Értékelés: A jég gyermekei
"Évszakok már nincsenek,
ám közel a cél:
gyerekszívek kellenek,
s a tél tovább él."
Élménybeszámoló:
A történet szerint, avagy a fülszöveg:
Andersen népszerű meséje, A Hókirálynő ihlette ezt a csodálatos téli történetet.
December egyik hajnalán egy jéggé dermedt kisfiút találnak a városi parkban. Bár mozdulatlanul áll, a szíve továbbra is dobog.
Nővére, Bianca gyorsan rájön, hogy a könyvtárból kikölcsönzött, szikrázó fedelű, különleges könyvnek köze van a történtekhez. Vajon ki lehet az a titokzatos, cilinderes idegen, aki felfedezte az öccsét a parkban?
Ahogy múlnak a napok, más gyerekek is hasonló sorsra jutnak. Bianca elhatározza, hogy kideríti, mi okozza a rejtélyes eseteket. Nyomozása során egy csodálatos téli vidámparkba jut, amely egyszerre veszélyes és vonzó, és ahol semmi sem az, aminek látszik. Egy lebilincselően izgalmas és varázslatos kalandregény a szeretet minden akadályt leküzdő erejéről.
Nomen est omen, ha már a tél az egyik használt nevemben van (Winter Aeydis), akkor bizony a név kötelez és muszáj téli könyveket olvasnom, nem mintha annyira baj lenne, mert szeretem őket. Már a borító képe meggyőzött arról, hogy kapjam elő minél hamarabb, akkor pedig még nem is néztem meg pontosabban a jelképeket, amiket a tervező belepakolt és amik olvasás után bontják ki jelentésüket igazán, ilyenek a zúzmarába foglalt állatok, vagy Bianca a szarvas hátán.
Apropó Bianca, ő a főhősünk, akinek öccse egyik nap jéggé dermed a közeli parkban található rózsakertben. A fiú él, bár lassú a szívverése és az orvos pályafutása alatt egyszer sem látott ilyen esetet. A lány először azt hiszi, hogy ő a hibás öccse eltűnése majd fagyása miatt, de ahogy elkezd vizsgálódni az ügyben, nyomokat talál, amelyek egy ezüst könyv felé vezetnek. Mintha minden gyermeknél ott lett volna, akik pórul jártak... hiszen az öccse után számos fiatal kerül jégbörtönbe. A lány pedig elhatározza, hogy megmenti testvérét és a városi fiatalokat a fagytól.
Nagyon meglepett engem ez a történet, a lehető legjobb értelemben véve. Általában semlegesek számomra a gyermekkönyvek főhősei, de Biancát igazán kedveltem. A személyisége pár vonása hamar előtérbe kerül és egy rövid helyzetbemutatás után, amikor megismerjük a családját, na meg a már említett kiinduló helyzetet, kezdi is a kutatást. A cselekvés pedig enyhíti a bűntudatát.
"A történetek nagy erejű varázslatok."
A szülők összeomlása és a felnőttek teljes hitetlensége miatt a lány a kezébe veszi az ügyet. Legalább megpróbálja belevonni a történtekbe a felnőtteket, de azok nem hisznek neki, lévén, hogy a természetfeletti nem létezik és lehetetlen, hogy bármilyen ezüst kötetnek köze legyen a jeges bajbajutottakhoz... A valóság realitása még nem gátolja a gyerekeket, így Biancát sem, bármilyen válasz szóba jöhet, ha az megoldja ezt a téli rejtélyt... és érkezik is, négy furcsán viselkedő gyerek képében.
"Ezen a helyen könnyen felejt az ember."
A történetet a hókirálynő meséje ihlette és ezt a fülszöveg sem titkolja. Erős eleme a könyvnek a téli csodavilág megteremtése, illetve sokszor gondoltam Narniára olvasás közben. Szóval alapvetően egyik részről a nyomozás határozza meg a cselekmény sodrását, másikban pedig elámulunk és lassulunk egy picit a tájat szemlélve és megerősödünk abban a tudatban, hogy a tél gyönyörűséges.
A jég gyermekei nemcsak szép történet, hanem hasznos is, hiszen ráirányítja a figyelmünket egy problémára, nevezetesen arra, hogy ha szeretnénk megtartani a természet szépségét és az évszakainkat, muszáj változtatnunk a hozzáállásunkon. Egy kis hópehely kevés magában, de milliónyi már lavinát is okozhat. Klímatudatosság a javából!
Tehát összességében ez egy szép kötet a történetek erejéről, a szeretetről és az egységről, összefogásról. Csak együtt változtathatunk a közös jövőnkön!
5 / 5
0 komment