Értékelés: Gonosztevők viadala
"Hiszek a legendáknak, amelyek szerint a mágia a csillagokból származik, és nem csak azért, ahogyan kinéz, hanem azért is, ahogyan megragadja a földet, ahogyan csak egy üveglombikban, egy kristálykőben lehet megragadni. Még a mágia is észszerűen viselkedik."
Élménybeszámoló:
A fülszöveg, avagy a történet szerint:
Felkel a Vérhold.
A vérfátyol lehull.
A bajnokok versenye kezdetét veszi.
Minden újabb generációban a Vérhold felkelésekor Ilvernath városának hét családja megnevez egy-egy bajnokot, akik egy életre-halálra szóló tornán mérkőznek meg egymással.
A díj a magas mágia titkos forrása feletti kizárólagos ellenőrzés megszerzése: ez a világ leghatalmasabb erőforrása, amelyről azt hitték, már régen kimerült. De ezúttal a verseny máshogy alakul: az egész világ megtudja, mi is történik Ilvernath városában, és lelepleződnek a családok féltve őrzött titkai is. A hét új bajnok ezzel reflektorfénybe kerül, és ráadásul el kell dönteniük, mit is kezdjenek a kiszivárgott stratégiákkal, titkokkal, és legfőképpen a többi család gyenge pontjaival. Így a verseny fiatal résztvevői választás elé kerülnek: vagy elfogadják a sorsukat, vagy átírják a verseny megszokott forgatókönyvét, ezzel együtt történelmi örökségüket is.
Bárhogy is döntenek, a történetük nem íródhat mással, csakis vérrel.
"A hagyománynak megfelelően a hét családnak minden nemzedékből neveznie kellett egy-egy bajnokot, akik megmérkőznek egymással egy halálos kimenetelű viadal során. A győztes kizárólagos jogot formálhatott a saját családja részére Ilvernath nemesbűbáj-készletére, ez a jog azonban minden újabb ciklus elején érvényét veszítette és a viadal újra kezdetét vette közöttük."
Ez az idézet a lehető legjobb összefoglalása a kötet alapkonfliktusának. Adott nekünk 7 család, akik kiválasztanak egy-egy versenyzőt, hogy élet-halál harcban dönthessék el, melyik familía nyeri a mágia tisztább és erősebb formáját. A közönséges mágia mellett létezik egy felsőbbrendű típus is, amit jelenleg a Lowe család birtokol és nem szívesen néznék azt, hogy elveszítik ezt a különleges erőforrást. Bajnokuk Alistair, akit gyerekkora óta arra készítenek fel, hogyan győzzön a többi bajnok ellen. Jelmondatuk az, hogy
"A szörnyek nem árthatnak neked, ha te magad is szörny vagy."
A többi család nem kevésbé veszélyes fiatalokat nevez ki a viadalra. Hétből négyük gondolatait láthatjuk jobban és hamar világossá válik a számunkra, hogy ebben a világban ők húzták a rövidebbet. Isobel a második bajnok a sorban, akinek a rokonsága a leghírhedtebb a városban a guberálásuk okán, hiszen a temetéseken előszeretettel gyűjtik össze a halottból kiáramló esszenciát, amit varázslatokhoz használnak fel. A lány erős, úgyhogy méltó ellenfele lehet a "királyi família" sarjának. Harmadik szereplőnk Briony, aki magabiztosan állítja, ő lesz a bajnok és a győztes is. Sportolói múlttal rendelkezik és mentálisan teljesen felkészült a tornára. Utolsó versenyzőnk Gavin, akiben még a saját rokonai sem bíznak, hiszen a nyerési rátájuk igencsak alacsony a történelmi feljegyzések alapján. Négyük életét nehezíti az is, hogy az addig titokban zajló viadalról valaki lerántja a leplet és muszáj szembenézniük a nyilvánosság és a média vádló tekintetével.
Szóval kitudódnak a családok dolgai és a szereplőknek nemcsak ezzel kell megküzdeniük, hanem a saját kétségeikkel, félelmeikkel és a családjaik elvárásaival, néhol pedig a kiképzés nehézségeivel. A regény ezért, ifjúsági könyv létére, nagyon részletes. Sok információt találunk mindegyikükről és a sorok faltól falig futnak, tehát kicsit időigényes olvasni. Egy másabb tördelésben ez bizony 700 oldal lenne (vagy ott környékén állna meg) és kell is neki, mert nagyon szépen körbefutja az antihősök dilemmáit. Sokan hasonlítják Az éhezők viadalához, amivel egyetértek, a felhajtás és a bűbájkészítők támogatásának elnyerésére tett erőfeszítések bennem is azt a bizonyos elődöt idézték fel.
Olvasás előtt nem gondoltam volna, hogy egy olyan kötetet fogok olvasni, amiben inkább a főhősök lelki élete kerül előtérbe, hanem valami hasonlót vártam, mint amit Betti ír a posztjában: gonoszságot, vérfürdőt, rengeteg taktikázást képzeltem el. Viszont nekem nagyon tetszett, hogy a szerzőpáros nem erre rakja rá a fókuszt. A regény az első részében alapoz, felállítja a mágia és a viadal szabályait, bemutatja a bajnokok életét, nehézségeit és azt, hogy bár nagyon nehéz nekik, mégiscsak emberek. Érzékelek magamban egyfajta ragadósan rossz érzést mindegyik résztvevő családjával kapcsolatban, együttérzek a bajnokokkal és sajnálom őket, hogy egy ilyen igazságtalan és rossz rendszerben kell részt venniük és harcolniuk a családjaik parancsát követve. A karakterek teljesen más háttérből érkeznek, különbözik a támogatottságuk mértéke is. Egy közös: eszközök ők a rokonaik szemében.
A világépítés ezért a szereplőkön keresztül történik, mindegyikük hoz be valami kis alapot, újdonságot a cselekmény mellé, amiről érdemes tudni. Mellettük pedig a legtöbb mellékinformációt az a bizonyos kiadvány szolgáltatja, amiből minden fejezet elején kapunk egy-egy rövidebb részt. Ezek mellett leginkább az foglalkoztatott még, hogy mennyire bevállalós a kötet, de ebben sem csalódtam.
"Én sem fogom azt állítani, hogy a stratégiám valaha is nemes lélekre vallott volna. De lassan rájövök, hogy a tornával kapcsolatban semmi sincs rendben. És a családom becsületkódexe sohasem fog kárpótolni ezért. Azt hiszem, itt az ideje, hogy megalkossam a saját szabályaimat. Hogy megtaláljam a saját utamat és helyrehozzam, amit csak lehet."
A viadal része izgalmas és bár szövetségek köttetnek és záródnak, egy kis szerelmi szál is jut a lapokra, de nem annyi szerencsére, hogy elvigye a súlyt a szereplők tragikus helyzetéről. Legjobban Alistair szálára voltam kíváncsi, illetve egy másik karakter meglepő viadalbeli szereplésére - erről nem írhatok semmit, titok - és a szerzőpáros nem okozott csalódást, igencsak fordulatos és izgalmas a bajnokság része. Esküszöm, nem néztem meg a szerzőt, de annyira ismerős volt a leírás, hasonló Az elemésztő homályéhoz, hogy meg kellett lesnem... és láss csodát! Az egyik szerző munkája a korábban kiadott mű.
Úgyhogy összességében csak ajánlani tudom ezt a regényt, főleg ha a lassabb, lelki vívódós oldalt szereted. Ezen van a hangsúly az elején, a végén pedig a viadal okoz nagy izgalmakat.
Nem maradhat el a zeneajánlóm sem:
Tehát: ajánlom!
Ítéletem:
0 komment