Értékelés | A természet törvényei szerint élni
Nagyon régóta szerettem volna olvasni az Ahol a folyami rákok énekelnek c. könyvet, de mindig vártam a megfelelő alkalomra és ez most jött el! Azt tudni kell a műről, hogy erős hype övezi és folyamatosan látható a moly népszerű listáin és a nem hivatalos megfigyelések alapján ebben az évszakban ugrik előre több helyet is, vagyis lesz egyre olvasottabb és sokan veszik elő nyári címként a várólistájukról. Úgy gondoltam, hogy meglovagolom ezt a trendet és így teszek én is és előkapom még augusztusban!
Az értékelés a Prológus: Nyári könyvkoktél projektre készült.
A történet
A történet két idősíkon játszódik, a könyvbeli kvázi jelenben 1969-ben, illetve az időpontot megelőző időkben, egészen 1952-ig visszamenve. A jelenünkhöz közelebbi évben egy krimi szálat követhetünk, hiszen Chase Andrews jeles sportembert, a közkedvelt szoknyapecér fériút holtan találják a mocsárban, a kilátó alján. Minden arra mutat, hogy leesett onnan, de hogy idegenkezűség is közrejátszott benne vagy nem... ezt még nem lehet tudni, csak annyit, hogy gyanús az, hogy nincsenek rendes nyomok. A település népei elkezdenek pletykálni a Lápi Lányról, Kyáról, mégpedig azt, hogy ő okozhatta Chase halálát, így a helyi erők figyelme felé terelődik.
A múltbeli szálon pedig megismerhetjük a lány életét és az 1969-es évig vezető szálat, hogy végül megkapjuk arra a kérdésre a választ, mi történt azon a bizonyos éjszakán?
Élménybeszámoló
Hogy őszinte legyek, sokkal unalmasabb műre számítottam, mint amit végül kaptam, úgyhogy számomra ez a regény a pozitív csalódások körét gazdagítja. Na de mit vártam? Sokan írták azt, hogy tájleírásokban gazdag és így arra gondoltam, hogy valamiféle Jókai-szerű szöveget kapunk több oldalnyi bemutatással a környezetről, de szerencsére tévedtem. Amit lehet olvasni benne, az mind szép és cseppet sem sok, sőt! Inkább hangulatos és ez az, ami igazán nyárivá teszi ezt a történetet.
Nagy hangsúlyt kap a regényben a láp és környezete, bár igazán nem megyünk bele a komoly problémákba, hiszen mindig Kya szemén keresztül nézhetjük az eseményeket és ő nem mindent lát, csak egy-két esetet. Néha nem, de az indokolt, mert akkor így jobban megismerhetjük a többi szereplő motivációit, vagy gondolatait. A szerző foglalkozik olyan témákkal, mint például a rasszizmus, vagy a környezetvédelem, de mivel Kya elszigetelten él, így ennek a mélyére nem ásunk le és ezt olvasás közben egy kissé igényeltem, viszont amilyen inzultusokat látunk, azok szomorúak és szörnyűek. A településen élők negatívan állnak a sötét bőrű emberekhez és azokhoz, akik a lápon laknak, lápi proliknak titulálva őket. Ez is az egyik oka annak, hogy Kyát így előveszik, amikor megtalálják Chase holttestét, hiszen a pletyka elég hozzá, hogy ferde szemmel nézhessék őt.
Nagyon sajnálom. Tényleg. De nem csak a pasik hűtlenek, Kya. Engem is többször átvertek, ejtettek, megaláztak már. Ismerjük be, a szerelem sokszor nem működik. De még ha kudarc is a vége, akkor is odaköt másokhoz, és igazából ez a lényeg, a kötődések.
A jelenkori szál egy krimi, vagyis megvan benne a nyomozás, a bizonyítékok gyűjtése, ami rövid a múlthoz képest és nagy többségében ezt sajnáltam. Nagyon szívesen olvastam volna még többet is a haláleset környezetéről, vagy egy bővebb nyomozásról. A múltbeli szál ezzel szemben nagyon hosszú, Kya múltja több súlyt kap, mint a 1969-es események leírása. A lány családi helyzete nem rózsás, szépen fogalmazva, már kiskorában egyedül marad. Nagyon szerettem az ő narrálását, egyáltalán nem éreztem unalmasnak, a természetközelisége pedig izgalmassá teszi az egész könyvet. Sőt! Azok a kedvenc részeim, amikor elgondolkodik a vadvilágban megtalálható mintákon és azokat az emberekre vonatkoztatja.
Kya által olyan kérdések kerülnek a felszínre, mint a kötődések, vagy a magány például. A történet ezért számomra inkább szomorú, mint bármi más - pedig szép szerelmi szálat is kapunk - inkább egy lélektani ok-okozat bemutatása ez a kötet, hogyan lesznek hatással a gyerekkorban történő dolgok a felnőttkori kapcsolatokra és Owen egy erős súlyt rak ezekre: fontos Kya hozzáállása a természethez és más emberekhez. A szépen írt kötetben a szerző foglalkozik még Kyán keresztül a tehetség kérdésével, ami utat talál magának az önbeteljesedésig.
Kya a kedvéért nevetett ezen, ilyet még soha nem tett. Újabb darabot adott fel önmagából, csak hogy megtartson valakit.
Egyetlen dolgot nem tudtam magamban helyre tenni, ez pedig a könyv mélysége. A regény legtöbb részében nem éreztem súlyosnak a leírtakat, inkább könnyednek, Owen nem megy bele az igazán húsbavágó részletekbe, csak a felszínt kapargatja.
Úgyhogy végszóként azt tudom írni, hogy egy szerintem nagyon hangulatos regényt olvashattam, amiben egy gyilkosságot próbálnak meg felderíteni, a másik oldalon pedig egy lápon élő lány mindennapos küzdelmeit láthatjuk a természetben és a településen élőkkel. Kya profilja végig szépen épített, a motivációk rendben vannak, nagyon izgalmas végigkövetni a fejlődését és történetét. Az Ahol a folyami rákok énekelnek szól a magányról, a kötődésről, az emberségességről és a tehetségről, közben pedig könnyed hangot üt meg, még bizonyos témákkal szemben is. Jodi Picoult rajongóinak mindenféleképpen ajánlom.
5 / 4 pont
Szerző: Delia Owens
Fülszöveg:
Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.
0 komment