"A tökéletesség lehetetlen."

Élménybeszámoló:

A történet szerint, avagy a fülszöveg:

Lehetséges ellenállni a kísértésnek, ha az ember beleszeret az Ördögbe? Willow Whitenak huszonegy éves korára felelősségteljes felnőtté kellett volna válnia, ahelyett, hogy az anyja véleményét igazolva, mindenben kudarcot vall. Úgy alakult, hogy egy apró (de végzetes) ballépés miatt egy Aszfodélosz nevű dimenzióban kötött ki, ami gyanúsan emlékeztet a Pokolra. 

Willow elhatározza, hogy jóvá teszi a hibáit, és alkut köt Aszfodélosz uralkodójával, Sathanas királlyal: ha sikerül kiállnia hét próbát, és ellenáll a hét bűnnek, visszatérhet az emberi létbe. De Sath maga a bűn, így nem könnyű ellenállni a csábításnak…

Hát ha azt gondoltam magamról valaha is, hogy felszínesen választok könyvet, akkor ez most maximálisan beigazolódott, merthogy a borító 80%-ban járult ahhoz, hogy én ezt a történetet olvasni kívánjam. Jó, jó, tetszett a fülszöveg is, de a fő mozgatórugóm bizony ez a kép volt, ami - mint utólag maximálisan állíthatom - teljesen illik a sztorihoz. Tetszik, hogy ennyi színt és szimbólumot használt a művész, úgymint a kapu, a szarvas koponya, a démoni szárnyak és a világító effektussal ellátott villás farok a címben. Kedvelem továbbá a fedőn szereplő két személy közötti dinamikát. Ezek után nagyon vártam, hogy mit ad nekem ez a kötet és bár az elején akadt egy-két problémám vele, a végére egészen megbarátkoztunk egymással. 

Willow a túlvilág kapujában állva úgy érzi, hogy valami hiba került a gépezetbe és ő téves adminisztráció okán került oda, egyáltalán nem ott van, ahol lennie kéne. Meg mi az, hogy meghalt?! Ezért megy is panaszt tenni, de úgy néz ki a hely nem igazán szereti a lázadókat, mert büntetések járnak a szabályszegésért, illetve már csak a panaszkodásért is. Ám most nem adhatja fel, mert ígéretet tett az édesanyja halála után magának, hogy kezd valamit az életével és egy jegygyűrű is várhatja... ezért utat talál a hely urához, Sathanashoz (ezután csak Sath) és alkut köt vele. Visszamehet, ha kiállja a próbákat... de ez tényleg ilyen egyszerű lenne?

Korábban is írtam már, nekem nem tetszett a kötet eleje, mert a főhősünk túlságosan sok volt, hogy finoman fogalmazzak és úgy éreztem, hogy nem veszi elég komolyan az élet végét, ami totálisan távol áll tőlem. Úgy éreztem, hogy azt hiszi, csak egy másik világba került, nem a túlvilágra. Nem hittem abban, hogy a szerző javítani tudja számomra az élményt, de szerencsére nagyot tévedtem ezzel kapcsolatban. 

Két fő vonalat tudok kiemelni, amik miatt fordítani tudott a szerző az álláspontomon:

1. Nem keresztény hitvilág, ez valami más túlvilági kép

Nagyon figyeltem ebben a történetben, hogyan ábrázolja a szerző a Pokol részeit vagy akár a Mennyországot, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem az a történet, amit megszokhattunk. Az odaátnak három fő része van, a Tartarosz a démonokkal, Aszfodélosz a középúttal, ahol a történetünk is játszódik és Elízium, bár említeni lehet még az egyéb kisebb helyeket, mint a Semmi, vagy a jég birodalma, de ezek a főbb pontok. Bár a cím elég megtévesztő, mert az Ördög említése egyből a keresztény hitet juttatja a többség eszébe, de itt azért egy kicsit másról van szó. Alapvetően tetszett a szerző kreativitása akár a világot, akár a betöltött szerepeket figyelgetve, szóval alapvetően az egyik izgalomforrásom olvasás közben magának a világnak a kutatása volt. 

"Rejtély rejtély hátán, és hazugságok."

2. A próbák és az önismeret útja

Willow egyszerűen csak emberként élt, aki egyáltalán nem találta meg önmagát és az útját. Buta döntéseket hozott és az egyik ilyen vezetett a regény kezdetéhez. A próbák kegyetlen tükröt tartottak a lány elé, amik erős önreflexióhoz, önismereti kérdésekhez vezettek - vagyis ahhoz, hogy átgondolja mit csinált rosszul és miért. Itt arról van szó, hogy egy alapvetően negatív kisugárzású szereplő jut el ahhoz, hogy rájöjjön az élete hibáira és ha lehet tanuljon belőlük. Szép ívet ír le a fejlődése és szépen lassan a helyére kerülnek a kirakós darabkái és mint egy virág szirmai, úgy tárulnak fel előttünk Willow életenek részletei. Nagyon fontos, hogy bár a Menő Könyvek adta ki, ez a történet New Adult kategória és ez a feldolgozott témáiban látszódik is, bár gyorsan haladtam vele, sokszor elgondolkodtam egy-egy részén. Már csak ezért érdemes volt olvasni.

Egyéb jellemzők:

A fenti két pont az ultimate kedvencem, viszont azért nem mehetek el még pár dolog mellett. Sath személye nagyon izgalmasra sikeredett. Először nem értettem a lágyságát, de ahogy haladtam előre, egyre jobban el tudtam őt helyezni a számegyenesen. Azt hittem, hogy vele megkapjuk a tipik macsó srácot, akibe bele kéne zúgni, hogy működjön a regény, de szerencsére itt azért ennél többről van szó. Muszáj kitérnem még a történet egyik üzenetére is, arra az egy gondolatra, amit majdnem mindig megállapítok és igyekszem alkalmazni is: mi választjuk meg, hogyan reagáljunk a történésekre. Illetve a másik kedvencem a legelső mondata ennek a bejegyzésnek. 

Szóval összességében kellemes csalódás ez a könyv, nagyon tetszettek a próbák és Willow önmagával való szembenézése. Alapvetően egy gyorsan olvasható könyvről van szó, amiben előfordul romantika is, valahol adja magát a borító által, viszont erre nem figyeltem annyira - itt számomra nem ezen volt a hangsúly. Komoly témákat vesz elő a történet, ezért óvatosan velük, de ha úgy érzed, benne vagy a rázós utazásban, akkor érdemes neki esélyt adni. Persze, ne az eleje adja meg az alaphangot, a javára egy kicsit várni kell.

Ajánlom!

5 / 4.5 pont 

Szerző: Charlotte Ingham
Cím: Belezúgtam az Ördögbe

Illusztrátor: -

Sorozatcím (kiadói): -

Sorozatcím: -

Rész: -

Következő rész címe: -

Eredeti megjelenés: 2025

Fordító: Herman Alexandra

Oldalszám: 424 oldal

Kiadó: Menő Könyvek

Megjelenés: 2026

Ár: 5.990 Ft 

Kategória: démon, erotikus, fantasy, felnőtt tartalom, kortárs, magyar nyelvű, new adult, paranormális romantikus, regény, romantikus, walesi szerző (moly.hu)

Köszönöm, hogy elolvastad!