A szeme körül még mindig kialakulatlanok voltak a vonások - még nem készült el egészen. Történet volt, nem epilógus. És ha úgy dönt, egyszerre csak egy szót mesél az életéből, miközben lefelé lépdel a lépcsőn az új érkező elé, azzal nem árthat senkinek. Elvégre a mesemondás szokását nehéz elhagyni.
Néha más nem is maradt.

Az értékelés az Ajtók és Átjárók (Prológus) projektre készült.

Történet

Eleanor West bentlakásos iskolát működtet különleges gyerekek számára, akiket családjuk nem kezel megfelelő módon. A szülők vissza akarják kapni a kis angyalkáikat, szófogadó gyermekeiket, azokat a személyiségeket, akik az eltűnésük előtt voltak és emlékeiket téveszméknek, tapasztalatukat ábrándnak és életüket betegségként kezelik, a fiatalok viszont kivétel nélkül úgy érzik, hogy otthonukat találták meg odaát és végre igazán önmaguk lehetnek. Eleanor pedig megérti őket és igyekszik meggyőzni a szülőket, hogy ő mindenkinek tud segíteni. 

Nancy a Csellengő gyerekek első részének főhőse és ő is átkerült egy másik világba, méghozzá pontosan a Holtak Csarnokaiba, ahol megtanulta az ottani szabályokat és sikerült beilleszkednie, de amint az ideje lejárt, visszakerült az emberek közé. Az utolsó ott töltött pillanata alapján úgy gondolja, hogy visszamehet, mert a Holtak Ura megígérte neki, de hát ahogy megismeri az iskola többi tanulóját, ez egyre kétesebbé válik számára, hiszen páran már megtanulták mi a remény sötét oldala és lemondtak a visszatérésről, de a többségben még él a visszatérés hite. Eleanor pedig igyekszik a honvágyukat enyhíteni, vagyis próbálja megtanítani nekik, hogyan éljenek a világuk nélkül, ám Nancy ezt nem akarja elfogadni. Bekerülése után nem sokkal pedig sötét események történnek és ezért sokan az új lányt nézik gyanakodva, de ő csak annyit szeretne kideríteni, hogy ki áll minden felkavaró esemény mögött?

Élménybeszámoló

Ennek a regénynek fantasztikus az alapja! Az iskola minden tanulója járt már másik világban és nagyon szenved attól, hogy a tartózkodási helyét meg kellett változtatnia a kevésbé izgalmas, cserében nagyon unalmas Föld nevű bolygóra. Mindenki visszamenne a maga területére, amit időközben elkezdett az otthonának tartani és ezért a lehetőségért bármit megtennének. Ennyi sokszínű világ mellett a kérdés adott: milyenek azok a helyek? És mik a történetek? Kezdetben alig vártam, hogy megismerhessem a lehető legtöbb hátteret és hogy elmerülhessek a különféle színes beszámolókban. 

Ahogy várható volt olvasás előtt / közben, egyre jobban tárul fel az egész rendszer és egyre inkább megláthatjuk a karaktereket igazi valójukban, na meg azokat a helyeket, ahova kerültek. A felépítés nem egyszerű és cserében, fájdalom, nem igazán kapunk sok választ, csak szűkszavúan magyarázott teóriákat. Engem igazán a megélt kalandok érdekelnek... nagyon sajnálom, hogy nem ilyen irányba megy el az első rész. Igazából azt vártam, hogy majd elkápráztatnak ezek, de a szerző csak elhúzta előttem a mézesmadzagot, vagy élek jobb példával is: kinyitotta Csodaország kapuját előttem, majd, amikor egy lépést tettem előre, azonnal be is csapta azt. Nem az a bajom, hogy kidolgozatlan, mert érződik, hogy nem az, hanem, hogy alig látunk ebből valamit. Viszont ahogy látom szerencsére, a folytatásokban ilyen irányba is elmegyünk, például a második rész az egyik kedvenc szereplőm kalandjait meséli el. A jelenlegiben pedig megkapjuk Nancyt, aki nem unalmas személyiség, de valahogy mégis halványabb, mint az ikertestvérek párosa. 

Itt mindig feltételezd azt, hogy a legegyszerűbb válasz az igazság, mert legtöbbször úgy is van. 

Ez a rész tele van sóvárgással és fájdalommal és ez most nagyon megérintett engem. Elég érzékeny időszakomban kapott el a történet és nagyon együtt tudtam érezni a szereplőkkel. Sajnáltam őket. Szénszívük dobbanásával, minden egyes szavukkal a saját fájdalmukról mesélnek és a vágyaikról az otthonuk felé, ahol megtalálták a saját boldogságukat. Emellett sok szó esik az utakról, arról, hogy kinek mi a jó vagy rossz és mennyire nem számítanak ezek a fogalmak, ha az illető boldog lehet ott és a színlelés nélküli önmaga, ami a legfontosabb. Plusz az sem mindegy, hogy ki melyik világba kerül, okkal lép át mindenki oda, ahova, de egy a közös: az összes szereplő boldogságkeresése.

Ennyit a fantasy vonalról. 

Sosem gondoltam, hogy... mármint kicsi koromban én is olvastam az Alice Csodaországbant, de sosem gondoltam rá, milyen volt Alice-nek, amikor visszament a kiindulási pontjára. Azt hittem csak vállat vont, és túllépett rajta. De én nem bírok. Valahányszor lehunyom a szemem, visszatérek az igazi ágyamba, az igazi szobámban, és ez az egész csak egy álom.

Ez az, amit az emberek elfelejtenek, amikor a dolgokat jónak meg gonosznak kezdik nevezni - mondta Jack Lundy felé fordulva, aztán megigazította a szemüvegét, és folytatta. - Számunkra a helyek, ahol voltunk, az otthont jelentették. Nem számított, hogy jó vagy gonosz, vagy semleges. Minket az érdekelt, hogy életünkben először nem kellett magunkat másnak tettetni, mint akik vagyunk. Csak létezhettünk. Ez mindent megváltoztatott.

A szimbolika már sokkal érdekesebb és emiatt írom azt, hogy ez a regény nagyon tetszik nekem. A gyerekek példáján keresztül mutatja be, hogy mennyire nem képes elfogadó lenni a társadalom azokkal szemben, akiket megbélyegez. Mert bár mindannyian mást tapasztalnak, nem tudnak beilleszkedni a külvilágba, mert más az ő természetük, de mégis ugyanúgy megkapják a "deviáns" bélyeget. A többség által elfogadott normába nem illenek bele, de ez nem azt jelenti, hogy rosszabbak lennének. Egyszerűen csak egyediek és ez az, amit a világ nem tud és nem is akar elfogadni és a Minden szív kaput nyit ezt a helyzetet mutatja meg, illetve figyelmeztet, hogy össze kellene fogniuk az embereknek és egymást segíteniük. És ez a megbélyegzés rohadtul nem jó így! Hány és hány élet megy tönkre a szűklátókörűség miatt, vagy éppen fentről szervezett uszítás okán. Mindannyian emberek vagyunk, máshonnan jövünk, más múlttal rendelkezünk, vannak hibáink és annál több nagyszerű lehetősegeink. Mindenkinek, kivétel nélkül. 

Végezetül azt tudom írni, hogy a kötet fontos kérdéseket érint, ilyen például a szülő-gyerek kapcsolat, az összetartás és az elfogadás kérdése, ezekért, na meg a megvillantott világkidolgozásáért szerettem igazán, ami mesteri (a kimondatlan vonások főleg). Sajnálom, hogy ebből nem kapunk többet és reménykedem, hogy a későbbi részekben ezeket a szerző bepótolja. 

Ajánlom, ha kíváncsi vagy egy kicsit sötétebb történetre és egy olyanra, amelyben a szerző arra keresi a választ, hogy mi történik azután, ha a hős kalandja véget ér?

Ha szeretted a Ház az égszínkék tengernélt vagy a Csillagtalan Tengert (bár ez a rész annak az ellentéte, mert ott a hős nem lép be az ajtón), akkor lehet, hogy a Minden szív kaput nyit is neked szól.

Extra ötlet, ami tetszett benne: 

❥ az út akkor kezdődik, amikor a kaland véget ér 

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 

❥ nyári

Ajánlott évszak az olvasásra a történet alapján: 

❥ őszi

 

 Ha kíváncsi vagy a könyvre, lesd meg a kiadónál:

 

Szerző: Seanan McGuire

Illusztrátor: -

Sorozatcím (kiadói): -

Sorozatcím: Csellengő gyerekek

Rész: 1.

Következő rész címe: Mélybe ránt a Lápvilág

Cím: Minden szív kaput nyit

Eredeti megjelenés: 2016

Kategória: horror, dark fantasy, krimi, portál fantasy

Fordító: Miks-Rédia Viktória

Oldalszám: 160 oldal

Kiadó: Fumax Kiadó

Megjelenés: 2018

Ár: 2.395 Ft

 

Fülszöveg:

Eleanor ​West otthona csellengő gyerekek számára. 

Házalók, látogatók, vizsgálók kíméljenek! 

A gyerekek hajlamosak eltünedezni, ha adja magát a lehetőség. Átlépnek a szekrény hátulján, becsusszannak egy tükörbe, beesnek a nyúl üregébe, vagy egy vén kútba, hogy aztán egy merőben más helyen bukkanjanak elő. 

De a mágikus vidékek már semmi hasznát nem látják azoknak a gyerekeknek, akikből kifacsarták a csodát. 

Nancy is utazott egyszer, aztán visszaküldték. Viszont mindaz, amit átélt a túloldalon… az ilyesmi megváltoztatja az embert. A West kisasszony gondjaira bízott gyerekek nagyon is meg tudják érteni. Ugyanis mindnyájan keresik a visszautat saját fantasztikus világukba. 

Nancy érkezése azonban komoly változást hoz az Otthonba. Valamiféle sötétség ólálkodik a sarkok mögött, és amikor elszabadul a pokol, Nancy és újdonsült iskolatársai lesznek azok, akiknek a rejtély végére kell járnia. 

Kerül, amibe kerül. 

„Seanan McGuire már jó ideje a legokosabb írók egyike, ez a kisregény pedig egyértelműen megmutatja, hogy a szíve ugyanolyan hatalmas, mint az agya. Tudjuk, hogy ez a történet nem igaz, de igazságból van szőve.” – Charlaine Harris, a True Blood New York Times-bestseller szerzője 

„Seanan McGuire Minden szív kaput nyit című kisregénye az egyik legkülönlegesebb történet, amit valaha olvastam!” – V. E. Schwab, az Egy sötétebb mágia New York Times-bestseller szerzője 

„Seanan McGuire ebben a veszteségről, vágyakozásról és sérült gyermekekről szóló történetben ismét megmutatja, milyen bensőségesen ismeri az emberi szívet.” – Paul Cornell „Annyira agyeldobósan jó, hogy már fáj!” – io9 

„A Minden szív kaput nyittal McGuire megteremtette a saját portal fantasy mini-remekművét: egy olyan könyv gyöngyszemet, ami megérdemli a helyet Lewis Carroll és C. S. Lewis klasszikusai mellett, tíz körömmel vájja ki magának.” – NPR

Az értékelés az Ajtók és átjárók projektre készült (Prológus).