Értékelés: Mickey7
"Minden új kolónia első lépése az, hogy meghatározza, vannak-e olyan helyi mikroorganizmusok, amelyek kockázatot jelenthetnek az emberre. A rend kedvéert tegyük hozzá, hogy mindig vannak olyan helyi mikroorganizmusok, amelyek nem is talán, hanem egészen biztosan kockázatot jelentenek az emberre."
Az értékelés a Prológus - Baljós tavasz projektre készült.
Élménybeszámoló:
A történet szerint, avagy a fülszöveg:
Mickey7 egy Eldobható. Egy bolygókat gyarmatosító expedíció pótolható tagjaként rendre őt bízzák meg a túl veszélyes vagy várhatóan végzetes kimenetelű küldetésekkel. Ha meghal, új testet növesztenek neki, és még az emlékeit is visszakapja.
A hatodik megsemmisülése után már teljesen tisztában van a munkaköri leírásával, és hogy miért ez volt az egyetlen betöltetlen pozíció, amikor beadta a jelentkezését.
Egy rutinfeladat során Mickey7 eltűnik, és mindenki halottnak hiszi. Mire visszatér a bázisra, már az új klón, Mickey8 vette át a helyét. De, mivel a többszörözést sehol nem nézik jó szemmel, ezért titkolnia kell kettős létezését, különösen egy olyan kolónián, ahol nehézkesen megy a terraformálás, fogytán az élelem, és rossz a termés.
Ráadásul Mickey7 gyanítani kezdi, hogy a kúszómászóknak becézett őshonos állatok nem annyira primitívek, mint amilyennek látszanak.
Edward Ashton regénye 2022 egyik váratlan sci-fi sikere volt, azóta többen is Andy Weir kihívóját látják benne. A Mickey7 rendkívüli fogadtatására felfigyelt Hollywood is, és 2024 tavaszán várható belőle a nagyköltségvetésű film, amit Pong Dzsunho, az Élősködők Oscar-díjas rendezője készít, főszerepben Robert Pattinsonnal, Toni Collette-tel és Mark Ruffalóval.
Szeretem a sci-fit. Mostanában nem olvasok annyit, de mindig örömmel térek vissza a zsáner köteteihez, hiszen egy-egy agyzsibbasztóan tudományos körítés bármikor jöhet. A Mickey7 fülszövege is hasonlót ígért a számomra: kolonizálás és harc az őslakos lényekkel? Embertöbbszörözés és hiba csúszik a gépezetbe? Ide vele!
A borító nem árul zsákbamacskát, hiszen egy letisztult koncepció által ígér egy űrben és űrutazókban gazdag könyvet. Három domináns színe - fehér, fekete, narancssárga - számomra az űrkutatás színeit jelentik, bár lehet játék a fényekkel is, utalva arra, hogy ott kint teljesen más a fizikai környezet, mint itt.
Nagyon szeretem a kolonizáló történeteket, a sci-fi zsánerből ezek a kedvenceim. És bár a Mickey7 regény nem teljesen ezt a típust képviseli, a visszaemlékezések miatt bőven kijut nekünk ebből az elemből is. A könyv két síkot használ: Hetes Mickey a kötet jelenében narrál, míg a múltat a visszaemlékezései adják, ahol láthatjuk nagyobb léptékben, hogy hogyan történt meg a gyarmatosítás ezen a zord és télies bolygón, hogyan kellett főhősünknek Eldobhatóként helytállnia és a további klónjainak folytatnia ezt a munkát. Alapvetően számomra a múlt izgalmasabb, mint a jelen, sokkal érdekesebbnek találom azt, hogy hogyan érkeznek, milyen nehézségekkel szembesülnek amikor letelepednek a korai években. Milyen feladatokra osztják be a főhősünket. Eldobhatóként a legszutykabb, életveszélyes melókra kell mennie, ahol vagy űrhajójavítást eszközöl vagy új környezetben, úgy, hogy mindent ráengednek, kell tesztnyuszinak lennie. Nagyon érdekes, hogy hogyan fogja meg a szerző a gyarmatosítás első pár, gyenge lábakon álló lépéseit, amikor az emberek egy maroknyi csoportjára minden veszélyes lehet. Ezeket a problémákat kell megismerniük, hogy tovább tudjanak lépni... mondjuk a bolygó felszínére. Értékelem azt a bátorságot, ami az indulóknak kellett, nevezetesen, tarthattak volna a senki földjére is, vagy olyan helyre, ahol óriásférgek csócsálják meg előszeretettel a fémekbe burkolózó embereket... ó, hogy ez a helyet pont sikerült megtalálniuk? Szívás!
A kötet szörnyen olvastatja magát, bár a cselekmény nagyon lassú és a fenyegetettség sem annyira erős, inkább a kötelező minimumot adja. A jelenbeli szál ezért arra épít, hogy Mickey hetedik verziója elviszi a humorával az egész vonalat, a múltbeli pedig arra, hogy elég érdekes az új helyre belépés és Mickey előzménytörténete. Számomra viszont csak az utóbbi működött. Mickey összes verziója egyszerűen csak fárasztó. Túl sok, ahogy az a bizonyos jelenet is, ahova három személy kell (főleg akkor, ha nem zárod az ajtót...). A női karakterek sem erősek, a barátság Bertóval pedig nem a legideálisabb. Sőt!
Viszont nagyon tetszett az, ahogyan a szerző a Thészeusz-elméletet vezeti végig a köteten. A Mickey7 gondolatisága a klónozás alapvető kérdései körül forog: ugyanaz a személy lesz mindkettő alany, vagy már egy másikról beszélhetünk? Osztható a lélek? Meddig marad az egyik személy a másik mása? Hol válik el? A vallás megfér ezzel az egésszel? Az elméletre az események alakulásával megkapjuk a szerző álláspontját. A regény folyamán végig ezen agyaltam, egyszerűen nem tudtam elfogadni az alapállást és örülök, hogy nagyjából azonosan gondolkodtam Ashtonnal. Tetszik, hogy végig dolgoztatta az agyam és még a regény környezete is szörnyen bejön nekem. Nagyon várom, hova viszi a második részben Ashton a cselekményt és hogy mi lesz az első rész belső és külső ellenségeivel.
"Körbehajózza a világot egy fából készült hajón. Útközben a hajója egyes darabjai megsérülnek vagy elkopnak, és ki kell cserélnie őket. Évekkel később, amikor végre hazatér, már az eredeti hajó minden darabját kicserélte. Tehát az a kérdés, hogy ez ugyanaz a hajó-e, amivel útnak indult."
Röviden a Mickey7 egy olvasmányos sci-fi fontos kérdésekkel, érdekes környezettel. Természetesen akadnak hibái, de engem alapvetően lekötött és ezt nagyon értékelem. Úgyhogy kezdő sci-fiseknek tudom ajánlani! Tökéletes belépő lehet a zsáner világába.
0 komment