Értékelés | A magány csapdájában vergődni
"A félelem a logika feladása - mondta Dr. Montague. - Aki fél, tudatosan lemond az észszerű gondolkodásról. Vagy megadjuk magunkat a félelemnek, vagy harcolunk, nincs középút."
"Emberi szem nem képes pontosan meghatározni a vonalak és a tér azon szerencsétlen egybeesését, amely a gonosz jelenlétét jelzi egy ház homlokzatán. És mégis, valahogy néhány forma furcsa egymáshoz viszonyulása, egy-egy rosszul álló peremszeg, a tető és az ég találkozása azt eredményezte, hogy Hill House átkozott helynek tűnt, sőt még félelmetesebbnek, mert úgy látszott, mintha Hill House homlokzata élne: vakablakok figyelnek, párkányzat szemöldökök húzódnak kárörömteli ablakpillantások fölött. Ha váratlanul vagy furcsa szögből pillantunk rá, szinte minden ház képes nagyon humorosan nézni a szemlélőre; még egy pajkos kis kémény vagy egy gödröcskeszerű manzárdablak is a barátságosság érzésével töltheti el az embert. Ez a ház azonban, úgy tűnt, valahogy saját magát formázta meg, saját tervei alapján állt össze, nőtt magasabbra az építők keze alatt, hozta létre önmagát, vonalait, szögeit, és az emberiségnek tett bármiféle engedmény nélkül emelte az ég felé hatalmas fejét. Könyörtelen ház volt, amelyet soha nem szántak életre, soha nem akart helyet biztosítani az embereknek, a szerelemnek, a reménynek. Ördögűzés nem képes megváltoztatni egy ház szellemét; Hill House ilyen marad, míg le nem romboltatik."
Pro-infó
Az értékelés a Borongós November projektre készült, hiszen ez a regény tökéletes ehhez az őszi, ködös és szeles időhöz.
Történet
A történet főhőse Eleanor, ami meglepő lehet a fülszöveget olvasva, mert négyen érkeznek a birtokra megfejteni annak a titkait. Shirley Jackson nagyjából röviden vázolja mindenkinek az életét és utána már Eleanorhoz kapcsolódunk, akit végigkövethetünk a gótikus horrorkaland alatt.
Dr. Montague az a tudós alkat, akit érdekel a hely és meg akarja fejteni, ehhez pedig szüksége van további társak segítségére, akik rögzíthetik a megfigyeléseiket számára. Így jön a képbe Theodora, aki szeret a középpontban lenni és az érzékeny Eleanor, aki szenved a múltjától. Negyedikként Luke - Hill House leendő örököse - társul, akitől a jelenlegi tulaj várja el, hogy jelen legyen, mert csak így engedi be a társaságot Hill House-ba. Eleanor érkezik először és érzi, hogy nagyon nem jó ötlet oda beköltözni, majd sorban a többiek is befutnak és jön az első éjszaka... innen pedig a móka, legalábbis a ház entitása szerinti fogalom alapján.
Fülszöveg:
Négyen érkeznek a Hill House néven ismert kísérteties, ódon épülethez: dr. Montague, a tudós, aki fizikai bizonyítékokat keres a ház falai között zajló, természetfeletti jelenségekre; Theodora, különleges adottságokkal rendelkező asszisztense; Luke, a birtok fiatal örököse; és a törékeny Eleanor, aki képtelen szabadulni múltja terhétől. Kívülállóként keresik a magyarázatot a hely titkára, de nem sokáig maradhatnak csupán tanúk – a ház erőt gyűjt, ás hamarosan végleg elragadja egyiküket. A gótikus horrorirodalom klasszikusaként számon tartott regényből már két mozifilm (A ház hideg szíve, 1963; Az átok, 1999) és egy színdarab is készült, 2018-ban pedig Mike Flanagan forgatott belőle tízrészes Netflix-sorozatot.
Élménybeszámoló
A Hill House szellemével egy ideje már szemezek, csak sokáig nem jutottam el odáig, hogy elolvassam, vagyis a könyvtárban nem kerestem, de a boltban már egyszer-kétszer felemeltem azzal a szándékkal, hogy hazaviszem és megismerkedem a történetével, de végül mindig visszatettem a helyére. A mostani őszi időszakban viszont nagyon feltámadt az érdeklődésem iránta és ki is hoztam a könyvtárból. Így olvastam el végül. Dóri a Manderleyhez hasonlította, vagy a Manderleyt hasonlította ehhez a címhez? (sajnos nem találom az utalást, de lessetek rá Dóri bejegyzésére is - link) így tudtam mire számíthatok: elsősorban nagyon lassú cselekményvezetésre. Ezt a hasonlítást jó néven vettem, mert az a másik kötet nagyon tetszett nekem anno, szóval így álltam neki az olvasásnak. És megbántam? Nagyon nem, sőt!
A regény szörnyen lassú és komótos az elbeszélés módja, amit nagyon szerettem benne. Shirley kissé csavarosan fogalmaz, érezhetően élvezi a játszadozást a szavakkal, szóval ha meg kellene neveznem, mi tetszett a legjobban a műben, habozás nélkül ezt írnám. Olyan érzés olvasni ezt a kötetet, mintha egy kandallónál ülnénk és én botor fejjel egy rémtörténetet kérnék tőle elmesélésre egy-egy csésze tea mellett, miközben az ablakpárkányon kopog az eső, ropog a tűz és csak egy halvány kört világít meg a fényforrásunk, a szoba többi része pedig homályba vész. Hangulatos!
A könyv feléig nem történik semmi, szóval a horrorfaktor nem a legerősebb, de ezt senki sem róhatja fel a szerzőnek, tekintve, hogy régi műről van szó. Többen írták, hogy lélektani inkább, amivel egyet is értek, meg nem is, hiszen valóban többet foglalkozunk a lánnyal, mint a szellemmel, de vannak olyan döntései vagy vágyai, amiket nem értek, mert kevés leírást kapunk Eleanor lelki változásával kapcsolatban (például ilyen a ragaszkodása Theodorához, amikor ő maga is felbőszül iránta), viszont a nagy egészt nézve, tehát, hogy miért pont Eleanor a legfogékonyabb a misztikumra, arról szerettem olvasni. A lány nagyon magányos és egy illúziót érez magának és megrémíti annak a lehetősége, hogy ezt bármikor is elveszítheti... emiatt róla szól valójában ez a könyv. Ez mindent átitat és bár a lelki oldal kevésbé bemutatott, az érzékeltetett és leírt vonások miatt lehet mégis mély és átérezhető Eleanor helyzete, hiszen a Hill House szelleme inkább olyan kötet, amit a tapasztalataink tesznek sokkal rétegeltebbé. A lány egyébként csalóka narrátor, hiszen túlgondolja az eseményeket, mindent magára vesz, na meg azt hiszi, hogy mindig őt becsmérli mindenki és ezért nem lehet hinni neki, mert nem tudni, hogy valóban így van-e. Furcsa a kapcsolata a többiekkel és a szerző erre helyezi a legtöbb súlyt. Többet, mint az entitásra. Apropó, szellem! Ő bizony mellékes, erről az oldalról nem is tudunk meg sokat, viszont, amikor elemeznek egy-egy szellemjárást, az érdekes, a regény csúcspontjai ezek a jelenetek!
"Békét, gondolta Eleanor; csak békét és nyugalmat akarok ezen a világon, egy csendes helyet, ahol lefekhetek gondolkodni, egy csendes helyet a virágok között, ahol álmodozhatok, és szép történeteket mondhatok magamnak."
A másik három emberről annyit tudok írni, hogy van egyfajta sajátos humoruk, amitől szinte szürreális lesz a regény, vagy csak nekem fura ez a stresszkezelési technika... Ők kevésbé kerülnek elő, mint Eleanor, inkább abból a kontextusból fontosak, hogy megvilágítsák a lány hozzáállását a világhoz és a többi emberhez.
Szóval összességében megérte olvasni, nagyon tetszik a stílusa, elég olvasmányos és szerintem tökéletes ilyen szeles, ködös időben (még akkor is, ha nyáron játszódik). Az egyetlen bajom mégis az, hogy nem bővebb a lelki sík, mert bár van egy elképzelésem a miértekről, de szeretném tudni, hogy igazam van-e Eleanorral kapcsolatban.
Ajánlom mindenkinek, szerintem ennyi szellemjárástól nem fog félni senki, hiszen itt inkább a szereplő kapcsolataira helyeződik a hangsúly.
"Hogy jól tesszük-e? Szerintem hihetetlenül ostobák vagyunk, hogy itt maradunk. Úgy vélem, ilyen légkörben mindannyiunk gyengeségei és hibái a felszínre kerülnek, és csak napok kérdése, de biztosan szétszakítanak minket. Egyetlen védekezési lehetőségünk van, mégpedig az, ha elmenekülünk. Az a valami legalább nem követhet minket, ugye? Ha veszélyben érezzük magunkat, elmehetünk innen, ahogy jöttünk. Olyan gyorsan, ahogy csak tudunk."
5 / 4 pont
Fülszöveg:
Négyen érkeznek a Hill House néven ismert kísérteties, ódon épülethez: dr. Montague, a tudós, aki fizikai bizonyítékokat keres a ház falai között zajló, természetfeletti jelenségekre; Theodora, különleges adottságokkal rendelkező asszisztense; Luke, a birtok fiatal örököse; és a törékeny Eleanor, aki képtelen szabadulni múltja terhétől. Kívülállóként keresik a magyarázatot a hely titkára, de nem sokáig maradhatnak csupán tanúk – a ház erőt gyűjt, ás hamarosan végleg elragadja egyiküket. A gótikus horrorirodalom klasszikusaként számon tartott regényből már két mozifilm (A ház hideg szíve, 1963; Az átok, 1999) és egy színdarab is készült, 2018-ban pedig Mike Flanagan forgatott belőle tízrészes Netflix-sorozatot.
0 komment