Értékelés: Ex hex
"A mágia mindig hat a testre. Van bűbáj, amitől az ember fáradt lesz, mástól felpörög. Van, ami sírásra készteti az embert, és nem tudja, miért. És bizonyos varázslatok, kifürkészhetetlen oknál fogva, az ember ellen fordulnak. Az energiavonalak kétségkívül ezek közé tartoztak, és a barlangban lévő mágia hatásfokát tekintve… meglehetősen erőteljesnek tűntek."
Élménybeszámoló:
A történet szerint, avagy a fülszöveg:
Kilenc évvel ezelőtt Vivienne Jones úgy gyógyította összetört szívét, mint bármely fiatal boszorkány: vodka, sírós zene, habfürdő… és átok a szörnyű exbarátra. Vivi persze tudta, hogy nem lenne szabad erre használnia a varázserejét, de egy „gyümölcsös széna” illatgyertya igazán nem okozhat nagyobb galibát, mint hogy a pasi frizurája egy-két napig nem engedelmeskedik a fésűnek…
Egészen addig így gondolta, amíg Rhys Penhallow, a város őseinek szívtipró leszármazottja visszatér a Georgia állambeli Graves Glenbe, és jóképűbb, mint valaha.
A látogatás, amelynek célja a város felrázása és a helyi őszi fesztiválon való szereplés, totális katasztrófába torkollik. Rhyst egyik csapás sújtja a másik után, és Vivi rádöbben, hogy az aprócska szerelmi átok mégsem volt olyan ártalmatlan.
Graves Glent hirtelen megtámadják gyilkos hajlamú felhúzható játékok, egy feldühödött szellem és egy beszélő macska, akinek érdekes mondanivalója van számukra. Vivinek és Rhysnek figyelmen kívül kell hagynia a köztük lévő kémiát, hogy együtt dolgozhassanak a város megmentésén, és megtalálják a módját, hogy megtörjék a szakítási átkot, mielőtt túl késő lenne.
"Sose keverd a varázslatot vodkával!"
Először is, meg kell említenem, hogy az Ex hex kiadása valami gyönyörűségesre sikeredett, nagyon jó ránézni! A könyv kapott egy szép élfestést, a borító pedig az azonos zsánerű chick-lit köteteket idézi fel, plusz egy kis Átkozott boszorkák utánérzést okoz, utalok itt seprűs jelenetre! A zöld szín dominál a különböző árnyalataival, ami utalhat egy kicsit a mágia és a boszorkányok természetközeli világára. Amúgy is szeretem az ilyen típusú fedőket, nekem ez egy telitalálat!
A fülszöveget elolvasva, egyfajta Átkozott boszorkák történetre számítottam és valahol kicsit vártam is, rengeteg varázslattal, elvarázsoló hangulattal és sok-sok véres részlettel - ez utóbbira nincs magyarázatom, hogy miért - szóval nagy elvárásokkal kezdtem el olvasni az Ex hexet. Valahol mélyen még egy cozy, boszis fantasyt is elfogadtam volna, mert velem lehet alkudozni. Szóval képlékeny elképzeléseim voltak a kötetről, amit a szerző könnyen formálhatott volna, amivé akart. Nem tette sajnos, de nem volt ez számomra olyan rossz élmény.
Amit szerettem volna, tehát, hogy kikapcsoljon egy kicsit, azt teljesen jól hozta: akad nekünk egy elhamarkodott boszorkány, aki vodkával keveri a varázslatot és megátkozza azt a szerencsétlen srácot, Rhyst, aki feleslegesen jártatja a száját. Az átok csak akkor hat, amikor Rhys napjainkban újra megjelenik a kisvárosban, Graves Glenben, amelynek neve egyszer magyarul, egyszer angolul szerepel a lapokon és már kész is a felfordulás. Hát nem tudom mit mondjak erre... annyit, hogy a kommunikáció nagyon fontos a kapcsolatokban! De a viccet félretéve, élveztem olvasni pár vonása ellenére, amikről még úgyis ejtek szót. Viszont addig is álljon itt, hogy mi tetszett nekem igazán az Ex hexben:
A váltott nézőpontok kellemes tempót adnak a regénynek. Bár kevés az ahhoz képesti cselekmény, számomra működik ennek a kettőnek a párosa. Rhys az, aki úgy érzi, az apja lenézi és rá testálja az erővonalak feltöltését, nem figyelve rá, hogy a srác nem akar a kisvárosba menni, ahol, amint megérkezik, már a nyakába is kapja a balszerencsés eseményeket. Ő a családi viszonyokra, a megbánásra és Vivire figyel, míg küzd az ellene összeesküdött elemekkel. Vivi ellenben a családi boszorkányos pillanatokat, a karrierista lány képét szolgáltatja, aki még mindig nem tudja túltenni magát a kapcsolatukon. Az ő részeit a családi jelenetei miatt szerettem igazán.
A másik kedvenc elemem a kötetből a hangulata, jó kis halloweeni olvasmány. Továbbra sem tudok elszakadni az Átkozott boszorkák c. filmtől, annak a körülbelüli hangulatát adják a családi jelenetek. Az átokkal kapcsolatos részek sem ijesztőek, de mégis az ünnep része, mert ugye ennek a napnak nemcsak az a lényege, hogy az ijesztgetések kiugrasszák az embereket a nadrágjukból, hanem helye van itt a szelídebb verziónak is. Erre pedig tökéletes példa az Ex hex.
"– Nincs semmi bajom, amit egy forró fürdő és egy whisky ne tudna helyrehozni."
Most pedig muszáj arra rátérnem, mi az, ami nem tetszett benne:
A szerző kicsit idegesítően akar vicces lenni, ami inkább fordult számomra már kellemetlenségbe, mint hogy jól szórakoztam rajta. Túlságosan épít erre az elemre, például a cica egy adott ponton egyszerűen csak sok, ahogy Rhys nem odavaló kanos megjegyzése sem illik ahhoz a helyzethez. Viccesnek szánja Erin Sterling, de nem az. Csak idegesítő. A történet pedig sajnos ellaposodik a végére. Az első felét nagyon élveztem, a másodikat pedig annyira sajnos nem és nem értem azt az utolsó fejezetet, minek kellett ennyire húzni még az oldalszámot, teljesen felesleges oda.
"– Ha együtt vagyunk, minden elcsesződik. Ahogy azon a nyáron is. Olyan szép, tökéletes nyár volt. És hogy végződött? Démoni műanyag koponyákkal – számolta az ujján. – Mérgezett varázsitallal. Kísértettel a könyvtárban. Most pedig… – vette szemügyre kinyújtott ujját. – Azt sem tudom, milyen szó illik ide. Talán a katasztrofális."
Röviden úgy tudnám az élményt jellemezni, hogy egy könnyed olvasmányt vehettem a kezembe, aminek bár akadnak hibái, nem vesznek el annyit az élvezeti értékéből. Így, jóval az olvasása után, számomra ez egy négy csillagos élményt jelentett. Sokan nem szeretik, de én azt mondom, hogy egy próbát megér, mert ki tudja, kinek milyen élményt fog jelenteni?
Úgyhogy, bosziskodásokra fel!
Cím: Ex hex - Csiribú, szerelem!
0 komment