Értékelés | Átgondolatlan alkukat kötni
"Ezért is tartják az Éjszaka Királyságát a legromantikusabb birodalomnak. Nem pusztán azért, mert a szerelmesek az éj leple alatt találnak egymásra, hanem mert a sötétség az örökkévalóságig tart. A legszentebb és leghalhatatlanabb fogadalom, az éj elmúltáig kinyilvánítani a szerelmedet."
Fülszöveg:
Callypso Lillis egy szirén, aki az elmúlt hét év során egy fekete gyöngyökből álló karkötőt gyűjtögetett a csuklójára. Minden gyöngy egy-egy mágikus adósságlevél olyan szívességekért, amiket megvásárolt. Csak a törlesztés vagy a halál oldja fel őket.
Mindenki tudja, hogy akinek szívességre van szüksége, az az Alkuszhoz fordul segítségért. Ő az a férfi, aki bármit képes megszerezni… persze jó áron. És azt is mindenki tudja, hogy előbb vagy utóbb behajtja a kölcsönt.
Az egyik ügyfelétől viszont még soha nem kért fizetséget. Egészen mostanáig. Amikor Callie a szobájában találja az éjszaka ravaszul vigyorgó és csillogó szemű királyát, azonnal világossá válik számára, hogy a dolgok hamarosan megváltoznak. Az Alkusz először csupán egy félszeg csókot követel tőle. Mindössze egyetlen gyöngyszemnyit. És ígéretet a folytatásra.
Az Alkusz számára több ez egy rég elfeledett románc felélesztésénél. Mert mostanában valami titokzatos és fenyegető dolog zajlik a Másvilágban. Egymás után tűnnek el az árnyharcosok. Csak a nők térnek vissza. Mozdulatlanul fekszenek üvegkoporsójukban, mellükön egy-egy gyermekkel. És persze ott vannak a rabszolgák között suttogott titkok a gonoszról, aki állítólag felébredt.
Ha az Alkusz meg akarja menteni a népét, szüksége lesz a szirén segítségére, akinek évekkel ezelőtt összetörte a szívét. Csakhogy a felébredt gonosz is rajong a különleges teremtményekért. Pont az olyanokért, mint Callie.
Pro infó:
Az értékelés a Várólista csökkentés hétre készült el.
Élménybeszámoló:
A történet szerint Callie, a legjobb barátnőjével, Temperrel egy irodát működtet, ahol a két lány kényes ügyekkel foglalkozik. Ilyen a főhős mostani ügyfele is, aki azt kéri tőle, szedje ki a célpontból, hogy pénzt lop az édesanyjától. Callie-nek ez nem esik nehezére, hiszen szirén és ezért bárkiből ki tud bájolni bármit, szívességeket, tetteket, igazságokat. Ám Temper és közte ott húzódnak Callie titkai, például a múltjához kötődő gyöngysora, ami számára sok-sok fájdalmas emléket idéz fel és persze az sem ismert a barátja előtt, honnan is származik az ékszer.
Tehát Callie éli világát, dolgozik és hirtelen tűnik fel egy rég nem látott ismerős az életében, az Alkusz, akit mindenki csak a rosszfiúként ismer. A férfi kívánságokat teljesít, de azoknak mindig megkéri az árát. Most pedig úgy néz ki, hogy elérkezett az idő arra, hogy a lány törlessze az adósságait. Bárcsak ne állna az útjukba a vonzalmuk!
"Hát ez az én csodálatos és hátborzongató erőm. A szirén ereje. Kényszeríteni a szolgálatkész - és kevésbé szolgálatkész - embereket arra, hogy azt tegyék és gondolják, amit én akarok."
"Válaszra nyitom a számat, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy a szememből minden kiolvasható. Hogy nem illek ide, és nem mondhatni, hogy az itteniek megkedveltek volna. Hogy kívülálló vagyok, aki be akar kerülni a körön belülre, tartozni valahova, de valahogy zárva maradnak előttem az ajtók. Örökre arra vagyok kárhoztatva, hogy végignézzem, ahogy mások élik a saját kis életüket, miközben én arra várok, hogy az enyém egyáltalán elkezdődjön - vagy véget érjen. Bárhogy elsülhet. Eddigi létezésem leginkább abból állt, hogy visszatartott lélegzettel vártam a következő hideg zuhanyt."
Pro és kontra
Sajnálatos módon nekem a regény annyira nem jött be, de egy-két pozitívumot kiemelnék a könyvvel kapcsolatban, amit élvezetesnek találhattok. Mutatom is őket!
A kötet borítója nagyon jóra sikeredett, elsőre ez keltette fel a figyelmem és így utólagosan látom is, hogy milyen szimbolikája van. Így még jobban tetszik nekem! A lila pedig a kedvenc színem és nagyon hangulatos ez a kép, a jelképek pedig utalnak Callie szirén természetére a holddal, ami az apály-dagály fő mozgatórugója, vagy az Éjszakára, aminek fontos szerepe van a kötetben, de ott vannak még a hullámok is.
Kicsit jobban vizsgálva a regény szerkezetét, az inkább foglalkozik Callie és az Alkusz (Des) kapcsolatának alakulásával, mint bármi mással. Ezt az előnyökhöz sorolom, de ez itt kétélű fegyver, mert egyúttal ez a hátránya is, de erről később bővebben! A köztük lévő kapcsolat a lényeg, van közös múltjuk is, amit a fejezetek elején láthatunk és követhetjük Callie útját az Alkusszal kötött első alkujától a jelenkorig, amikor a férfi megkeresi őt. Ez a múlt inkább abból a szempontból érdekes, hogy megismerhetjük a főszereplő sebezhetőbb oldalát, azt, hogy képes volt felhalmozni a tartozásait (könnyelműség) azért, hogy valaki figyeljen rá (szeretethiány) és ez a valaki hátha beleszeret (fiatalság, naivitás), mert ő szinte első pillantásra belezúg Des-be és azt hiszi a férfi az ő megmentője.
"Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy ő a megmentőm, és mint egy bolond, sorra vásároltam tőle a szívességeket. Mindenáron magam mellett akartam tartani őt, miközben egyre jobban belezúgtam.
Odadobtam az életemet egy olyan szerelemért, ami nem volt más, csak füst és árnyék."
A jelenbeli Callie már egy erősebb figura, akinek a múltja fájdalmas és aminek elfogadásán még bőven kell dolgoznia. Des már egy fokkal rejtélyesebb figura, akinek karaktere majd a következő részekben bomlik ki igazán, de sok kérdésre választ kaphatunk vele kapcsolatban is ennek a résznek a végére. Ő az a személy, akinek vannak jó és rossz húzásai, aki tűzbe menne a szeretteiért, de akinek az ellenségei félhetnek.
Alapvetően a kapcsolatuk szépen felépített és maga a könyv olvastatja magát és aki egy romantikus és gyorsan haladós könyvet szeretne előkapni, annak az olvasónak telitalálat ez a történet. Na meg a Rhapsodic - Az Éjszaka Királya kissé hajaz a Tüskék és rózsák udvara szériára, onnan is Rhys és Feyre kettősére.
Pro és Kontra
Na és akkor a kontra rész... annyira akartam szeretni ezt a történetet, de azt hiszem az a baj, hogy régóta várok egy igazán kiemelkedő sellős / szirénes történetre, mert engem nagyon érdekelnek ezek a természetfeletti lények és úgy éreztem, hogy végre eljött az én időm. Tévedtem.
A legnagyobb bajom az volt, hogy nincs kihasználva a fantasy adta lehetőség. Callie szirén, de alig látunk ebből bármit is, néha szexet vagy vért akar, néha bájol, meg világít a bőre. A világból nem látunk sokféle fantasztikumot, ez nem igazán kerül kibontásra, csak nagyon felszínesen jelenik meg. Ami tetszett, az a horrorisztikus vámpírbabák megjelenése, de ezzel fájdalmasan keveset foglalkozunk. Ahogy Callie munkájával is, egy kicsit hosszabb bevezető jót tett volna ennek az első résznek.
A mellékszereplők Des-szel együtt egytől egyig mind idegesítőek. Eli, a könyv kezdetén lévő barát, egy alfa, akinek csak a párzáson jár az esze, Temper állandóan ribizik és úgy beszél, mint még soha senki, Dest pedig biztos fizették a kerubozásért, annyiszor láttam leírva... mégcsak nem is romantikus a becézés, mintha a párom állandóan állateledelesnek hívnám (Hé, Állateledeles, milyen napod volt?).
A történet nem létezik, véletlenül jönnek rá dolgokra, keresi meg őket a főgonosz, és ezek egymással vannak elfoglalva. Az egész könyv során az utolsó negyven oldalon történik valami, addig semmi és ha kb ezt a könyv felénél már behozta volna az írónő, akkor nem lenne ilyen rossz a pontszám. A nyomozás számomra nagyon gyengére sikeredett, hiszen elmennek helyekre és utána megint csak egymással foglalkoznak. Bár elég kényelmetlen a történet, a kezdettől fogva próbálja velem megszerettetni az Alkuszt a szerző, de egyszerűen csak arra tudok gondolni, hogy ő volt a felnőtt, le kellett volna állítania elég hamar Callie állandó adóssághalmozását...
Több fantasy elemmel sokkal jobban tetszett volna a történet, ezeket az utóbbiakat (kivéve az utolsót) pedig simán meg tudtam volna bocsátani, úgyhogy ez most sajnos
nem igazán tetszett.
5 / 2 pont
Tehát összességében ez egy olyan romantikus fantasy, ahol Des és Callie kapcsolata kerül előtérbe és ami inkább a romantika rajongóinak szól.
0 komment