"A hiány, a szeretethiány olyan erős szomjúság, hogy bármit magába szív, mint egy kábítószerfüggő, aki nem nézi az anyag minőségét, amihez hozzájut, és azzal a bizonyossággal adja be magának a halálos adagot, hogy jót tesz magával. Megkönnyebbülten, hálásan és megbékélten."
"Ugyanakkor elég nagy vagyok már ahhoz, hogy megérezzem, milyen félrevezető, csalóka a helyzet, és ahhoz is, hogy megértsem: számtalan hűségesküje, a fogadkozása, hogy a legcsodálatosabb emlékeket hagyja maga után, mind egy-egy újabb hazugság az életművének és a vágyainak szolgálatában. Azt veszem észre, hogy lassan meggyűlöltem, amiért bebörtönöz engem ebbe a folyamatosan íródó fikcióba, egyik könyvbe a másik után, amelyekben mindig a szebbik szerepet adja magának, hogy berekeszt egy fantazmába az egójával, és ezt a fantazmát hamarosan kiteszi a nyilvános térbe is. Nem tudom többé elviselni, hogy vallást csinál a képmutatásból és a hazugságból, az írói mesterségéből pedig alibit, amellyel a függőségét igazolja. Többé már nem ülök fel a játékának."