Értékelés | Különféle módokon élni az életet
Ugyan mit mondhat, hogy megértesse ezzel a lánnyal - ezzel a gyerekkel -, mit jelent, ha az ember maga előtt látja addig ismert életének képét - egy tartalmas és szépséges képet, az órákat és heteket és éveket, amelyekből összeáll egy közös élet, egy család -, majd pedig azt látja, hogy minden teketória nélkül kitépik azt a képet a keretéből?
Az értékelés a Prológus: Back to school projektre készült, amire a Variációk egy párra című művet választottam, méghozzá azért, mert a főszereplők a kezdő jelenetekkor egytemisták (ezért el is mentem az egyetemre fotózni egyet).
Történet
A lehető legjobban a történetet a fülszöveg egy része foglalja össze, úgyhogy engedelmetekkel idéznék egyet belőle:
Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk.
Ez a könyv alapja és kettejük életútját követhetjük végig háromféle verzióban.
Élménybeszámoló
Vannak olyan történetek, amelyek hívószavakkal rendelkeznek. Hívószó az, ami miatt azonnal és ellenállhatatlan vágyat lehet érezni az adott dolog, jelen esetben e regény iránt és ami minden esetben személyre szabott. A Variációk egy párra szintén nagyon erős kifejezéssel rendelkezik, legalábbis számomra: a sors (és az azzal való játék). Ez az, amit a fülszöveg is ígér, hiszen ahogy fogalmaz, megtudhatjuk, hogy a "döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk". Bár a Mi lett volna, ha...? kérdést felesleges folyamatosan ismételni, azért néha érdekes kísérlet eljátszani a gondolattal, hogyan alakult volna az életünk, ha abban a bizonyos múltbéli pillanatban máshogy döntünk? Nos, ezzel meg is kapjuk a Variációk egy párra esszenciáját, mert kisebb változtatásokkal, de erről olvashatunk ebben a regényben.
Három szál szól arról, hogy a döntések hogyan képesek befolyásolni életeket, jelen esetben egy pár, Jim és Eva jövőjét. A három sorsfonaluk nem ugyanabból a helyzetből indul, legalábbis minimális eltéréseket lehet találni ott, de a helyszín ugyanaz: Eva biciklizik, valami balesetszerű történik és akkor találkozik Jimmel, aki megszólítja, ideális esetben pedig eljut odáig, hogy elhívja egy találkára. Ezután tanúi lehetünk annak, hogyan alakul az életük.
Több fronton sem azt kaptam, amire számítottam olvasás előtt, mert az életutak nem elég különbözőek. Mindegyikben megvannak ugyanazok a mérföldkövek és emiatt nagyon nehéz ezt a könyvet olvasni, de erre még visszatérek. Szóval már a negyvenedik oldal környékén megkapjuk a nagyon másfele tartó szálakat és olvashatjuk a két szereplő különböző nézőpontját. Mindegyikük más és más eseményt narrál, tehát ismétlések nincsenek benne, úgyhogy ez mindenféleképpen pozitív a kötet irányába.
Egy pillanatra megáll, mielőtt kinyitná a műterem ajtatját, lenéz a fövenyre, megtévesztő boldogság árasztja el; és ízlelgeti, beissza, mert elég öreg már, hogy tudja, milyen is a boldogság: kurta és tünékeny, nem egy állapot, amire törekednie érdemes, amiben élni próbálhatna, hanem olyasvalami, amit meg kell ragadnia, amikor elérkezik, azután kapaszkodnia belé, ameddig csak bír.
A regény legnagyobb érdeme az, hogy iszonyúan érdekes kérdéseket feszeget, néha teszi ezt leírva, néha pedig rejtetten, a karaktereken keresztül. Először, ami nekem szemet szúrt, miközben haladtam a sztorival, az az, hogy akár Jim, akár Eva személyisége sokoldalú. Ez alatt azt értem, hogy egy embert igazán a különböző helyzetekben lehet megismerni - főleg akkor, ha hatalmat kap, de ez csak mellékes hozzászólás most tőlem - és itt bizony rengeteg ilyen szerepel. Különféle eseményeket tapasztalnak meg ők ketten, megélik a gyászt, a szerelmet, gyerekáldást, egyéb problémákat és ezalatt egyre jobban megismerhetjük őket. És ezt nemcsak egy szálon keresztül tehetjük meg. Azon gondolkodtam elég sokat, hogy bár háromfelé ágazik a sorsuk, de az alapjuk azonos a már meglévő és hozott attitűddel és gondolkodásmóddal, ezért a három szálon megéltek egyféle, de komplex egyéniségeket rajzolnak ki. Tehát egy-egy személyisége van Jimnek és Evának, csak annyi a különbség, hogy mindegyik szálnál más és más oldalukat láthatjuk. Az elméletem annyira nem is földtől elrugaszkodott, hiszen vannak olyan események, amelyek mindegyik vonalon ismétlődnek. (Nem vagyok pszichológus, ez egy egyszerű gondolatkísérlet egy laikustól, de jól elszöszmötöltem és szórakoztam ennek kigondolásával.)
Nagyon érdekes továbbá az ahogy a szerző bemutatja milyen apró döntések vezethenek el különböző helyzetekhez. Minden elágazás egy másfajta helyzet, vagy választás vagy a véletlen eredménye, és ezért a szálakon különböző bajokkal küzdenek meg - az életük mondja meg, melyikkel. Itt izgalmas a mintákat figyelni, tehát minden egyes szálon más és más probléma ütheti fel a fejét és egy idő után mást kezdenek el fontosnak tartani és ez arra példa, hogy a helyzetek mennyire formálják a hozzáállásunkat a világhoz. Az életünk hihetetlenül bonyolult szövedékek hálózata és ezt képezi le a Variációk egy párra nagyon jól. A regény legerősebb üzenetei pedig azok, hogy sosem késő változtatni a dolgokon, hiszen a folytatás a döntéseinken múlik, vagy az, hogy nincs olyan, hogy egyetlen tökéletes út létezik, mindegyik nehéz a maga módján, jutalmakkal és veszteségekkel teli, de a lényeg az, hogy olyan életet éljünk, amit nem bánunk meg később és ne veszítsük el közben önmagunk és ezt a gondolatiságot nagyon tudom a könyvben szeretni, illetve azt is, hogy töprengésre késztetett akár olvasás közben, vagy utána.
Azután megcsókolta, és az asszony mindazokra az évekre gondolt, amelyek idáig vezettek - mindazokra a másodpercekre és percekre és órákra, amelyeket másutt, másokkal, más tennivalókkal töltött; semmi sem veszett kárba, semmit sem bánt meg, de egyiket sem becsülte annyira, mint ezt a mostani pillanatot.
Sejtettem, hogy a sorsról keveset fogunk olvasni, nem is vártam ilyet, én olvasás előtt inkább arra voltam kíváncsi, hogy mivé fejlődhet az életút ilyen feltételekkel, ezt viszont maximálisan megkapjuk, hiszen mindkettejük élete olyan gazdag, hogy egy kicsit már sokalltam is a mennyiséget. Nagyon nehezen olvastam el ezt a kötetet, mert egyrészt hasonlóak a szálak, vagy nagyon markáns különbségeket nem igazán tudtam felfedezni, a másik pedig az, hogy az írásmód sem teszi ezt könnyűvé. Nagyon sokszor estem bele az összezavarodás csapdájába főleg, ha nagyobb időtávot ugrik Barnett, hogy például a hármasban ráhivatkozik egy olyan eseményre, ami a kettesben már leírva megtörtént, ilyenkor mindig visszalapoztam, hogy most kinek van igaza, utána pedig, hogy tisztáztam, hogy ez a kettes, valóban, folytatja a leírást és kifejti, hogy a hármasban ez hogyan alakult. Csapongónak éreztem emiatt a regényt. A harmadik nagy bajom pedig az, hogy a történet nagyon hosszú és számomra a kevesebb, több lenne és ezt nagyon sajnáltam, mert a Variációk egy párra alapötlete zseniális, csak számomra a megvalósítás kissé besározza az idilli képet. Ettől függetlenül a lassú tempóját nagyon szerettem és emiatt inkább késő nyári és őszi könyvnek tartom, a lehető legjobb egy teával bekuckózva olvasni és merengve borongani vagymi rajta.
Összességében tetszik a mondanivaló, az alapötlet és az, hogy ennyire elgondolkodtam a Variációk egy párra műben szereplő szálak működésén, viszont a megvalósítás a hosszal együtt annyira nem jött be, amit sajnálok. Ajánlom, ha érdekel a sors működése, szeretnél egy elgondolkodtató könyvet olvasni és szereted a korunkban játszódó történeteket.
5 / 3.5 pont
Szerző: Laura Barnett
Fülszöveg:
„Tizenkilenc éves koromban sétáltál be az életembe. Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem – reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk, és porig égetted, megsemmisítetted: nem maradt belőle más, csak hamufelhő.”
0 komment