Értékelés: A szívem egy bezárt bódé
"Jó állapotú, használt kamaszkor. Ingyen elvihető. Nem sok. Ennyi az egész. Amit itt látsz. Belefér a kocsidba. Két-három doboz, néhány edzőcipő, pár fel nem használt péntek este és egy Zara ajándékkártya. Vidd csak el! Úgysem fogom használni. Az egyik doboz nehéz. Ez a doboz. Ennek a megmozdításához valószínűleg több emberre van szükség. Elég sokra, tulajdonképpen. Az áll rajta: remények."
Élménybeszámoló:
A történet szerint, avagy a fülszöveg:
„Nem könnyű a változások, fordulópontok, átrendeződések korszakában élni. Ilyen érzés kamasznak lenni. Mintha csak valaki átrendezte volna a szobádat a tudtod nélkül, anélkül, hogy megkérted volna rá. Hirtelen minden ismeretlen, teljesen más, te pedig ott állsz az új szobádat fürkészve, és arra gondolsz: mi ez a váratlan változás? Mi történt itt? Hol vannak a játékaim, az érzéseim, a biztonságom és az ismerős illatok? Hová lett mindez? Ez itt az enyém lenne?”
Linn Skaber az életről, a pattanásokról, a békéről és a hiányérzetről kérdezte a fiatalokat, arról, hogy milyen érzés egyszerre gyermeknek és felnőttnek lenni, mi a legcsodálatosabb vagy a legfélelmetesebb a kamaszkorban, és miért olyan idegesítőek a felnőttek. A válaszokból fiktív monológok születtek, amelyekben a szerző igyekezett megragadni ennek az izgalmas és szép, ugyanakkor nehéz időszaknak a folyamatát. Mindegyik történetben magunkra ismerhetünk, akár a változások korában élünk, és válaszokra várunk, akár szülőként, a partvonalról szemléljük az eseményeket. Az illusztrációk a népszerű norvég grafikusművész, Lisa Aisato munkái.
"Hány könnycseppet képes ejteni egy ember?"
Sokan ajánlották már nekem ezt a kötetet olvasásra és azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem ezt a gyönyörű kiadványt.
A könyvben szereplő rövid monológok különféle kamasz szereplők gondolatainak kivonatai, reakcióik az élethelyzetekre, amikkel szembekerülnek - többnyire először. Széles a paletta, rengeteg különböző narrációt kapunk, amelyekre a szürreális látványvilágot teremtő illusztrációk erősítenek rá. A képi világ Lisa Aisato munkája, aki tökéleteset alkotott, lentebb látható pár általam fotózott oldal a műből.
"Különös, hogy minden gyerek elfogadja azt, hogy egyszer csak fel kell nőni. Én is elfogadtam, hogy ostobaság Stellán a boltba lovagolni. De ki döntött így? Az élet? A felnőttek? Akik egyszerűen csendben feladták magukat, a falovaikat, az erdőiket, a maszatos arcukat, és halkan és észrevétlenül leszoktak a nevetéstől, az álmodozásról, a játékról, majd lassan elkezdtek Fifát játszani, és úgy tenni, mintha nem játszanának, végül pedig teljesen leszoktak a játékról? Ki dönt ebben? Ki döntött? Mikor felejtettek el mindent?"
A szívem egy bezárt bódé nem feltétlen egyszerű olvasmány, bennem is sok mindent megpendített és együttérzésre késztetett. A szerző nagyon jól leképez több különböző élethelyzetet, ahol a beszélő karakter nehéz eseményeken megy át. Ehhez hozzájön a kamaszság változó kora, amikor minden fejlődésben van és minden változik, legfőképpen a zűrzavar közepén álló fiatal, aki kapaszkodna, de nem biztos, hogy van mibe. Egy örvény közepén érzi magát, ahol ő Pán Péter. Fel kell nőnie, meg kell birkóznia a problémákkal, de nem tudja hogyan kell.
Ilyen Pán Péterekről szól ez a könyv.
A felnőtt lét és a gyermekkor közötti időszak egy ingoványos terület, ezt pedig Skåber jól megmutatja nekünk. A kötet nagyon érzékeny kérdésekkel foglalkozik és teszi mindezt szépen, gördülékeny módon, olvasmányos és fiatalos stílusban.
A különféle témákon keresztül érzéseket, benyomásokat mutat meg, amik lejátszódhatnak egy-egy kamasz lelkében. Megmutatja, hogyan viszonyulhatnak egymáshoz akár a szerelem, akár más kapcsolatok terén, többféle formába öntve a monológokat: zilált versszerű sorokba, levélbe, novellába. A harmincegy monológban helyet kap a szorongás, a felnőni nem akarás, a családi viszonyok, a szerelem és a bántó kisajátítás és a másik nem különbségeinek kérdése. Továbbá szó esik a felnőttekhez való hozzáállásról (lázadás például), gyász és árvaság, testi ön (túlzó) kép, a közösségi média, a bullying és a megalázkodás témájáról. Kapunk még sorokat az önbizalomhiány, a rasszizmus, a homofóbia, a feminizmus és a mostohacsalád, társadalmi különbségek kérdéskörében, többek között. Csupa gondolatébresztő ötlet, amiről önmagában érdemes lehet beszélni (a szerző színdarabként képzelte el a sorait) és simán ajánlanám a Szociológia szakon tanulóknak, mint ajánlott olvasmány és feldolgozandó érvelős feladat.
"Örülök, hogy én vagyok az, aki szorong.
A barátnőim belepusztulnának."
"A szívem akár egy bezárt bódé
egy tengerparti, üres kempingben.
Pedig itt egyszer nyár volt."
Röviden pedig annyit tudok írni, hogy egy nagyon erős hangú kötetről van szó. Érdemes olvasni, ha szereted a komoly témákat és a kamaszokról szóló irodalmat.
Ajánlom!
0 komment