Értékelés: Halálos játszmák
"Csak egy vékony szálat fontunk a hazugságból, s az is elég volt ahhoz, hogy mindannyiunkat megfojtson."
Az értékelés a Prológus Baljós tavasz projektjére készült.
Élménybeszámoló:
A történet szerint, avagy a fülszöveg:
Játsszuk ezt:
24 órád van rá, hogy nyerj. Ha megszeged a szabályaimat, a lány meghal. Ha hívod a rendőrséget, akkor is meghal. Ha szólsz a szüleidnek, vagy akárkinek, a lány meghal.
Készen állsz?
Crystal Donavan üzenetet kap egy rejtélyes appon keresztül, és egy videót, amelyen a húga látszik betömött szájjal, megkötözve. Crystal belemegy az emberrabló játszmájába. Először bizarr feladatokat kell végrehajtania: el kell lopnia egy iskolai dolgozatot, és be kell tennie valakinek az öltözőszekrényébe. Brownie-t kell sütnie, telefonbetyárkodnia kell.
Crystal rájön, hogy a feladatok egytől egyig a barátai ellen irányulnak. De ha nem engedelmeskedik, az emberrabló megöli a húgát. Vajon azt akarja megakadályozni valaki, hogy a csapatuk indulhasson a gaming tornán? Vagy titokzatos ellenfele tudomására jutott egy régi titok, és most ezt akarja megtorolni rajtuk?
Crystalnek egyre lehetetlenebb helyzetekben kell választania a barátai és a húga között. Szólnia kell valakinek, de közben túl kell járnia az emberrabló eszén. Mielőtt túl késő lesz.
Listázós hangulatban vagyok, szóval mutatom pontokba szedve a véleményem a Halálos játszmák c. kötetről:
1. Gyönyörű kiadás
Amikor megláttam, nagyon megtetszett az éleken látható élfestés. Gyönyörű a kiadvány! A piros alapokra húzott szemek baljós hangulatot adnak és ez a motívum a borítón is látható. A kiadás jelzi, hogy csoporton belüli feszültséggel fogunk találkozni (ott a sok ember a borítón), ami valahogy kapcsolódik a főhőst jelző szemhez, aki üres tekintettel néz ránk. Az arc fakított és ellentétes a vörös színnel. Egyébként három fő szín jelenik meg markánsan a képen: a vörös, a fekete és a fehér. Na, ilyen erős hatású borító mellé kapjuk a történetet, ami egy emberrablásról szól és annak a következményeiről.
2. A gamer alapok
Crystal a főszereplőnk, aki e-sportolói babérokra tör csapatával. A MortalDusk c. játékkal játszanak, amiben jók, streamelik és készülnek a bajnokságra, ami jelentős pénznyereménnyel kecsegteti a verseny győzteseit. Hatan vannak, de csak öten mehetnek és ezért van köztük egy viszállyal vegyített feszültség. Hogy igazságos legyen, versenyeznek a bejutásért, vagyis pontokat kell gyűjteniük és az első öt kerül a csapatba. Ebbe a helyzetbe dob minket a szerző és láthatjuk, hogy hogyan alakul a csoportdinamika. Hát... nem túl jól. A csapatban már megjelenik egy ellenséges hangulat, de erről még bővebben is írok a következőkben.
A lényeg most a játék és az e-sport világa a Halálos játszmákban, ami ígéretesen indul. Az eleje nagyon jól kezdődik, iszonyúan izgalmas, bár nekem nagy szerelmem a gamer téma a könyvekben, szóval már ezzel megfogott magának. Meg kell hagyni, emiatt jól kezd, de hamar megkapjuk a thriller szálat, amitől ez az egész e-sport téma egy kicsit felszínes marad. Egy hosszabb bevezetővel sokkal élvezetesebb lehetett volna ez a történet a számomra is, például kíváncsi lettem volna egy bővebb MortalDusk bemutatásra, komplett játékmenetre, a közbeni gondolatokra, a stratégiára... A játék egyébként nekem az MMO-s változatú Fortnite-ot idézi, azzal meg összesen két kört mentem, emiatt nem vagyok a szakértője a témának, úgyhogy szívesen vettem volna az ismereteim bővítését ilyen téren. Az e-sport még ennél is jobban érdekelt, vártam volna a felkészülésüket a versenyre. Vagy akár a streamekről is eshetett volna kicsivel több szó. Szóval hiányoltam jóóóó sok bevezető részt.
3. Thriller vagy YA?
A thriller szál nagyon izgalmasra sikeredett, ha a könyv erősségeit kellene kiemelnem ez lenne az egyik, amit megemlítenék. Urban jól építi a cselekményt, izgalmasan haladunk egyik helyzetről a másikra és a feladatok kreatívan szemetek Crystallal szemben. A mastermind, vagyis a nehézségek mögött álló személy igazán odateszi magát. Üresjáratok nem igazán szerepelnek a lapokon, minden feszes és sietősen robogunk egy igazán csavaros végkifejlet felé, hogy elmondhassam, a kötet letehetetlen. A YA zsánerre Crystal döntései miatt gondoltam, egyszerűen túl gyerekes ehhez a helyenként véres és embert próbáló történethez.
4. A karakterek és a köztük lévő viszony
Szóval - ahogy fentebb írtam - a csapatban már megjelenik egy ellenséges hangulat, amely egy korábban lejátszódó tragédia mellékterméke. A játékosok valamennyi része nem tud róla, de akik igen, igyekeznek elfelejteni azt. Ehhez hozzájön a feszített tempó a verseny miatt, mindenki be akar kerülni a végleges csapatba és esélyt kapni a győzelemre. Crystal különösen egy lányra fúj, Zoey-ra, akiről még egyéb dolgok derülnek ki a későbbiek során, nem véletlen, hogy ferde szemmel néz a lányra. Valahogy ez a csoport arra jó példa, amikor egy esemény tönkretesz egy baráti társaságot és arra is tökéletes, hogy hogyan lesznek egymás mérgező barátai. Nem működnek jól, bizalmatlanok egymással szemben és egyszerűen nem tudok rájönni, mi tartja még őket össze a MortalDuskon kívül, ami nem egy biztos alap. Ezt pedig nem hibaként rovom fel, sőt! Nagyon is jó, hogy Urban ezt bemutatja, hiszen nem lehet minden baráti csapat társ a bajban, a legtöbb felbomlik, főleg akkor, ha a bizalom vára homokra épült. Diana Urban megmutatja, hogyan rohasztja el belülről a csapatot a féltékenység és a bizalmatlanság.
"Így hát videójátékokkal tereltem el a figyelmemet, hosszú órákra belefeledkeztem a virtuális világokba, mígnem felfedeztem a MortalDuskot, a fantasybirodalmat, ahol korlátlanul lehet szintet lépni, végtelenül regenerálódni. Sosem lehetett igazán győzni, de meghalni sem. Semmi sem volt állandó."
A thriller szál jól építkezik Crystal személyes tragédiáiból. A döntései nem tökéletesek - mondjuk úgy, néha vertem a fejem a falba - de alapvetően megértem őt. Elfogadni nem tudom, mert jelentős jellemhibák sorozatára épít a szerző, hogy legyen cselekmény, de a személyes témáit szépen hozza. Külön kiemelném a motivációját a húgával szemben, akiért bűntudatot és felelősséget érez. Érintőlegesen hoz még témákat, de ezt az egyet írom ki, ez a legmarkánsabb mind közül. Crystal, mint főhős nem a legjobb választás, mert ez az arrogancia, a "majd én megoldom egyedül" egy ilyen helyzetben nem fest jó képet, főleg ha az alap gondolkodása sem jó. Nem tudtam vele azonosulni sajnos. A többiek sem szerethetőbbek, igazából a legkíváncsibb Zoey-ra voltam, őt szívesebben megismertem volna jobban is.
"Pedig a szörnyeteg mindannyiunkban ott lapul. A kérdés csak az, hogy sikerül-e megzaboláznunk."
5. Konklúzió
A Halálos játszmák egy ifjúsági thriller, ami néha erősebb jelenetekkel borzolja a kedélyeket és nem fél a szereplőihez nyúlni. Az e-sport vonal nagyon tetszik benne, bár szerettem volna többet belőle. Crystal személyes tragédiái nagyon jó alapot adnak ennek a kötetnek, a főgonosz ötletes, a csapat pedig kellően bizalmatlan egymással ahhoz, hogy békésen megoldódjon az ügy. Szerettem olvasni, bár akad egy-két vonása, amelyek nehéz pillanatokat okoztak.
0 komment