Értékelés | Várni a sötét keresztelőt
"Nem vagyok valami okos nő - vallotta be Ms. Wardwell. - Nincs különösebb okod arra, hogy hallgass rám. De ha adhatok neked egy tanácsot, akkor az a következő: ne félj attól, hogy nem vagy elég. Ez az egy félelem ugyanis képes megállítani."
Sorozatinfó:
A Boszorkányszezon a Sabrina hátborzongató kalandjai sorozat első része. A magyar nyelven is megjelenő széria minden kötete már kiadásra került itthon. További részei: A káosz leánya, A Sötétség Útja.
Pro-infó:
A bejegyzés a Prológus - Könyvek a strandra projektjére készült, mert szerintem ez tökéletes strandkönyv olyan olvasóknak, akik tartanak a horrortól, nem akarnak parázni rajta, de szeretnének megismerkedni a zsánerrel.
Fülszöveg:
A népszerű NETFLIX-sorozat regényes története.
Vajon lemond a lány a fény útjáról azért, hogy a sötétséget kövesse?
Tombol a nyár, és Sabrina Spellman tizenhatodik születésnapja közeledik, amikor minden megváltozik körülötte.
Bár mindig is tanult mágiát és varázsigéket két nagynénjétől, Hildától és Zeldától, közben élte a hétköznapi halandók életét is: a Baxter gimiben tanul, a barátnőivel – Susie-val és Rozzal – lóg, és moziba jár a barátjával, Harvey Kinkle-lel.
Ám egyre fogy az idő a hátralévő normális, mindennapi életéből, és sokkal nehezebb maga mögött hagynia Rozt, Susie-t és Harvey-t, mint gondolta. Főleg mert Sabrina nem biztos abban, hogy Harvey mit érez iránta. Unokatestvére, Ambrose azt javasolja, szórjanak bűbájt a fiúra, hogy kiderüljenek a valódi érzései. Ám amikor egy rejtélyes erdei szellem közbeavatkozik, a varázslat durván visszaüt.
Így bár Sabrinát mindig is vonzotta a boszorkánylét hatalma, most kénytelen elgondolkodni azon, hogy ez a hatalom nem tereli-e őt rossz irányba.
Ismerd meg kétségeit, és kövesd boszorkányos kalandjait!
„Sarah Rees Brennan volt a legjobb választás ennek az előzménykötetnek a megírására, mert tényleg megérti ezeket a szereplőket és a mondanivalójukat. Az olvasó filmként láthatja pörögni a történetet.”
– Jessica, bookandbroadway.blogspot.com –
Élménybeszámoló:
A történet szerint Sabrina nem várja a tizenhatodik születésnapját, amikor a sötét keresztelőjére sor kerül és egyúttal felvételt nyer az Okkult Művészetek Akadémiájára, mint érett boszorkány. A probléma csak annyi, hogy ő félig halandó csupán, édesanyja egyszerű ember volt, amiért páran már ferde szemmel pillantgatnak rá. A főhősünk szereti a mágiáját és a halandó barátait, akik közül az egyikhez, Harvey-hoz, gyengéd érzelmek is fűzik és szomorú a gondolat számára, hogy egy idő után el kell majd válnia tőlük és nem tudja, hogy mi legyen, melyik élete a fontosabb neki? Közben pedig bizonytalan Harvey érzelmei felől is és hogy megtudja mit érez a srác iránta, Ambrose unokatestvérével karöltve, elvégeznek egy bűbájt. Időközben a lány találkozik az erdőben lakó kívánságkút szellemével, aki felajánlja számára a vizét a mágiájához és lehet, hogy az egy kicsit erős Sabrina számára és lehet, hogy egyik esemény sem úgy megy végbe, ahogyan főhősünk azt eltervezte.
Nem ismerem a Netflixes szériát, de a régiről halvány emlékeim vannak, kedves, aranyos sorozatként él az emlékezetemben, amiben a hősünk, Sabrina, egy tinédzser boszorkányként suliba járt és volt egy macskája? Ilyesmik rémlenek. Ezért amikor meghallottam, hogy érkezik a feldolgozása és hogy horror lesz, nagyon megörültem, de úgy voltam vele, hogy adok egy esélyt a könyvnek előtte és hát... nem hiszem, hogy meg fogom nézni a streamszolgáltató verzióját a történetről. Ötből három csillagot kapott a Boszorkányszezon.
A kötet borítója nekem nagyon tetszik, szeretem ezt a piros - fekete vonalat, teljesen átadja a hangulatot és ifjúsági könyvben nagyon kevés ilyen zsánerű művet lehet találni, úgyhogy amikor megláttam a könyvtár polcán, örültem neki rendesen. A kép egyébként horrorosabb, mint maga a sztori és ezt nagyon sajnáltam, annyi potenciál van benne! A regény két egységből áll, a fekete alapon fehér betűk jelzik azokat, amelyeket a sötét rejti, vagyis ide tartoznak a karakterek dilemmái, traumái és a mélyben lakozó ki nem mondott gondolataik, a fehér alapon fekete betűk pedig Sabrina narrációját tartalmazzák. Az első részek mindkettőből határozottan tetszenek nekem, igen erős a felütés általuk, a probléma az, hogy az első fekete-fehér egység után a szerző mintha megriadt volna, hogy túl ijesztő lesz, ezért visszavett és onnantól kezdve bevallom őszintén, kissé untam a Boszorkányszezont.
Egyébként a sötét alapú részekkel nincs semmi bajom, ezeket nagyon szerettem továbbra is. Ugye mindig mást kapunk és ezért ilyen lootbox, hogy melyik karakter szólal meg legközelebb, de valahogy ezek a rövidebb fejezetek sokkal jobban megírtak, mint Sabrináé - és egyúttal mindjárt rátérek, miért nem szerettem ezt a regényt - Brennan jobb a kisebb terjedelemben! Mindegyik személy nézőpontja kerek egész, kellően sötét, mutatja, hogy mennyiféle bajuk lehet az embereknek és milyen tragédiák rejtőzhetnek a mélyben. Némelyiknél elszorult a torkom, annyira sajnáltam az adott szereplőt!
Na de ezzel szemben Sabrináé maga a tömény cukorfelhő ezekhez képest és sejtem, hogy az volt a célja az írónőnek, hogy a lány életét kihangsúlyozza, de ennyire nem izgalmasan megírt narrációt ritkán olvasni. A főhős unalmas és felszínes a bemutatása, pedig a konfliktusa adná magát, hogy érdekes legyen, de nem ez történik a lapokon. Alig vártam, hogy ne róla olvassak végre, ami nem szerencsés, tekintve, hogy a főszereplőről van szó és mindenki izgalmasabb nála. Ezekkel a részekkel nemcsak ennyi a baj, hanem az is, hogy Sabrina nem a legélesebb kés a fiókban hogy szépen fogalmazzak, a lánynak konkrétan az a tanulsága a maga generálta probléma kapcsán, amit bújtatva elmondtak neki a történet elején... hát erre nem voltam felkészülve. Úgyhogy nagyon nem szerettem az ő szálát. Az alap konfliktus pedig teljesen felesleges, érthetetlen módon lesz féltékeny, végzi el a bűbájt és csakis magának köszönheti a bajokat. Ezek nem olyan problémák, amikről mostanában szeretnék olvasni, maximum ha olyan az írás, de itt tényleg csak a fekete alapú részek mentették meg számomra a regényt, ha csak Sabrina monologizálását figyelhetném, biztos, hogy képtelen lettem volna elolvasni a Boszorkányszezont.
"Miért tennéd kockára a szívedet vagy bármi egyebet? Hiszel a szőke hercegben, a boldog befejezésben és a tündérmesébe illő szerelemben, Sabrina… De mi szokott történni a tündérmesékben a boszorkányokkal?"
Sabrina fő konfliktusa az, hogy nem tud választani a két számára fontos élete között, alapvetően jó téma, de ennél ezerszer jobb kidolgozásokat lehet találni a YA zsáneren belül. Úgy éreztem, hogy ez a kötet vázlatos és nem megy elég mélyre a lány lelkében a szöveg, sok érzelmet fejthetett volna ki a szerzőnő, vagy csak a lány problémáit alapozhatta volna meg jobban és nekem úgy tűnt, hogy bár körülveszi a sötétség, ő elvan a maga kis fényében, védett burokban és környezetben. Kerestem volna, hogy miért szeressem meg ezt a lányt, de képtelen voltam, így semennyire sem érdekelt a sorsa, Ambrose-ért jobban aggódtam, bár érte meg nem kellett. A regény felvillant még egy rosszfiú-alapanyag srácot, Nicket, aki a későbbiek során lesz érdekes, ebben biztos vagyok! Érződik, hogy bevezető mű és remélem a következő rész, már jobb lesz!
Szerettem olvasni egyébként Sabrina családjáról, nagyon aranyosak a jeleneteik, szép, ahogyan próbálják ezt a lányt védelmezni és összetartani. Közülük kedvencemmé Ambrose vált és nagyon lelkes vagyok attól a gondolattól, hogy neki kivel kéne összejönnie... hm, de erre utalásokat már kapunk, szóval boldog vagyok.
Logikai bakit találtam a könyvben, a párbeszédek olyanok, mintha elbeszélnének egymás mellett a karakterek sokszor, a fő konfliktus pedig alig pár oldalban rendeződik le, pedig többet vártam volna ettől. Úgyhogy ez az olvasmány most annyira nem jött be, de a sötét részek kimondatlan fájdalmai nagyjából kárpótoltak Sabrina botladozós részei miatt.
Összesítve:
- tetszik a felosztás: Sabrina csupa remény és fénysugár élete kontrasztban a sötétség leple alatt rejtőző gondolatokkal, vagyis a többi karakter konfliktusával,
- minden személy izgalmasabb, mint a főhős,
- gyorsan lezárt végjáték,
- kedvenc karakterem: Ambrose,
- ígéretes kezdet után erős visszaesés a horror terén,
- felszínes problémabemutatás.
Ajánlom,
ha szereted a Sabrina franchise-t és úgy általában szereted a YA könyveket, akkor nem lesz baj a horror miatt sem, mert az nem félelmetes.
0 komment