Értékelés | Beleegyezés?
"A hiány, a szeretethiány olyan erős szomjúság, hogy bármit magába szív, mint egy kábítószerfüggő, aki nem nézi az anyag minőségét, amihez hozzájut, és azzal a bizonyossággal adja be magának a halálos adagot, hogy jót tesz magával. Megkönnyebbülten, hálásan és megbékélten."
"Ugyanakkor elég nagy vagyok már ahhoz, hogy megérezzem, milyen félrevezető, csalóka a helyzet, és ahhoz is, hogy megértsem: számtalan hűségesküje, a fogadkozása, hogy a legcsodálatosabb emlékeket hagyja maga után, mind egy-egy újabb hazugság az életművének és a vágyainak szolgálatában. Azt veszem észre, hogy lassan meggyűlöltem, amiért bebörtönöz engem ebbe a folyamatosan íródó fikcióba, egyik könyvbe a másik után, amelyekben mindig a szebbik szerepet adja magának, hogy berekeszt egy fantazmába az egójával, és ezt a fantazmát hamarosan kiteszi a nyilvános térbe is. Nem tudom többé elviselni, hogy vallást csinál a képmutatásból és a hazugságból, az írói mesterségéből pedig alibit, amellyel a függőségét igazolja. Többé már nem ülök fel a játékának."
Fülszöveg:
1990 márciusában Gabriel Matzneff, a népszerű francia író egy irodalmi tv-műsorban beszélt új könyvéről, amelyben fiatal lányokkal folytatott szexuális kalandjait tárta az olvasók elé. Matzneff szerint a lányok húsz éves kor fölött már kiábrándultak, és ő inkább olyanokkal osztja meg az ágyát, akik „még kedvesek, és akiket még nem edzett meg az élet”.
Akkoriban erre még csak kevesen kapták fel a fejüket.
2020 januárjában Vanessa Springora, francia szerkesztő-író megjelentette önéletrajzi ihletésű regényét, amelyben több mint 30 év távlatából tekint vissza a gyermekkorának túlságosan korán véget vető „szerelmi kapcsolatra”, amikor az ismert francia író hálójába került. A regény címe – Beleegyezés – is mutatja, hogy szó sincs erőszakról: a középkorú férfi, aki kezdettől fogva ügyesen manipulálja áldozatát, az „örök szerelem” ígéretével veszi le a lábáról s teszi szeretőjévé a 14 éves lányt. Hamarosan kiderül, az író egy igazi szexuális ragadozó, aki folyton váltogatja mindig kiskorú „örök szerelmeit”.
E könyv megjelenését követően a bűnöst utolérte a végzete. Bár írásaiban – például Tizenhat év alatti gyerekek (1974) című esszéjében – mindig is elég nyíltan mesélt kalandjairól, Matzneff elveszítette megbecsültségét (és állami ösztöndíját), kénytelen volt elhagyni a francia fővárost. Miközben kiadói több könyvét is kivonták a forgalomból, a párizsi ügyészség vizsgálatot indított ellene: Matzneff 2021 őszén áll bíróság elé. Springora – a regényben csak V. – hátborzongató őszinteséggel beszél arról, hogyan élt vissza ismertségével az ünnepelt író, hogyan kerítette hatalmába az irodalom-rajongó, apa nélkül felnőtt, a testi vágyat magában éppen csak felfedező lányt, aki alig várta, hogy szeressék.
Élménybeszámoló:
A Szép sötét Vanessám olvasása nálam felért egy vesén rúgással, méghozzá egyetlen okból: a manipuláció és a szexuális ragadozó tevékenysége miatt és na meg azért, hogy mindez milyen egyszerűen megy végbe. Sokat gondolkodtam a regényen és arra jöttem rá, hogy erről a témáról muszáj beszélni, hogy felismerhetőek legyenek a jelek és akár az áldozat, akár a környezete felkészültebben nézhessen szembe azzal a fenyegetéssel, amit egy ilyen predátor jelenthet. Megelőzés mindenáron! Így értem el a Beleegyezésig, amit Linda, a kitabu.hu bloggere ajánlott nekem, miközben a fentebb említett kötetről beszéltünk és nagyon felpiszkálta az érdeklődésem a most tárgyalt történet olvasására. Kíváncsi voltam egy másik szemszögre, hogy a "vadászatnak" milyen formái lehetnek még, és egy nem titkolt szándék szintén közrejátszott abban, hogy ezt a regényt kaptam elő értékelésre: beszéljünk a témáról! Mindenkinek szükséges ezzel a jelenséggel szembenéznie, hogy megállíthassuk az elkövetőket és ehhez az kell, hogy minél többet ismerjék az áldozatok nézőpontjait.
V. áldozat. Nincs olyan, hogy a másik oldalnak bármiben is igaza lehet. Ezt szögezzük le most. Én végig Vanessa mellett foglalok állást, viszont a továbbiakban inkább olyan jellemzőket osztanék meg, amikre felfigyeltem az önéletrajzi kötetben és amelyek érzelmet váltottak ki. Nem szeretném ezt az egyértelmű véleményem tovább ismételni, a többi bekezdés már a könyvet véleményezi, nem a szituációt.
A regény megtörtént eset alapján íródott és bár én ezt a kategóriamegjelölést használom, nem erről van szó, sokkal inkább memoár ez, úgyhogy ezt tudva még felkavaróbb a szereplőnk, V. története, aki áldozatul esik egy szexuális ragadozónak, G.-nek. Róla a fülszöveg lerántja a leplet: Gabriel Matzneff francia íróról van szó, aki vallásos áhítattal kebelezi be áldozatai szüzességét és a kiskorúak testének élvezetéből származó örömöket. V. az első találkozásuktól kezdve számol be a kapcsolatuk alakulásáról és keresi a választ erre a kérdésre: miért történt meg mindez? Ki a felelős és kinek kellett volna megvédenie?
Nagyon elemző alkat vagyok, egyszerűen imádom mindenben a mintát keresni és hogy ezt a jelenséget megérthessem, tisztán logikai alapon, három esetet tudtam összevetni (a harmadik egy mostanában kipattant youtuberes eset). A minta számomra megdöbbentő volt: a nagy út, ahogyan történnek ezek a szexuális visszaélések, mindegyike ugyanaz, tehát a predátorok olyan áldozatokat választanak, akik igénylik a szeretet és / vagy olyan helyzetben vannak, amiben szükségük lenne egy erősebb érzelmi kapcsolatra - ezt kivétel nélkül megérzik. A második esszenciális pont a manipulálás, ami minden esetben eltér (ugye a Szép sötét Vanessámban a Lolita az alap), a harmadik feltétel pedig szerintem maga az elbizonytalanítás és az, hogy a predátor magát szenvedő alanyként állítja be. A negyedik a környezet, bár ez kérdéses pont, inkább valószínűsíthető, mert a harmadik eset áldozata azt nyilatkozta, hogy nem hallgatott senkire, ő csak segíteni akart az elkövetőn. Ez számomra a legmegdöbbentőbb az egészben, hogy ilyen könnyen végbemehet és hogy egy adott mintát követhet (az általam látottak alapján, természetesen felteszem, hogy tévedhetek).
A Beleegyezést olvasva feltűnt, hogy Vanessa elemző szempontból próbálta az eseményeket tekinteni. Visszanézve arra keresi a választ, hogy hogyan működhet egy olyan ragadozó, mint G. és hogy ezt a környezete miért hagyta? A stílusa nagyon szép és szomorú, a sorok között végig érezhető ez na meg az, hogy jól végiggondolta az eseményeket és így is próbálta feldolgozni azt, amit túlélt. Mindenre kitér könyvében, arra is, hogy hogyan kezdődött a kapcsolatuk és hogyan folytatódott, mindezt elemezve, hiszen azon elmélkedik miért lehetett "könnyű préda" a másiknak. Iszonyúan összetett és alapos visszaemlékezés ez, szabályosan szorongtam, miközben olvastam a sorokat és ritkán érzem azt, hogy nehéz egy könyvet olvasni, de ezt most az volt.
V. elemzésében kitér még egy fontos jellemzőre: a környezetre. A családra és a társadalomra, amik hozzáállásán én szörnyen meglepődtem. Springora nemcsak az édesanyja döntéseit hozza fel és teszi fel a kérdéseit, hanem a kapcsolatokra koncentrál (édesanyjával és G.-vel), mennyire volt megengedő az akkori korszellem az elkövetővel szemben és hogy a közvetlen ismeretségi köre hogyan regált erre, elég bicskanyitogató módon, amit sajnos manapság is hallani lehet. Felejtsük el ezeket a mondatokat: "túldramatizálod", a "te hibád", "ez természetes" és ezekről is lehet olvasni ezeken a lapokon. Na meg az emberek akkori gondolkodásmódját is vázolja, amiből álljon itt egy rövid, de sokkoló részlet:
"Nos, az, hogy az 1970-es években az erkölcsi felszabadulás és a szexuális szabadság jegyében védelem illette a testek - minden test! - élvezéséhez való jogát. Azzal tehát, hogy korlátozzuk az ifjúkori szexualitást, társadalmi elnyomást gyakorlunk, és azáltal, hogy a szexuális kapcsolatot csak az ugyanabba a korosztályba tartozó egyedek számára tesszük lehetővé, a szegregáció egy formáját hozzuk létre. Harcolni a vágyak bebörtönzése ellen, minden elnyomás ellen, ezek voltak annak a korszaknak a parancsszavai, és nem is szálltak sokan szembe velük, leszámítva a vaskalaposokat és néhány reakciós bíróságot.
Olyan elhajlás, olyan elvakultság volt ez, amiért utólag szinte minden aláíró bocsánatot kért."
A memoárt szörnyen nehéz olvasni és míg feltárul előttünk V. élete és személyisége, ugyanez elmondható G. jelleméről is. Ő iszonyúan irritáló V. szemén keresztül nézve és a manipulatív nárcisztikus perverz tökéletesen összefoglalja a jellemzőket róla. A kötet megmutatja hogyan vadásznak ezek az emberek és ami döbbenetes, hogy mennyire könnyen ráéreznek más gyenge pontjára.
A sorokból érezni a rezignáltságot, a csendes és szomorú fájdalmat. Fontos még beszélni arról, hogy milyen az élete a traumák után és ennek fényében hogyan alakulnak a kapcsolatai, vagyis hogy milyen következményekkel járt G. károkozása. Nagyon szomorú volt arról olvasnom, hogy hogyan nem tudott sokáig áldozatként tekinteni magára és hogy miért nem.
A Beleegyezés őszinte és húsba vágó, szemfelnyitó kötet lehet bárki számára. Nagyon részletesen meséli el a történteket és a benne lezajló folyamatokat, szép stílusban. Rengeteg cinikus és ostoba kérdésre ad választ: "Miért lenne ennek következménye, csak jól éreztük magunkat?", vagy "Miért nem beszél senki róla?". Hiánypótló kötet és nagyon felnézek a szerzőre, amiért ezt a nyilvánosság elé merte tárni. A többiekről, akiknek pedig még iszonyúan nagy kárt okozott, nem lehet tudni semmit...
Úgyhogy összességében ajánlom olvasásra mindenkinek, hogy tisztában legyünk a szexuális ragadozók működésének veszélyeivel.
pont nélkül
0 komment