Értékelés: Megmenteni a természetet
"Az embereket újra és újra emlékeztetned kell, miért szeressék a földet."
Élménybeszámoló:
A történet szerint, avagy a fülszöveg:
Veszélyben a világ… és csak együtt menthetik meg!
Líviusz az ózonőrök mindennapi életét éli, már amennyire hétköznapi dolognak számít varázserővel felügyelni a természetet. Ám az ózonőrök egy nem várt akadályba ütköznek: a környezetszennyezés miatt a Föld irányíthatatlanná vált, és teljes a káosz. Líviusz nyomozásba lendül, hogy rájöjjön a megoldásra.
Melánia egész életében a testvérei árnyékában élt. Mindig mindenben jobbak voltak nála, és ami talán a legfontosabb: nekik volt szupererejük. De amikor kiderül, hogy közeledik a világvége, a lánynak esélye nyílik bizonyítani a rátermettségét. Ha meg tudná menteni a bolygót, végre őt is elismernék.
Lehet, hogy több minden van a háttérben, mint pár eldobott műanyag palack? Vajon sikerül megmenteni a bolygót, mielőtt túl késő lesz?
A Regényes Természet pályázat különdíjasa.
Fedezd fel a titkait!
Mindig szeretem, ha egy történetben a környezetvédelem hangsúlyosan kerül előtérbe és idén ez már a harmadik olvasott kötetem, ahol nagyon erős fókuszt kap a természetünk. Sejtettem, hogy mire vállalkozom, amikor először megláttam Aux Eliza könyvét már csak a borítót látva is, de mivel már sokadjára olvasom újra, ezért meglepetést végképp nem okozott egyik sora sem. Legeslegelőször a fedő képe fogta meg a figyelmem, emlékszem arra a pillantra, egyből megtetszett a kontraszt a kék különféle árnyalatai és a piros között, illetve nagyon szeretem a fa, mint szimbólum használatát és itt, mint egy hálózat egységei, gráfokkal szemléltetődnek a kapcsolatok. A természeti képződmény lehet itt átvitten az Ózonőrök társasága, akik összetartással és gondoskodással figyelnek az egységre, ám lehet a fa, mint élőlény, amelyik érez, kommunikál (a gráfokról ne feledkezzünk meg). Mindkét lehetőségnél ott az ózonréteg, amely szív alakban védi a benti természetet a semmibe hulló szilánkok végzetétől és amely sűrűbb kapcsoldási pontokkal rendelkezik. Nagyon tetszik a grafikusi munka, igazán jó így elgondolkodni a mélyebb lehetőségeken és még az is lehet, hogy kicsit messzebb járok az igazságtól, de nem baj, jól szórakoztam elemzés közben.
A történet főhőse Melánia és Líviusz kettőse, mert elsősorban az ő gondolataikat olvashatjuk a lapokon. Öten testvérek és ebből az ötösből őket ismerhetjük meg a gondolataik szintjén is. A fiú a tél Ózonőre, aki nem szereti a saját évszakát, mert úgy érzi csak lerombolja a testvérei kemény munkáját, hiszen a fentebb említett lányon kívül, még hárman a többi évszakért felelnek. Melánia úgy érzi, ezért mindenből kimarad és szeretne annyira különleges lenni, mint a többiek, akiknek szavára engedelmeskedik az adott évszak. Ám, ez idén más, mert egyszerűen a nyár nem akar véget érni és úgy néz ki, az őszért felelős lány nem tudja megidézni azt és a természet nagyon nagy veszélyben van. Vajon ez Melánia esélye arra, hogy bebizonyítsa számukra, ő is segíthet? Hogyan lehet megmenteni a környezetet, ha az már nem hallgat rájuk?
"Nem árthatsz úgy másoknak, hogy ne lenne következménye."
A rövidke könyv igazán gyorsan elolvasható, de egyébként sincs okunk panaszra, mert a történet izgalmas és feszes tempóban haladunk a végkifejlet felé. Ám hiába van rajta Vörös pötty, ez sajnos nem a YA kategóriába tartozik, sokkal inkább a gyermekirodalom képzeletbeli polcain tudnám elképzelni, mint a már idősebb, kamaszoknak szóló sztorik között. Bár a téma lehetne kamasz irodalom, mégis a stílus alapján, eggyel lentebbi csoportnak adnám a kezébe. Egy ideig - munkahelyi sajátosságok miatt - sok gyerekkönyvet olvastam és bár ezt a megállapításom már az első olvasásnál megtettem, így több, hasonló kötettel mögöttem, csak ráerősíteni tudok erre a gondolatra, pontosan a leírások, egyes események, különféle megoldások hasonló jellemzői miatt. Így mielőtt rossz élményt szereztem volna magamnak anno, elengedtem a YA-dolgot és mivel szeretem a fiatalabbaknak szóló irodalmat, ezért nem okozott gondot az átállás, most pedig tudtam mire vállalkozom.
A szereplőink családja igazán népes, öten testvérek és közülük négyen tudják irányítani az évszakok változását. Alapvetően ez és a természet védelme az ő feladatuk, de sajnos ezt a problémát egyáltalán nem tudják megoldani, ráadásul később kiderül, hogy az Ózonőrök a világ más tájain szintén nehézségekbe ütköznek. Bár nemcsak az európai éghajlatra tér ki a szerző, hanem számomra külön tetszett az a gondolat, hogy alkalmazkodnak a helyi sajátosságokhoz a tagok, bár ez sajnos annyira nincs kifejtve. Nagyon kreatív a téma és igazán örülök a környezetvédelemhez kapcsolódó üzenetének, mégpedig annak, hogy muszáj változtatnunk, a közös dolgunk az, hogy a hely, ahol élünk rendben legyen a jövőnk és az elkövetkező nemzedékek élete miatt. Egységben az erő! Kissé idealista, de szép üzenet az, hogy csak együtt tudjuk megváltoztatni a Föld sorsát. A (nagyon) mélyen elnyomott földrajzos énem pedig ujjong!
A másik fő témánk a családi helyzet, a benne lévő konfliktusokkal együtt, amelyek az ötös testvérpár között jelennek meg. Ez kidolgozottabb, megvan az íve és a maga fordulópontjai, alapvetően szerettem, hogyan alakulnak közüttük a viszonyok. Mindegyik fiatal rendelkezik erősségekkel és természetesen félelmekkel, amiket Líviusz és Melánia szemén keresztül láthatunk meg. Melánia bizonyítási vágytól ég, mindenáron szeretné megmutatni a testvéreinek, hogy rá is számíthatnak. A magányossága nagyon szíven ütött és hasonló a helyzet Líviusszal is, aki máshogy éli át ezeket az érzelmeket. A fiú az ózonőri szálakat mutatja, a rejtély megoldására irányuló törekvéseket, a lány pedig az érzéseit, helyzetét és tenni akarását, mondhatnám, hogy visszatükrözi a Föld haragját és elhagyatottságát, de ha nem is a bolygónknak, egymásnak mindenképpen tükörképei ők, csak egy kis fordított logikával. Természetesen ezt a sok feszültséget az arra megfelelő karakter oldja, vagyis a történet humorát egy másik testvér szolgáltatja. Itt is jöhet a tanulság: nem tudni ki milyen bajokkal, problémákkal néz szembe, egy kedves szó sokat segíthet, jobb, mint a harag. A szeretet híd egymás felé és ahogy a Földdel való helyzetünket együtt tudjuk helyreállítani, ugyanez igaz a kapcsolatainkra is - nekik pedig meg kell tanulniuk testvérként viselkedni és egymásra figyelni.
"Figyelmeztető jelek ezrei vettek minket körül évről évre. A bolygó üzent nekünk, hogy nincs jól, de mi nem figyeltünk rá."
Bár szép ívvel rendelkezik a történet, egy-két szerzői megoldás nem annyira tetszik, például az, hogy egyszer-kétszer kapkodunk, egy-két téma még a gyermekirodalom keretein belül is elbírt volna egy kicsivel több leírást, a nyomozásban nincs vezérfonal és kicsit értelmetlen, a felnőttek pedig teljesen haszontalanok. Ám ezeket el tudom nézni a fentebb leírt gondolatok miatt.
Szóval összességében az Ózonőrök egy gyorsan olvasható gyermekkönyv a környezetvédelem fontosságáról, a testvéri szeretetről, második esélyekről, hibákról, próbálkozásokról és a megbocsátásról, illetve könnyebben érinti "a szuperképesség felelősséggel jár" témát ütköztetve Melánia "hétköznapi" szemléletével, mindezt aranyos humorral megfűszerezve. Olyan történet, ahol a szereplők a tőlük telhető legjobban próbálkoznak és ahol a lényeg a kapcsolatuk alakulása, a testvéri szeretet, az igyekvés a félreértések feloldására - érdemes egymás felé nyújtózni!
Tehát ajánlom!
5 / 4 pont
0 komment