Értékelés | Ihletet keresni a randikban
"Az élet túl rövid, túl törékeny ahhoz, hogy titkolózzunk, és féligazságokban éljünk. Akkor is, ha azt hisszük, hogy ezzel megvédjük azokat, akiket szeretünk. Vagy önmagunkat. A saját szívünket. Mert valójában őszinteség, igazság nélkül sosem éltünk teljes életet."
Fülszöveg:
A szerelemhez olykor nem kell más, csak egy kis ihlet.
Rosie Graham problémába ütközött. Pontosabban nem is egybe. Amint kilépett jól fizető munkahelyéről, hogy titkos karrierjére összpontosítson – szerződése van egy romantikus regényre –, megakad a sztorival, és egy oldalt sem tud írni. New York-i lakásának mennyezete is szó szerint a fejére omlott. Szerencsére van nála egy pótkulcs legjobb barátnőjéhez, Linához, aki épp elutazott a városból. Rosie azonban nem tudja, hogy Lina már kölcsönadta a lakást az unokatestvérének, Lucasnak.
A fiú felajánlja, hogy Rosie is maradjon a lakásban, legalább amíg nem talál valami átmeneti szállást észszerű árban. Aztán segíteni akar, hogy Rosie folytathassa az írást, és határidőre kész legyen a regénnyel. Lucas pusztán szakmai megfontolásból elviszi egy sor randira, hátha a lány ihletet kap.
Rosie-nak nincs vesztenivalója, megkezdődik a kísérlet. De Lucasnak nemsokára el kell utaznia New Yorkból – vajon elég lesz a hátralevő hat hét, hogy Rosie elkészüljön az írással? És be fogja érni azzal, hogy csak szakmai megfontolásból randizzanak Lucassal?
„Vitán felül Elena Armas az ínycsiklandozó, fülledt, lassan kiforró romkomok királynője.”
– Ali Hazelwood
Pro-infó:
Az értékelés az Évközépi pánik - Félévzárás projektre készült. A könyvet köszönöm a kiadónak és a Prológus csapatunknak!
Élménybeszámoló:
A történet szerint Rosie kénytelen az éppen nászúton lévő barátnőjénél, Linánál megszállni, mert a lakásának plafonja megunta az állandóságot, vagyis leszakadt és hogy tetőződjön a baj, a felette lévő lakó intimebb részeire teljes rálátása nyílik a hatalmas lyukon keresztül. Ezután dönt úgy, hogy Linához költözik pár napra, amíg a főbérlő ki nem javítja a hibát. Amikor pedig már megnyugodna abban, hogy ez a nap nem lehet rosszabb, egy ismeretlen elkezd dörömbölni a kölcsönkapott lakás ajtaján és azt hiszi, hogy egy betörő az. Némi közjátékot követően, rájön, hogy akit ellenséges szándékokkal ruházott fel, az Lucas, Lina kedvenc unokatesója, a szörfös szuperül kinéző férfi, és akit egy ideje már követ az instán és vonzónak tart.
Lucas nem akarja kidobni a lányt, ezért megbeszélik, hogy szobatársak lesznek, míg Rosie otthonából eltűnik a háborús övezet. Emellett a lánynak egyéb bajokkal is meg kell küzdenie, ilyen például az, hogy Rosie szerződést kötött egy romantikus regény megírására, de sajnos nem halad vele. A végső ötletet Lina adja, aki kitalálja, hogy kísérletezzen randizással, amíg meg nem találja újra a hangját és ebbe társul Lucas, aki örömmel segít Rosie-nak. Vajon sikerül a főszereplőnknek haladnia a könyvével?
Annyira sok helyen hallottam már a szerzőről, a Spanyol szerelmi átverésről, na meg a most tárgyalt kötetről, hogy nagyon fellelkesültem és elkezdtem vágyni egy jó kis romantikus sztorira, ami teljesen kikapcsol és csak hagyom, hogy sodorjon az ár. Ehhez hozzátett a nagyon szép borító, nekem igazán bejön a kék alappal rendelkező kompozíció, ahol a két karakter mellett a fontosabb jelképek szintén megjelennek, hiszen ott a gramofon, vagy a két sapka és az ajtókeret, ami utalhat a Rosie életébe besétáló srácra, vagy arra, hogy a regény első lapjain mi történik. Úgyhogy nagyon lelkesen vetettem bele magam Az amerikai szobatárskísérletbe, amikor megérkezett hozzám és most itt vagyok az őszinte véleményemmel.
Röviden: tetszett is, meg nem is.
Nem voltak irreális elvárásaim igazából, szerettem volna, hogy kikapcsoljon és olyan témákat adjon, amik kicsit komolyabbak és el tudjak rajtuk gondolkodni. A romantikus része a kötetnek igazán rendben van. Egy lassú románcról beszélünk, ahol a két karakter alapból jól érzi magát egymás társaságában, de már érezhetően nem barátság szövődik köztük, hanem annál jóval több. Lucas segíteni szeretne "barátján" a randikkal, mert Rosie-nak a megélhetése forog kockán, a lány pedig erősen vonzódik a fiúhoz. Ez a rész igazán szórakoztató, nagyon érdekes látni, hogyan állnak egymáshoz ők ketten és hogy hogyan erősödnek meg bennük az érzelmeik. A szexuális töltet pedig pont megfelelő mennyiségű volt, bár Armas nem bírta megállni, hogy ne húzza az olvasóit egy kicsit, na de ez most nem téma itt.
Az elején egy kicsit nehezen találtunk egymásra, mert a 911-es humort, vagy bármilyen más hivatalos szervvel kapcsolatos poént nehezen viselek, amelynek segélyvonala pont arra szolgál, hogy segítsen másoknak... de utána hamar ráhangolódtam a kötet ritmusára. Nagyon tetszett Rosie problémafelvetése, az, hogy megrekedt az írásban a félelme miatt, és ezáltal az, hogy úgy nézett ki az egyik kívánságom valóra válik, vagyis hogy komoly témákat kapunk az erős szerelmi szál mellé. Szóval minden úgy látszódott kezdetben, hogy kedvencem lesz, mert alapvetően kellemesen kikapcsolt. Armas jól és könnyedén ír és úgy, hogy érdekeljen mi lesz ezzel a kettővel ott. Egyébként nagy meglepetéseket nem okozott nekem ebből a szempontból, sejtettem, hogy mi lesz az az ív, amit a szerző bejár a karakterekkel és most erre a kiszámíthatóságra volt szükségem (!), és ezek miatt szeretnék mást is olvasni Armastól.
"A szívem, amely valaha csordultig telt boldogsággal, most üresen tátongott, mint egy verem. És a legrosszabb része nem is a keserűség volt. Nem a harag vagy a frusztráció, hanem a reménytelenség."
Az a baj, hogy azt hittem a megkezdett mederben haladunk tovább, tehát, hogy akár Rosie önszabotálását, vagy a családi gondjait kifejti Armas jobban, de azt vettem észre, hogy a szerző mindent alárendel a romantikának. Nagyon szerettem volna, ha ezzel a problémával, mármint a félelem miatti gátakkal foglalkozunk, de az írónő egy másik utat választott, méghozzá a motiváció felszítását romantikusan és itt a hangsúly nem a problémakezelésen van, az súlytalan és ez számomra, aki ismeri ezt a bajt, fájt egy kicsit azután a bizonyos biztató kezdet után. Hasonló probléma még, hogy Rosie-nak a család csak néha jut eszébe. Az egyikük bajba kerül, tudja is, hogy így van és nem foglalkozik vele, még egy gondolat erejéig sem, vagy a könyv készülésének folyamatát sem nézhetjük meg jobban, pedig ezek érdekeltek igazán. Ha többek között ezeket a témákat Armas jobban kifejtette volna, számomra ez a regény a nagy kedvenceim között lenne már, de így túlírtnak hat, méghozzá legalább száz oldallal, bár ez a karakterek miatt is tűnhet hosszúnak.
Armas két nézőpontban mutatja be a történéseket, egyet kap Lucas, egyet pedig természetesen Rosie. A lány kudarckerülő, aki kezdetben nem mer az álmai útján tovább lépni. A kezdő lökés megvolt, hiszen írt egy könyvet és most, hogy a másodikat várja a kiadó határidőre, nem mer előrébb lépni, illetve nem a jó stratégiát választja a szerettei tájékoztatására, hiszen hazudik majdnem mindenben és félreérti a jeleket. Egyébként ő többet foglalkozik a problémáival, mint Lucas, a srác inkább magában tartja, annyira, hogy nem is gondol rájuk. Viszont Lucas amellett, hogy túlságosan romantikus és kedves, olyan semmilyen szereplő, a traumája meghatározza a viselkedését, de ezzel is alig foglalkozik Armas. Bennem semmit nem mozgatott meg és nem érzem, hogy tudnék bármilyen további jellemzőket felsorolni róla a hobbijain kívül. Alapvetően érdekelt mindkét szereplő, de az utolsó száz oldalt már soknak találtam sajnos.
"– Az én randim, az én szabályaim – mondta, mire felsóhajtottam. – Válassz egy lemezt, de bölcsen válassz, mert bármi marad a kezedben, az lesz a mi zenénk. Egyből kiszáradt a torkom.
– A mi… zenénk?
Bólintott.
– Lucas és Rosie zenéje."
Tehát összességében Az amerikai szobatárskísérlet tetszett is, meg nem is. Nagyon erősen épít a romantikára és a két főhős kapcsolatának alakulására, annyira, hogy úgy éreztem sokszor, hogy más, komolyabb témákra nem fordít elég figyelmet. A regény könnyed hangvételű, nagyon gyorsan lehet vele haladni és szórakoztató, bár egy-két humoros eleme nem talált be nálam. A kötet szólhat a félelemről és a nem feladásról, de mindenféleképpen a lényeg a hibák javítása. Úgyhogy ajánlom, ha szereted a romantikus irodalmat, a lassú vagy slowburn románcokat és ha csak kikapcsolódnál.
Tehát 5 / 3,5 pont vagyis
elvoltam vele.
0 komment