Könyvek

Rovatok

Egyebek

Élmény | Rokkanva elérni az éjszakáig

by - vasárnap, december 12, 2021

 "... Ha szeretlek... Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!...
De mért?... Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt -
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyujtó pillanat!"


Élménybeszámoló és kedvenc versek

Rendhagyó poszt érkezik most, ami a Prológusos Winter Wonderland projektre készült el. Nem érzem úgy, hogy meglenne a kellő tudásom Ady részletes elemzéséhez, így csak a szokott formám hozom, vagyis azt, hogy én hogy éltem meg a válogatás olvasását. A válogatott versekben szerepelnek téli témájúak is és maga a kiadás az ünnep alkalmára készült el még pár éve, hiszen az Élő Ady egy Libris Díszkötet. A sorozat tagjait a Libri a Scolar Kiadóval együtt többnyire a karácsonyi időszakokban szokta kiadni, évente két hazai jeles személyiség (bár volt már Andersen is!) egy-egy művét kiválasztva. Az Adys rész korábban jelent meg, de csak idén értem el hozzá, viszont azt írhatom, hogy pont időben. (Tavaly a Szabó Magdás került sorra.) Ha a könyvekre nézek, mindig azonnal a tél és egyúttal a Szeretet Ünnepe jut eszembe, ezért gondoltam jó ötletnek megmutatni a kedvenc költeményeimet az Élő Adyból olyan formában, amilyennel lehet találkozni benne. 

1. kedvenc vers: Egy ócska konflisban

Királyném, kigyúltak a lángok,
Aranyos hintónk, íme, száll,
Ma a nép közé vegyülünk el,
Te a királyné s én a király.
Lásd, ez a fényes kocsitenger
A villámfényes fák alatt
Miérettünk hullámzik, fénylik,
Hogy téged s engem lássanak.
Királyném, bocsásd le a fátylad:
Ma este kegyosztók leszünk.
(Döcög, döcög az ócska konflis
És mi sápadtan reszketünk.)

Királyném, megölnek a vágyak.
Sohse vágyott, mint te meg én,
Földi pár úgy az élet-csúcsra
És sohse volt még ily szegény.
Vágy, élet és sugár a lelkünk
És utunk mégis koldus-út,
Jogunk van minden fényességhez,
Amit az élet adni tud.
Király vagyok és te királyné,
Hát trónunk sohse lesz nekünk?
(Döcög, döcög az ócska konflis
És mi sápadtan reszketünk.)

A válogatás apropója az, hogy kortárs költők döntöttek a kánonról, tehát mi kerüljön a lapokra és tették ezt úgy, hogy elmesélték a személyes élményeiket a híres költőnkkel kapcsolatban, amiket a versek között megbújva lehet megtalálni. Ezek a kis egységek nagyon sokat adnak a művekhez, rengeteg érzelmet, vágyakat lehet belőlük kiolvasni és arról szólnak, hogyan találkoztak a műveivel, milyen formában inspirálta őket, vagy egyáltalán mit gondolnak Adyról. Ezeket én jobban szerettem olvasni, mint az aktuális költeményeket, de ez igazából a természetes kíváncsiságom miatt alakult így. Mindig érdekel mások véleménye, milyen módon látnak híres költőket, műveket, így emiatt ezeket a részeket mindig vártam. 

2. kedvenc vers: Csokonai Vitéz Mihály

S amikor az este elterpedt,
Rongyos mécsese lánginál
Imádkozott egy nagyon furcsát
Csokonai Vitéz Mihály:

*

>>Add, óh, Uram, ki vagy, vagy nem vagy,
Rossz hátam alá a karod:
Úgy emelj el innen magadhoz,
Ne lássanak a magyarok.<<

>>Add, óh, Uram, hogy szépet lássak
Távolból. Mindegy, ha hamis
Az, amit a távolból látok.
Magyar vagyok én magam is.<<

>>Akarok egy valakit látni,
Aki szebben hal, hogyha hal,
Aki a fajtáját átkozta
S aki magyar volt, nagy magyar.<<

>>Egy századdal előbbre lássak
S lássam, aki engem idéz.
Szomorú sarjamat hadd lássam,
Aki ismét Vitéz, Vitéz.<<

*

S amikor a hajnal szétharsant,
Rongyos mécsese lánginál
Furcsát látott s szomorún halt meg
Csokonai Vitéz Mihály.

Vajna Ádám írása a költőről: "Tizenhárom évesen eldöntöttem, hogy Ady Endre a kedvenc költőm. Azóta néha más nevet mondok, ha erről kérdeznek, de utána mindig elszégyellem magam. Talán azért tagadom le időnként Adyt, mert egy kicsit haragszom rá. Nem engedi elfelejtenem, hogy hova születtem."

3. kedvenc vers: A Nincsen himnusza

A Hajnal nem ragyogó,
Az Éj fehéren lebben,
Az Isten nem jóságos,
Az Ördög nem kegyetlen.

A Nyár fagyos jégverem,
A Tél hevitő hőség,
Piros virág a Bánat
S barna-bús a Dicsőség.

Bivaly-fekete a hó,
Fehér a szurok korma,
A Van csak egy rossz álom
S a valóság a Volna.

A Halál ős dáridó
S kis stáció az Élet,
A Bűn szebb az Erénynél
S legszebb Erény a Vétek.

A méz maró keserű
S édes ize a sónak,
A Ma egy nagy hazugság
S az igazság a Holnap.

Nincsen semmi, ami van,
Egy Való van: a Nincsen,
Az Ördög a rokonunk
S ellenségünk az Isten.

A gimiben nem szerettem Ady költészetét és hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy igazán átérezhessem a sorait és ez az idő most jött el. Arany János művészete mindig közel állt hozzám, mert már akkor éltem-haltam a szép formájú történetekért, és másnak nem jutott hely a szívemben. Aztán felnőttem, maradt a mesék megismerése iránti olthatatlan vágy, de társult a nyitottság: szeretnék olyanokkal találkozni, akik hasonlóan gondolkodnak, éreznek, mint én. Így érzem most Ady költészetét a magaménak is: ez a szomorúság, a szorongás olyan ismerős...

Képek forrása: 1 és 2

Pedig egy-két történetet szintén lehet találni Ady költeményei között: 

4. kedvenc vers: Kató a misén

Pompás, fehér karácsony-éjen
Kidobta a szikrázó hóba,
Kidobta a havas semmibe
Magzatját a papék Katója.

Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,
Szédülve, tántorogva, félve,
Ahogy illik, elment maga is
Éjféli, szent, vidám misére.

Kató gazdája, az izmos pap
S falusi nyája énekelnek:
>>Dicsértessék az egek ura,
Hogy megszületett az a gyermek.

Az a gyermek ott Betlehemben.<<
Kató fölsír a papi szóra
S az a gyermek, a bethlehemi,
Könnyezve tekint le Katóra.

Az illusztrációk itt-ott túl groteszkek nekem, de nem annyira, mint az ötödik kiemelt versem, amiben Ady hihetetlen módon vállalja fel érzéseit és önmagát, a fajunkban élő kegyetlen természet igazi voltát: 

5. kedvenc vers: Megöltem egy pillangót

Megölök egy pillangót,
Óh, áldott, isteni perc,
Szent kéje az ölésnek:
Minden gyűlöletemért
Hal meg e szines féreg.
Ki várja a holnapot:
Így várja azt a holnap.
Vágjon elé a halál
Minden boldog mosolynak,
Szakadjon meg az erő
Kezdetén nagy vívásnak,
Ne legyen víg lakoma
Az élet mindig másnak.
Tűz legyen minden arany,
Minden boldog csók méreg.
Szárnyad van, csapkodsz, örülsz?
Hát ezért öllek én meg.
S boldog vagyok, mert öltem.

Ettől a verstől borsódzik a hátam, szörnyen tűpontos és annyira felkavar, hogy nem tudom megtenni, hogy nem választom be az első ötbe. Hiszen mi a művészet lényege? Az, hogy érzéseket váltson ki. 

Vörös István gondolatai Adyról: "Felnövekvő kamaszként zavart Ady hatalmas egója, de mindig is tetszett rettentő energiája, vizionárius képisége. Aztán ahogy énem megtalálta a helyét a világban, rá kellett ismernem, hogy az a nagy öntudat egy sebezhető felnőtt vad örök énkeresése, gyengeségének leplezése, ereje fölötti büszkeség. A halálról először ő beszélt érvényesen, kendőzetlenül nekem. Éppen ő. Aztán bukásról, szorongásról, velünk született kegyetlenségről és semmi-szomjról is ő." 

Úgyhogy igazi érzelmi hullámvasút ez a válogatás, örülök, hogy újra találkoztam Ady művészetével és újonnan a kortársak élményeivel.  Ajánlom!


Ítéletem:
Nagyon tetszett

5 / 4.5 pont

Extra ötlet, ami tetszett benne: 
 a kortárs költők élményei 

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 
❥ téli
 
 Ha kíváncsi vagy a könyvre, lesd meg a Librinél:
 


Szerző: Ady Endre
Illusztrátor: Nagy Norbert
Sorozatcím (kiadói): Libri díszkiadások
Sorozatcím: -
Rész: -
Következő rész címe: -
Cím: Élő Ady - Ady-antológia – kortárs költők válogatásában
Eredeti megjelenés: -
Kategória: vers, klasszikus
Fordító: -
Oldalszám: 312 oldal
Kiadó: Scolar
Megjelenés: 2019
Ár: 1.999 Ft + 500 pont a Librinél

 

Fülszöveg:

Ady Endre költészete kaput jelent múlt és jelen között. Egyrészt ő maga is számtalan versében vont párhuzamot nemzetünk tragikus múltja és a 20. század elejének történelmi léptékű megpróbáltatásai között, másrészt Ady-szövegei kaput nyitnak az ő jelene és a mi jelenünk között is, hiszen ugyanazokat az erővonalakat tárja fel magában és a környezetében, amik minket is körülvesznek. A kötetben szereplő verseket kortárs költők válogatták össze, mindegyikük azokat, amelyekhez valamilyen bensőséges kapcsolat fűzi – a versek között pedig megjelennek azok a reflexiók, amik kifejezetten ennek a kötetnek a kedvéért születtek, és amelyekből kiderül, hogy a mai költők miben látják Ady életművének vonzó- vagy épp taszító erejét, amitől száz év múltán is az irodalom tengerének felszínén tudott maradni.



Az értékelés a Winter Wonderland projektre készült. 


Köszönöm, hogy elolvastad!

You May Also Like

0 komment