Értékelés | A szemet nézni más tájék helyett
"Nem megyek úszni. Mert elegem van abból, hogy az emberek azt hiszik, hogy az én testem az ő szórakoztatásukra létezik. Mert az nem érdekli őket, hogy a lábam teljesen átlagos méretű, hogy szeretem a kompetenciamérést, vagy hogy bunkón viselkedem Tylerrel, esetleg, hogy a szüleim a zsidó hagyományok szerint neveztek el engem, pedig semmiben sem hisznek a maceszgombócon kívül, vagy hogy talán melegem van, unatkozom és izzadok, és csak be akarok ugrani a vízbe mint bárki más, vagy hogy a takarónyi felesleges mellszövet alatt (ami egyébként nem zsír, és nem is mozog olyan szépen) van egy dobogó, emberi szív is."
Sorozatinfó:
A Rólad - Neked Könyvek kiadói sorozat része.
Fülszöveg:
Ha Greer Walsh csak a saját fejében létezne, sokkal egyszerűbb élete lenne. Koncentrálhatna az emelt matekra, vagy arra, hogy fenntartsa a békét a legjobb barátnője és mások között. Akkor végre nem számítana, hogy ő az egyetlen diák a Kennedy Gimnáziumban, akinek a melle nagyobb, mint a koponyája. De a fejedbe zárva nem lehet röpizni. Se uszodába menni. És pláne nem tudsz furcsa, majdnem-randikon részt venni a lehengerlő stílusú új sráccal. Mert ezekhez mind szükség van egy testre. Csak az a baj, hogy Greert kiborítja a sajátja. A szememet nézd! egy fájdalmasan őszinte, megkapó és humoros történet kínos pillanatokról, kegyetlen meccsekről, képzelt pillangókról és szétszakíthatatlan barátságokról Nyáry Luca lendületes fordításában. Egy mese a nagy fekete pulóverekről, és egy lányról, aki megtalálta belőlük a kiutat.
Élménybeszámoló:
Greer nem érzi jól magát a bőrében. Zavaróan nagynak véli a melleit, akiknek gúnyneveket is adott (Maude és Mavis) és sosem vesz fel testhezálló ruhákat, mindig csak bő pulcsikban vagy pólókban mutatkozik. Egyik nap, amikor szokásosan segít édesanyjának a költözést segítő munkájában, hogy pontos legyek költözésspecialistaként tartják őt számon, találkozik Jacksonnal, aki családjával akkor érkezett városukba és úgy néz ki egy gimibe fognak járni. Az új lakók, az édesanyja, a karizmatikus Kathryn ügyfelei lesznek, aki szívesen veszi lányától a közreműködést a település minél pontosabb bemutatásában, ami abban nyilvánul meg, hogy válaszol a kliensei gyerekeinek kérdéseire és ami általában nyűg, az most úgy néz ki, hogy kellemes időtöltésnek ígérkezik... tetszik neki Jackson, de közben ott vannak a kétségei az alakjával kapcsolatban. Vajon sikerül legyőznie ellenérzéseit magával szemben?
"A suliban csak annyit tudnak rólam, hogy jó jegyeim vannak, hogy én vagyok Maggie Cleave csendesebb, kevésbé megosztó barátnője, és hogy a ruhatáram legtöbb darabja könnyen ráférne egy kifejlett medvére. Ennyiből állok. Nem sportolok, nem vagyok benne a színjátszó klubban, sose kerülök bajba, és senki sem hívna el magával randizni. Én csak az Okos Csaj vagyok. Az Okos Csaj, aki mindig keresztbe fonja a kezeit mellkasa előtt."
Ahhoz képest kevés olyan regénnyel találkoztam eddig az ifjúsági könyvek között, ami testképzavarral foglalkozik, valahogy ilyen regények nem készülnek nagy számban vagy nem kerülnek kiadásra és nem értem miért. Annyira nagy szükség lenne arra, hogy minél többet foglalkozzunk azzal, hogy a média milyen hazug, vagy hogy irracionális elvárásokat támaszt a szépségipar, na meg a társadalom inkább a nőkkel szemben, akár a kozmetikumok körét, akár a testsúlyt nézzük és ez egészségtelen az érintettekre nézve (természetesen rengeteg probléma létezik, ami mindkét nemet érinti, de ezekről most nem ejtenék szót). Egy fiatal pedig könnyebben bedől ennek a csapdának, ezért gondolom, hogy fontos lenne, ha nemcsak a "Hogyan legyen bikinitested két perc alatt?" és a "Hogyan felelj meg mindenkinek csak magadnak nem?" tartalmú cikkek helyett inkább azzal árasztanánk el a piacot mindenfélével, hogy "Érezd jól magad a bőrödben", vagy "Úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, nincs szükséged semmilyen kozmetikumra a boldogsághoz". Ezért is olvastam el a most tárgyalt kötetet, A szememet nézd! címűt, bár itt egyéb okom is volt rá: ismerem a főszereplő problémáját.
"Ízlelgetem a hallottakat, és arra a bizonyos döntésre gondolok. A döntésre a flamingós bikinik és a Lego versenyautók között. A döntésre a csodálat és a tisztelet között. A döntésre, hogy hercegnő akarsz lenni vagy elnök. De ha tényleg csak ennyi szabad akaratunk van, akkor létezik egyértelműen jó választás?"
A szememet nézd! központi kérdése az, hogy főhősünk vajon képes lesz-e legyőzni a magával szembeni ellenérzéseket és erre a témára húzza fel Laura Zimmermann a történetet, aminek középpontjában a kis önbizalommal rendelkező, magát csúnyának látó lány, Greer áll. Elsőre lehet soknak tűnhet az, ahogyan állandóan a kinézetével foglalkozik - több értékelésben is láttam, hogy ezt kiemelték - amit én egyáltalán nem láttam egyszer sem zavarónak. Ő önbizalomhiányos és emiatt mindent támadásnak vesz, ami a környezete irányából éri - és egyébként amit ténylegesen meg is kap innen-onnan - és emiatt egyszerűen képtelen nem azzal törődni, hogy mások hogyan észlelhetik őt. Befeszül azon, hogy az osztálytársai milyennek láthatják és azért, hogy elkerülje a sérüléseket, állandóan készenlétben áll arra az esetre, ha valahogy túljutnak a páncélján. A lányon keresztül a szerző több olyan problémát is megmutat, hogy milyen ha valaki extrább méretekkel rendelkezik és ez hogyan okoz nehézséget például az öltözködésnél, vagy a sportnál nem mindegy a melltartó minősége, stb, stb. Bár kis önbizalma van Greernek, viszont nagyon jó matekból és bizonyos sportból és nem ezekre koncentrál, amit szintén annyira reálisnak érzek. Ám ez mégis a fejlődés regényéé, de hogy hogyan történik ez, arról nem szeretnék többet írni.
Megnéztem több értékelést is, mert nagyon érdekelt ki hogy látja ezt a könyvet és mindenki mást emelt ki belőle és mindig elámulok azon, mennyire különbözően látunk dolgokat az adott tapasztalattól függően. A többieknél kiemelődött a body shaming, a testképzavar, az egyes személyi traumák, amivel egyetértek, tényleg ezekről szól és ezek mellett én pedig hozzátennék a sorhoz egy elemet: a változást. Egy apró jelenség vagy akár tárgy sokat könnyíthet az adott helyzeten, vagy ugyanez igaz a kedves szavakra is, hiszen egy kis figyelem, jó szó sokat jelenthet főleg annak az embernek, akinek végtelenítve megy a fejében a magát lekicsinyítő mantra. Ezért gondolom, hogy nagyon fontos az egymásra odafigyelés és mennyire megdobhatja az embert egy-egy kis kedvesség. A másik vonása, amire felfigyeltem az az, hogy mennyire könnyen árthatnak a rosszul kimondott vagy meggondolatlan szavak és ezek hogy tudják az önbizalmat rontani és mennyire fájhatnak!
Nagyon tetszett nekem a regény stílusa, amit Nyáry Luca adott vissza hazánk nyelvén. A történet humorosan és gördülékenyen meséli el Greer életének ezen epizódját. A másik nagy kedvenceim a mellékszereplők voltak, iszonyúan kíváncsi lettem volna Jackson húgára és kettejük szemszögére, illetve Maggie feminista és öntudatos megszólalásai szórakoztatóak, imádtam minden egyes balhéját (és igaza is van). Ő az a lány, aki ráveszi az embereket olyan dolgokra, amiket nem akarnak megtenni. A harmadik kedvencem a kötet borítója, ami szörnyen bejövős nekem, annyira stílusosan utal a problémára! Emiatt figyeltem fel a könyvre és tettem várólistámra.
"A színésznőcske megrezegteti tarantula-szempilláit és felnevet, mintha jólesne neki a figyelem, akkor is, ha csak a melleire irányul. Vajon ilyenkor azt érzi, hogy a teste lassanként önmagába omlik? Vajon azt kívánja, hogy bárcsak egy nagy pulcsiban jött volna el erre az interjúra, és akkor most beszélhetnének a filmről, vagy a több száz óra munkáról, amit beleölt, a teste helyett?"
Kevesebb érzelmi töltetet adott számomra a kapcsolatok bemutatása, gondolok itt a családra. Greer barátaiért rajongtam, viszont a rokonsággal való kapcsolatáért... jó, valószínűleg pont ez a lényeg, hogy milyen nehéz egy lánynak, ha nem veszik észre a bajait, ő pedig félénk ahhoz, hogy szóljon. A szerelmi szál viszont aranyos, botladozásokkal teli és fontos tanulságokat hordoz a társas kapcsolatok milyenségéről, de számomra inkább a fenti elemek a hangsúlyosak. A vége viszont nagyon tetszett nekem.
Egyetlen zavaró tényezőt tudok írni, méghozzá a túl gyors fejlődést. Az önfejlesztés nem egyszerű és nem oldható meg egyetlen gondolattal, folyamatosak a hullámvölgyek és hegyek, ezért nekem túl hirtelen történik ez. Egyébként az egész regénynek nagyon tudok örülni és annak is, hogy hazánkban megjelent, boldog lennék, ha több olvasónak nyújtana segítséget.
Összesítve:
- jó stílus,
- jó téma,
- érdekes mellékszereplők,
- általános probléma, amiről beszélni kell,
- aranyos YA regény,
- de túl gyors megoldás.
Ajánlom,
ha szeretnél egy olyan ifjúsági kötetet olvasni, amiben a szereplőnek a saját félelmével kell szembenéznie ahhoz, hogy teljes életet élhessen, szabadon, anélkül, hogy mindig arra kellene figyelnie, hogy mások mit gondolnak róla.
0 komment