Értékelés: A lány, aki a tenger alá esett
"Az az igazság, hogy az emberek a legőrültebb tettekre is készek azokért, akiket szeretnek. Van, aki ezt önfeláldozásnak hívja, és talán az emberek azt hitték, ez motivált, amikor Sim Cshong helyett a tengerbe vetettem magam. De én fordítva gondolok erre. Szerintem az lenne a borzalmas áldozat, ha nem tennék semmit."
Élménybeszámoló:
A történet szerint, avagy a fülszöveg:
A végzet nem téved.
Mina otthonát 100 éve viharok pusztítják. A Tengeristen dühös, és haragját csak igazi menyasszonya csillapíthatja.
A falu minden évben feláldoz egy lányt, hátha pont ő a vágyott menyasszony. Amikor Mina bátyjának szerelme, Sim Cshong kerül sorra, Mina feláldozza magát, és beugrik a vízbe a lány helyett. A Szellemek birodalmába kerül, ahol elképesztő kalandok várnak rá egy titokzatos lord és cimborái, démonok, istenek és istennők, szellemek és misztikus lények között.
A szerelem is megtalálja, ám nem a Tengeristen mellett. Vagy mégis? Vagy mégsem? A sors ahhoz köti, akihez tartozik.
Világszerte elsöprően sikeres, Publishers Weekly Bestseller, NPR Best Book Awards 2022, Indigo Best YA Book of 2022, New York Times bestsellerkötet.
Koreai mítoszokra, mesékre épülő, elbűvölő történet.
Hagyd, hogy magával ragadjon!
Nagyon várom a keleti alapokon nyugvó történetek megjelenését és külön öröm amikor kis hazánkban történik ez meg. Igazán szeretem az ázsiai sztorikat, vallást, kultúrát és ezért amikor ilyen típusú könyvek, vagy játékok látnak napvilágot, az engem általában érdekelni szokott. Most is, mint párszor más esetben, hamarabb tetszett meg a külföldi regény, már akkor megvettem, amikor a hazai kiadás csak tervben volt. Itt, hogy olvassam-e egyáltalán a kötetet kérdésben, a döntő szempont a cím (The Girl Who Fell Beneath the Sea) és a fülszöveg leírása volt, amiben a Tengeristen menyasszonyának mítoszának feldolgozását ígérte a szerző. Úgyhogy igen, alig vártam a művet! Ehhez a vágyamhoz később hozzátett a hazai kiadás fedőképe, ami gyönyörűre sikeredett, színes és csodálatos! Jelképezi a szellemvilág nyüzsgő világát és megjelenik rajta a végzet vörös fonala, ami a lelki társakat köti össze és fontos szerepe van a könyvben.
El is kezdtem a magyar kiadást olvasni, minden szép és jó volt, amíg be nem kaptam egy olvasási válságot úgy kb az 50. oldalnál. Először nem kötött le és azt hiszem az elvárásaimba fulladtam bele, ilyenkor pedig jobb nem erőltetni a dolgokat. Inkább félbehagytam és majd csak akkor vettem elő újra ezt a regényt, amikor úgy éreztem, hogy ez nekem tetszeni fog, ami idén érkezett el, nem is olyan régen. Úgyhogy új lapokkal indulva, magam mögött hagyva az elvárásokat, belefogtam A lány, aki a tenger alá esett olvasásába. Az eredmény? Szerettem!
"Egy könyvtár. Több száz, több ezer történetet őrizhet: regéket, mítoszokat, verseket és dalokat. A szellemek és istenek emlékei lehetnek homályosak, de a könyvek emlékei sohasem azok."
Az alap nagyon izgalmas! A Tengeristen dühös és ezért már 100 éve viharok pusztítják az emberi világban Mina faluját és úgy en bloc bármit. Minden évben feláldoznak egy lányt az istenség számára, hátha ezzel véget vethetnek tomboló haragjának, de eddig nem jártak sikerrel. Idén újfent egy szépséges lányt küldenek ki, hogy a habokba veszejtsék, ám ezt főhősünk bátyja nem hagyhatja - a szerelmétől kellene akkor megválnia. Mina tudja ezt és egészen egyszerűen ő vállalja magára a menyasszony szerepét és ugrik a habokba, megmentve a másik kettő életét és szerelmét. Közben pedig egy hónapja lesz arra, hogy megoldja a rejtélyt, vagy különben szellemé válik ő is.
Ez a történet egy szép, keleti mese. A koreai alapok és maga az ázsiai kultúra mélyen átszövi ezt a regényt, a szerző jól építette fel a könyvét. A kötetbeli vallásban mindennek kijelölt istene van és alapvetően családcentrikusak az ott élők. Imádkoznak az ősökhöz és ápolják azok emlékeit, hogy a túlvilágról küldhessenek számukra jó szerencsét. Bennem a Japán-féle sintoizmus képe él, azt tudtam összeegyeztetni a szövegbeli környezettel, de mivel valahol ezek kapcsolatban vannak (a koreai sámánizmus a sintó vallással), nem lep meg az egyezés. Tetszik a szerző alapossága és az átgondoltan felépített környezete, ami főleg akkor kerül elénk jobban, amikor Mina átkerül a túlvilágra. Az emberek területén Mina csak az istenek közönyét tapasztalja meg, ám mikor átesik, rájön, hogy bőven bonyolultabb a helyzet, mint gondolta. Megpróbálja feltalálni magát és próbál javítani a két terület közötti helyzeten, de hát a probléma mélyebben gyökerezik, mint elsőre tűnik. Akkor jön a mítoszok szintje, ahol a megoldást a problémákra a régóta mesélt mesék jelenthetik.
Nagyon fontos szerepet kapnak a történetek és a mítoszok itt. Át és átszövi az eseményeket a legendák varázslatos ereje. Nagyon szerettem benne ezt is, ahogyan azt, Mina hogyan látja az eseményeket. Egy, az emberi világból érkező lány, aki önzetlenül viselkedik és azt próbálja kideríteni hogyan segíthet mindkét részen, hiszen egyértelmű, hogy egyiknek sem tesz jót a közöny és a szenvedés. Ezek mellett a lapokon izgalmas történetszálak vázolódnak fel; némi politikai vonal is feltűnik az istenek kapcsolatainak szövevényes rendszerében. Sokan nem nézik jó szemmel Mina, mint menyasszony megjelenését és benne egy olyan eszközt látnak, ami a Tengeristen hatalmának meggyengítéséhez vezet. A házak küzdenek egymással, szövetségek alakulnak és bomolnak és ezek felett állnak az egyéni motivációk; a karaktereknek megvannak a maguk pengeéles okai a miértekre. Ám ez mégiscsak megmarad a könnyed vázolás szintjén, nem megyünk bele a részletekbe és ezért, mint mese, így fog jól működni, a tanulságokkal együtt (magunk választjuk meg a saját utunkat). A hűség és a szeretet erős alapok, a család pedig mindennél többet ér Minának.
Bár elég szépen kibontakozik a cselekmény, a dús jelenetek mellé érzékletes leírásokat kapunk a szerzőtől. Szerettem olvasni ezt a regényt, egyszerűen elvarázsolt a képi világával és azzal az ártatlan történetvezetésével, amivel jelenleg igencsak meg lehet engem fogni (a könyvtárban gyerekkönyv rusht tartok). A történet ezért nem volt fordulatos a számomra, mert már egyből tudtam minden egyes csavarját - valahogy adta magát, na. Egyszer-kétszer belefutottam túlságosan érzelmes jelenetekbe is, amikor a saját döbbenetem ráfelelt Mina fájdalmára, szóval a kötet széles skálán adta az élményt. Fontos témája az istenek közönye az emberek felé és ennek a fájdalmát láthatjuk Minában tükröződni és a regény még a megbocsátással is foglalkozik.
A karakterek közül egyértelműen Mina az, akit kedvelni tudtam az önzetlensége és segítőkészsége okán. Kezdetben dühös az istenekre a földet sújtó katasztrófák, nehézségek miatt. Karizmatikus lány, aki a sorsát a saját kezébe akarja venni, hiszen ő döntött arról, hogy átvállalja a terhet, nem ráerőltették. A másik kísérő érzelme a kétségbeesés, amit a feladat nehézsége ró rá (a Túlvilágon pedig barátokra van szüksége) és fontos érzése még a csalódottsága, amit a közönyös istenek miatt érez. Emlékezetes szereplő számomra alig akadt sajnos rajta kívül, talán még Sin lehet az, aki a Tengeristen egyik "védelmezője", de ő is inkább azért maradt meg nekem, mert segíti árnyalni az istenek vs. emberek képet. Tetszik benne, hogy a korábbi menyasszonyokra is kitér a szerző. Sajnos az egyik hiányérzetem az itteni viszonyokhoz kapcsolódik, mert túl sok isten szerepel a lapokon, a kapcsolatok pedig nincsenek rendesen, mélyen kibontva, egyszerűen alig kapunk válaszokat. A másik negatívum a végzet vörös fonalához kapcsolódik, ami nem tetszett a következetlensége miatt.
Alapvetően a könyv egy érzékletes mese a családról, sorsról és a történetek erejéről, amit szerettem olvasni, úgyhogy ha érdekel a keleti világ és egy szép, meseszerű sztorit keresel, ami izgalmas tájakra vezet, akkor ez a te műved.
Úgyhogy ajánlom!
0 komment