogy a mesékből tudjuk, mindig legyőzi a szörnyeket. Vagy most más a helyzet?
"– Még jó, hogy valószínűleg nem hívnak meg még egyszer, igaz?
Ruth szája felfelé görbült.
– Ezúttal se hívtak meg.
– Ó, tényleg – bólintott Joan. – Hupsz."
Nagyon tetszik nekem az Only a monster - Csak egy szörnyeteg magyar borítója, a rózsás megoldás látványosra sikeredett, bár nem emiatt került fel a kötet a várólistámra. Már korábban is ismertem ezt a regényt és tavaly szerettem volna megrendelni angolul, de robbant a hír, hogy érkezik az Anassa Könyvek vele, így vártam a hazai kiadványra és nem bántam ezt meg (amiatt sem, hogy a külföldit még nem olvastam volna el).
A Csak egy szörnyetegnek már az eleje izgalmas, hiszen azonnal beszippantott a regény és annyira lekötött, hogy amikor felnéztem a lapokról, hogy na akkor mennem kell aludni, már vagy nyolcvan oldal lement egyszerre. Mostanában egyébként ez nagy szó, örülök, ha nem alszom bele a könyvbe! Ezt az ütemet pedig a végéig fenntartja, fordulatos és izgalmas marad az utolsó oldalig. Egyébként annyira nagyon aktívan foglalkoztatott a történet, hogy álmodtam vele!
A Csak egy szörnyeteg egyik izgalmas kérdése a szörnység témája, amit Joan nézőpontján keresztül mutat be a szerző, aki nem végzett rossz munkát ezzel kapcsolatban. Nagyon tetszik benne az, hogy nem a szokványos szemszöget kapjuk, tehát itt most nem a hőst követjük, hanem a szörnyeteget (a szó egy kicsit megtévesztő, mert különleges képességű emberekről van szó) és mivel Joan alapvetően jó szándékú, megzavarja az olvasókat, köztük engem is, hogy kinek kell szurkolni. A lány tudás nélkül kerül az egész helyzetbe, a családja nem gondolta úgy, hogy neki szükséges lenne bármit is elárulni, pedig a kötetben többször kerül olyan szituációba, ahol hasznos lenne az ismeret, főleg a családok egymás közötti dinamikájával kapcsolatban. Azzal, hogy új szörnytagként, mindenféle előképzettség nélkül esik bele az időutazásba és a családok közötti kapcsolatrendszerbe, a szerzőnek többféle kérdés felvetésére is adódik alkalma, amivel él is. Joan egy újfajta látásmódot képvisel, az újdonságot a két kísérője mellett, vagyis azt a fajta frissességet, ami a berögzült szabályok jobb átlátását biztosítja. Ruth, az unokatestvére és Aaron, a másik kísérője, nem tudnak kilépni önmagukból, a beléjük nevelt szokások gúzsba kötik őket, míg Joant nem fenyegeti ilyen veszély és tud a kereteken túl gondolkodni. Ezzel magyaráztam, hogy nagyjából minden ötlete működőképes és rugalmas.
Ezeken túlmenően Joan morális válságba kerül, hiszen az időutazás egy kegyetlen módszeren alapul, ahhoz, hogy ugrani tudjanak a szörnyek, időt kell lopniuk a hétköznapi emberektől, ez pedig a lányban nagyon visszás érzéseket kelt. Sok költői kérdése akad a szörnységgel kapcsolatban és bevallom nekem tetszik a gondolkodásmódja. Lehet, hogy szinte azonnal rááll az agya a helyzetre és túl ügyes, de a fentebbi kifejtésem miatt gondolom elfogadhatónak ezt, illetve tetszik benne, hogy ennyire találékony, okos és rugalmasan áll a szabályokhoz.
Joan tűzön-vízen keresztül meg akarja menteni a családját, akiket az első 50 oldalon belül lemészárolnak - nem mondom, elég erős ez a kezdés és milyen figyelemfelkeltő! Emellett bár a lány menekülni kényszerül egy másik túlélővel, Aaronnal, egy pillanatra sem hagyja el a remény, hogy megmentheti a szeretteit. A szeretete nagyon szép példa, ez tetszett a leginkább a karakterében és a családjához való ragaszkodása teszi számomra nagyon jó főhőssé.
A többi szereplő sokkal halványabb, mint Joan, de hát ez így van rendjén. Számomra a két kísérője, Ruth és Aaron olyan semmilyenek voltak. Mindketten berögzült szabályok alapján beszélnek és Joan az, aki képes ezeknek túl gondolkodni. Aaron túl sokat ellenkezik mindenféle terv ellen, de akadnak aranyos pillanatai is. Viszont, hogy pozitív mellékszereplőket írjak, meg kell említsem Tom és Jamie párosát, akiknek története nagyon megfogott engem, kár, hogy ahhoz képest keveset szerepelnek. Viszont a fő szerelemi szál... hát nem igazán az a könyv erőssége.
Nagyon tetszik a regényben a családok rendszere és a köztük lévő dinamikák, szövetségek megléte. Többféle szörnycsalád létezik a Csak egy szörnyeteg világában, mindegyikük egyedi képességekkel rendelkezik, például ilyen a Huntok tárgyeltüntető-, és előhozó képessége, de az is izgalmas, ahogyan egymással viselkednek, például az Oliverek nagyon hűek az uralkodóhoz, míg a Huntoktól tartják a távolságot a többiek és tolvajoknak titulálják a tagokat. Úgyhogy a világa nagyon megfogott, alig várom, hogy a jövőben is olvashassak róluk!
Tehát összességében egy kellemes olvasmányélmény volt, izgalmas alappal, amivel könnyen tudtam haladni. Tetszett benne az időutazás és a családi alap, a szörnység illetve a hős kérdése és úgy az egész kikapcsoló jellege. A mellékszereplők lehettek volna egy kicsit erősebb tussal húzva, de reménykedem, hogy a folytatások javítanak rajta. Úgyhogy ez most
egészen tetszett
5 / 4,5 pont.
0 komment