Értékelés | A barátság útjain járni
"– Szeretnék félelmetes töklámpásokat árulni – mondta Kicsi Sárkány –, de félek, hogy kudarcot vallok.
Nagy Panda öntött még egy kis teát a barátjának.
– Lehet, hogy így lesz, kis barátom, de ha hagyod, hogy a félelem még a próbálkozástól is eltántorítson, biztos a kudarc."
Fülszöveg:
Vezérlő fény a sötétebb hónapokban – gyönyörű, illusztrált kiadvány két barátról, és elgondolkodtató utazásukról, amelyet a buddhista filozófia inspirált.
– Mi fontosabb – kérdezte nagy panda –, az utazás vagy a megérkezés?
– Az útitárs – mondta kis sárkány.
Nagy panda és kis sárkány barátok. Együtt utaznak végig az évszakokon, nappalokon és éjszakákon, esőben és napsütésben. Miközben kint vannak a természetben, reménnyel és inspirációval telíti őket a környezetük, hogy rájöjjenek, még a legsötétebb napokon is ott a bizonyosság: a tavasz mindig visszatér.
Érezd át nagy panda nyugalmát, aki mindig eszünkbe juttatja, hogy mik az igazán fontos dolgok, és nem mulasztja el kiélvezni az apró, egyszerű pillanatokat.
Fedezd fel mindennapjaid világát kis sárkány kíváncsi tekintetével, akinek, bár a termete kicsi, a szíve nagy.
A két barát utazása a folyton váltakozó évszakokon át tart – csatlakozz hozzájuk, ahogyan rájönnek, hogyan éljenek a pillanatban, békéljenek meg a bizonytalanságokkal, és merítsenek erőt, hogy együtt legyőzzék az életben felbukkanó akadályokat.
„A két barát gyakran eltéved, de gyönyörű helyeken találják magukat, amelyekre soha nem bukkantak volna rá, ha rögtön a jó úton indulnak el. A rajzok éppolyan bájosak, mint a Micimackóban, a szöveg pedig ősi mondások mélységét hordozza.” – GUARDIAN James Norbury író, rajzoló és illusztrátor. Imádja a természetet és az állatokat. Egyetemen zoológiát tanult, majd a diplomát követően egy darabig Írországban élt. Angliába visszatérve több városban is lakott, és az idő egy részében egy lakóhajó volt az otthona. Jelenleg Swansea városában élnek a feleségével és hét macskájukkal.
Élménybeszámoló:
A történet szerint minden egy találkozással kezdődött. Nagy Panda és Kicsi Sárkány a sorsdöntő megismerkedésük után együtt haladnak tovább az útjukon, ahol rácsodálkoznak az élet egyszerűségére, a természet szépségére, a pillanat fontosságára és a barátság nagyszerűségére. Vezetik egymást az élet nehézségein át és együtt örülnek a jó pillanatoknak. Ez a barátság története!
Wandamaci blogján láttam először ezt a könyvet és egyből megtetszett, annyira, hogy váró-, és kívánságlistára került, az alábbi idézet miatt:
"– Mi lesz, ha olyanokkal találkozom, akik nem kedvelnek engem, vagy azt, amit csinálok? – kérdezte Kicsi Sárkány.
– Muszáj továbbmenned az utadon. Inkább őket veszítsd el, mint önmagad."
A borítója valami gyönyörűséges, főleg az új kiadásé, ahol alul és felül virágzik a fa, középen pedig a szerző egyik rajza látható a főszereplőkkel, Sárkánnyal és Pandával. A kötet illusztrált és milyen gyönyörű! A rövid párbeszédeket, amik köztük zajlanak egy-egy rajz szakít meg, amit a szerző, Norbury alkotott meg tradicionális keleti stílusban. El tudom képzelni, hogy fogott egy kalligráfiaecsetet és azzal húzta a tusvonalakat, bár lehetséges, hogy inkább maradt a sima festészet eszközeinél. Mindegy, a lényeg a gyönyörű végeredmény, amit kemény kötéssel, vastag lapokon kaptunk meg.
A könyv története nem annyira fontos, mint a gondolatisága. Norbury a keleti filozófia alapelemeit dolgozta fel könnyen befogadható formába, ezért nagyon sok témát mutat be. Többek között szó esik a pillanat szépségéről, hiszen a szereplőink az évszakok mindegyikében vándorolnak valahová és látják meg az adott időszak értékeit. A könyv fő témája pedig a barátság, mert nincs vége sem az útnak, sem az időnek, az egymást támogató vándorlás pedig folyamatos és a kapcsolatok pontosan ilyenek. Feldolgozza továbbá az Icsigo-icsie c. kötetben sokat tárgyalt carpe diem mondást, vagyis azt, hogy a pillanat megélése fontos, minden egyes egyedi élménynek örülni kell, legyen az akár egy tea felszálló illata, a rohanó életmódból való pillanatnyi kiszakadás, egy zene, vagy egy műalkotás élvezete. A szerző a buddhista életmódot ültette át a kötetbe, mert élete egy nehéz szakaszában rátalált a vallásra és a boldogságra, rájött, hogy nem kell a negatív gondolatai uralma alatt élnie és ezt tovább kívánta osztani, tanítva másokat az örömteli létre.
A Sárkány és a Panda a jin és jangra emlékeztetett engem, azzal az eltéréssel, hogy nem a jóságra vonatkoztatom, hanem a bölcsességre. Bár a Panda az idősebb és a tapasztaltabb és sokszor ad tanácsot a fiatalabb és még kissé bizonytalan Sárkánynak, aki előtt ott a növekedés még, a Sárkány is tud hozzátenni a beszélgetéseikhez, újat adni a Pandának. Így lesznek ők ez a kissé ferde szimbólum két része, nincsenek egymás nélkül, pont úgy, ahogy a barátság működik: mindkettőjüknek kell adni, ezzel fognak kapni. Nincs egyik a másik nélkül, hiszen két emberen múlik ez a kapcsolat. Itt mindegy, hogy ők kik, a lényeg az, amit szimbolizálnak: két lélek közös útját, amikor megosztják egymással a terheiket, pillanataikat, érzéseiket. Nekem inkább erről szól ez a könyv.
Számomra a Nagy Panda és Kicsi Sárkány olvasása nagy élmény volt, előtte nem is gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom. Már kétszer olvastam el idén, de szeretném még többször is, lehet, hogy a poszt megírása után újra előkapom. Boldogságot okozott és a kedves karakterek jelenléte fokozta ezt az érzést. Nagyon jó élmény olvasni, sok jó tanácsot tartalmaz a mindennapjainkhoz, érdemes figyelni rájuk!
Tehát kedvencem lett!
5 / 5 csillag
Ajánlom
mindenkinek, aki útmutatást keres, vagy gyönyörű ajándékba adható könyvet kutat, illetve akit megfognak a kiidézett sorok. Nem fog csalódást okozni!
0 komment