Értékelés: Macska a fagyöngy alatt
"- Murr nem átlagos macska. A farkában a viharok erejét őrzi. Másképp hogy tudott volna szembeszállni magával az óceánnal?
Rámeredtem.
- Nekem nem tűnik olyan erősnek.
- Mert kivételesen lusta is. - Davy fogott egy jó hosszú szalagot, és meglóbálta Murr orra előtt. - Ébresztő, ó, nagy hatalmú!
Murr lustán meglegyintette a szalagot a mancsával, és a kacagásom betöltötte az egész kunyhót, amely oly meleg és barátságos volt ezen a karácsonyestén."
A kötet a Prológus újévváró projektjére készült. A könyvet köszönöm a kiadónak!
Élménybeszámoló:
A fülszöveg, avagy a történet szerint:
Közeleg a karácsony, és a tősgyökeres londoni Mina sorsfordító pillanat előtt áll: már csak alá kell írnia egy szerződést, hogy elérje a hőn áhított állást. Ám ekkor titokzatos levelet kap, benne egy ódon kulccsal, amelyet a rég nem látott keresztapja küldött…
Mina évtizedek óta nem hallott a habókos művész felől, ám a férfi most arra kéri, vigyázzon egy ideig a kis cornwalli szigeten álló házikójára – és a macskájára. A lány elhatározza, hogy rendbe szedi a lakot, no meg a macskát, majd azonnal visszarohan Londonba. Ám amikor rájön, hogy egy könyörtelen ingatlanfejlesztő cég rá akarja tenni a kezét a szigetre, szembe kell néznie azzal, hogy talán ő az egyetlen, aki az útjukba állhat, és megmentheti a szívének egyre fontosabb helyet, még mielőtt minden elveszne.
A Macska a fagyöngy alatt c. könyvet Karácsonykor kaptam elő, mert szerettem volna egy szívet melengető történetttel megismerkedni. Hogy ez sikerült-e? Mutatom is:
Spoiler: IGEN!
A történet szerint 2.0 Mina nem találja a helyét a marketinges állásában és ezt a főnöke is érzi, mert már nem sok választja el attól, hogy kirúgja. Nincs benne kellő tűz és motiváció a munkahelyéhez, továbbá hiányérzete van és különben sem ezt akarta csinálni, hanem képzőművészettel szeretett volna foglalkozni. A karácsonyi céges bulin alig tud kiszakadni a nosztalgikus gondolataiból, pedig fontos lenne, hogy egy új nagy nevet szerezzen a cégnek, mert akkor biztos, hogy megtartanák a munkahelyén. Történetesen az a nagy név az apja ismerőse és úgy néz ki, hogy sikerül a befűzésére irányuló terve, amikor levelet kap a keresztapjától. A férfi gyermekkora meghatározó alakja volt, de egy törés után nem hallott róla többet, ezért furcsa számára, hogy miért keresi most őt ennyi év után és csak egyetlen mondattal, amivel burkoltan megkéri, hogy vigyázzon a cicájára, Murr-ra. Mina úgy dönt, hogy utánajár mi történik Morgelyn szigetén és ha lehet, elrendezi a rá hagyott ügyeket. Ám nem számít arra, ami ott várja és hogy ez a látogatás lehet hosszabb ideig elnyúlik, ami akár veszélyeztetheti az állását is.
"Eltűnt. Elfeledkeztek róla. Ahogy rólam is. Talán jobb lesz, ha ez így is marad. Lehet, hogy vidám emlékeim vannak erről a helyről, de kevés, mint a sötétségben libegő kis lidércfények. Egy gyermek emlékei, és nem a felnőtt nőé, aki most vagyok, aki minden este úgy fekszik le, hogy stresszel a munkahelyi feladatok és az ügyfelek elégedettsége miatt. Aki elzárta az álmait egy foszladozó szélű rajzmappába, és bedugta az ágy alá, hogy megfeledkezzen róluk."
Olvasás előtt nem gondoltam volna, hogy a Macska a fagyöngy alatt ennyire fog nekem tetszeni. Kifejezetten ünnepi kötetet vártam, ami a szokásos erős hangulattal operál és giccses és lesz egy nagy átívelő konfliktus, amit a szeretet ereje old majd meg. Nos, majdnem ezt olvastam, de ami itt történik a lapokon, egészen más élményt ad.
Muszáj megemlítenem a mítoszok és történetek erős szerepét, ez a regény legnagyobb erőssége. Imádtam ezt a misztikus hangulatot, amit a szerző teremtett. Nem az ünnepváró békesség átadására törekedett, hanem egy keserédes atmoszférára, amit művekben mindig tudok értékelni. Ezt pedig nosztalgiás gondolatokkal és elmesélt legendákkal érte el? Igen! Imádom, imádom, imádom! A lapokat áthatja a keserédes nosztalgia, hiszen Mina visszavágyik a gyerekkorába, a szigetre, hiányzik neki az a bizonyos nyár, amit ott töltött a keresztapjával és az édesanyjával, illetve a cicával, Murr-ral. Erősen vágyakozik, amit mélységesen átérzek, ehhez pedig társul az elmesélt történetek misztikussága, aminek középpontjában Murr áll. Az elején már megkapunk egy ilyen mesét és az, ahogyan a cicu szembeszáll a tenger haragjával és térdre kényszeríti, megkapott engem. Erős kezdés! A kíváncsiságom ezek után a szerző a végéig fenntartotta, egyszer sem untam, bár nehéz is lett volna a mellett a kérdés mellett, hogy most akkor ténylegesen mi a varázslat ebben a könyvben. A cicus tényleg varázslény? A körülötte építkező mítoszok egyszerűen nem hagytak békén, tudni akartam mindent is mindenről. A végén kapunk egyfajta súgást erről, de ezt természetesen nem írom le ide, csak annyit, hogy nem lepődtem meg rajta.
Inkább azzal folytatom, hogy hogyan lehet még értelmezni Murr megjelenését a történetben, mert ahogy látom, van itt egy adag szimbolika dögivel. Alapvetően a macska a csodát jelképezi, ami elillan, ha nem tartják kellő helyzetben és tiszteletben. Lehet a béke is, de inkább maradnék az előbbinél, a szeretet által biztosított csodánál, ami elmúlik, ha megjelenik a kapzsiság. Az erre irányuló törekvések az ellentábortól alátámasztják az érvemet.
"Miközben megmosakszom az oroszlánlábas kádban, arra gondolok, hogy ez a hely engem is a maga képére formál. A sziget vizet vesz a lélegzetem párájából, hajszálakat a fejemről, sót a könnyeimből, vasat a véremből, és belehímzett engem is a szőttesbe, amit az előttem itt élt emberek hagytak hátra."
És hol jelenik meg a cicus által biztosított csoda? Egy kis környezetben, ahol az emberek mind ismerik egymást, összetartóak és mindenki tud mindent azonnal. Kis emberek csoportja él a szigeten, akik csak a maguk békességét szeretnék megőrizni. Ennek megzavarására tesz kísérletet egy ingatlanfejlesztő cég, aki a saját jólléte miatt képes lenne mindent tönkretenni. A helyi érdekek ütköznek az önző hozzáállással és itt azért tetten érhető az ünnepi vonal általában használt fő konfliktusforrása. Szóval Murr mellett még a sziget népéért is izgulhatunk és bár az ehhez kapcsolódó lezárást nem így képzeltem el, végül elfogadtam. Illik a történethez.
A karakterek közül az aktív Minát tudom kiemelni, aki a fentebb már említett nosztalgikus, búsabb hangulatot adja. A gyerekkorában történt törés miatt elveszett egy kicsit a kapcsolatait tekintve, de ez jó alkalom, hogy tisztázódjanak a félreértések. A karakter tanulsága az, hogy bár léphetünk rossz útra, helyrehozható minden, sosem késő a megfelelő ösvényre találni. A múlt a részünk, ahogy nyomot hagyunk a földön, a föld is nyomot hagy rajtunk, folyamatosan hatunk másokra és mások is hatnak ránk. Nagyon jó főhős Mina, a problémái átérezhetőek, úgyhogy szörnyen együttéreztem vele olvasás közben és nagyon drukkoltam a megfelelő végkifejletért.
Plusz pont a magyar utalásért.
Összességében a folklór jellege tetszett meg nagyon, a sziget és a varázslatossága, a helyszín mágikus levegője, ahol bármi megtörténhet, a mítoszok eggyéválnak a levegővel. Nem annyira karácsonyi a Macska a fagyöngy alatt, mert a múlt hangsúlyos, továbbá a hibák jóvátétele és a macska, Murr. Tökéletes ellenben évkezdő könyvként, hiszen szól az újrakezdésről, az új lehetőségekről. Ajánlom cicukedvelőknek és azon olvasóknak, akik szeretik, ha sok plusz misztikus mese jelenik meg a lapokon.
-,,Az emberek mindig is meséket mondtak szenteste másnap reggelig, hogy elszórakoztassák azokat, akiknek a feje megtelt a méz édességével és a gyomra melegséggel. De amikor elmondják ezeket a történeteket, akkor igazából az ősi varázslatot szövik tovább. - A tűz melege ellenére borzongás fut végig rajtam. - Mert a szenteste az az éjszakája az évnek, amikor az állatok megszólalnak, a kősziklák énekelnek, és maga az óceán is suttogva beszél hozzánk, ha megtanuljuk, hogyan halljuk meg..."
Úgyhogy ajánlom! Nagyon is!
0 komment