Értékelés | Istenek játszmáiba keveredni
- Akkor hát jó, hogy megmentettelek - állapította meg Hun-Kamé.
- Nem mentettél meg. [...] Egyébként sem voltam holmi toronyba zárt hercegnő. Tudtam, hogy így vagy úgy, de egyszer eljövök onnan, nem vártam egy istenre, hogy kiszabadítson. Valószínűtlen lett volna, merő ostobaság.
Az értékelés a Könyvheti projektre készült (Prológus).
Történet
Casiopea egy eldugott kis mexikói település, Uukumil lakója, azon belül is a nagyapja, Cirilo Leyva házában él. Az édesanyja korábbi szökése okán, aminek gyümölcse lett a lány maga, a családja neheztel kettejükre. Mégis, visszafogadják őket, amikor el kell hagyniuk az addigi helyüket, de egyáltalán nem kerülnek könnyű helyzetbe, hiszen meg kell dolgozniuk azért, hogy a férfi házában élhessenek. Casiopea nehéz életét tovább keseríti a nem éppen az eszéről híres unokatestvére, Martín, aki szerint a lány nem elég alázatos és ezért ahol tud, keresztbe tesz neki. Az egyik ilyen alkalom során Casiopea túl szemtelen válasza miatt azzal büntetik őt, hogy otthon kell maradnia, amikor a család többi tagja elvonul a szentnek tartott vízgyűjtőhöz pihenni és általában ilyenkor ez számára is szünetet jelent a robot alól.
Amíg a többiek úton vannak, azt a feladatot kapja, hogy varrja meg nagyapja ingjeit, ám nem érzi igazságosnak a büntetést és ahogy zsörtölődik, megtalálja a férfi szobájában azt a kulcsot, ami egy régi maja szimbólumokkal díszített ládát nyit és szintén abban a helyiségben található. Kíváncsisága felülkerekedik és belenéz a ládába, amiben egy kupac csontot talál és nem érti miért. Így ébreszti fel Hun-Kamét, akinek segítenie kell, ha túl akarja élni a kalandot, de útjuk során egyre nyilvánvalóbbá válik számára, hogy itt már nemcsak az elárult fivér bosszújának sikeressége a tét, hanem az emberek élete.
Élménybeszámoló
Nem is igazán lehet találkozni mexikói történetekkel úgy általánosságban, ezért szerettem volna megismerkedni Casiopea meséjével, aki két maja istenség, Hun-Kamé és Vukub-Kamé viszályába keveredik. Nagyon kíváncsi voltam hogyan fogok találkozni a mítoszokkal, bár viszonyítási alapom nem volt, mert annyira nem ismerem a mitológia ezen területét, szóval nyitottan álltam a kérdéshez. A regényt kétszer olvastam el, mert először nem tudtam egyből ráhangolódni a sztorira, plusz nem olvastam jó pillanatban és ezért gondoltam úgy, hogy még egyszer nekiállok, nyugodtabb körülmények között. Megtettem és másodjára jobban tetszett a Jádeisten, árnyisten.
A regény is Casiopea helyzetének vázolásával kezd, úgyhogy én szintén vele folytatom az értékelésem: a lányt sok olvasó fogja kedvelni. Ő egy egyszerű szereplő, aki nem szokott hozzá a fényűzéshez és így szegődik vezetőnknek erre az útra, ahol megismerhetjük Xibalba urait, vagyis a két vetélkedő Halálurat, Hun Kamét és Vukub-Kamét. Casiopea a kötet kezdetén talán nem olyan szimpatikus egy-két hevesebb vonása miatt, mint amilyen személyiséggé a végén fejlődik, de érthető a helyzete és azért több olyan jellemzője akad, amiért lehet kedvelni, ilyen például a kitartása vagy a makacssága, esetleg a hajlíthatatlansága, gyakorlatiassága. Nagyon nehéz startból indul, de mégis küzd a helyzetével, hiszen érzi, hogy több annál, mint amire kárhoztatják. Azért jó hős számomra, mert természetes marad, vagyis a fejlődése nem abban nyilvánul meg, hogy egyre erősebb lesz, hanem jellemesebb és így hoz sok-sok nehéz döntést.
A többi karaktert is megismerhetjük valamennyire, bár a fő fókuszt Casiopea kapja. Külön szemszöggel Martín és Vukub-Kamé rendelkezik, így figyelhetjük meg jobban az ő motivációikat, mert minden ilyen rész arra szolgál, hogy jobban megérthessük az unokatestvért és a trónbitorló fivért. Hun-Kamé ezzel szemben nem kap önálló részeket, mindent Casiopea szemén keresztül láthatunk, ami az istenség változását takarja, hiszen bizonyos események nyomot hagynak rajta.
A Jádeisten, árnyistennél nem szerettem azt, hogy túl sok hangsúly kerül a kinézet fontosságára, illetve az addig magát csúnyának tartó lány szépségének felfedezésére, na meg a lassan kibontakozó romantikus szálat sem igazán kedveltem benne. Kb ennyi bajom akad a regénnyel, illetve még annyi, hogy olvasás közben nagyon lassan rázódtam bele a világába, viszont amint ez megtörtént, alig akartam letenni. Mert lehet, hogy egy utazás története, de a kalandjaik egyre izgalmasabbak, a tét egyre nagyobb és a mitológia pedig egyre érdekesebb. A kötet vége pedig nem szokványos, nagyon tetszik a lezárás.
- Mondta bárki is, hogy az élet igazságos?
- Azt hittem, egy istenséggel az oldalamon talán igazságosabb lehet.
- Ez meglehetősen naiv elképzelés - közölte Hun-Kamé. - Ellent kell mondanom. Ki állított ilyet?
A világkidolgozás számomra érdekesre sikeredett. Nem az 1920-as évek történelmén van a hangsúly, mert ez csak keretet ad az eseményeknek, pedig Moreno-Garcia nagyon igyekszik ezt is bemutatni, de annyira nem éreztem át a hangulatát a leírásainak, viszont amikor hosszabb bemutatóhoz értem, mindig érdeklődéssel olvastam például az adott település jellemzését. Ez az ismeretterjesztő jelleg jót tesz a történetnek. Ennél sokkal izgalmasabb viszont a mitológia, amiből nagyon keveset kapunk ahhoz képest, hogy ezt vártam a legjobban, de amiről olvashatunk, az kárpótol. Élvezetesek a leírások, a két testvér viszálya, a fiatalabb Vukub-Kamé játszmázása és az egymásnak feszülésük, az, ahogyan muszáj figyelembe venni a szimbólumokat, hogy számolni kell a belépő "játékosokkal" és hogy bajnokok vívják meg a csatákat. Erős a hangsúly Casiopea és Hun-Kamé kapcsolatán és az akciódús eseményeken, viszont amikor szusszanunk velük és a lány faggatja az istent a vallásokról, az a kedvencem az egész regényből! A szunnyadó istenekkel teli vallásképe nagyon tetszik.
Chu'lel. A szent életerő, ami mindenhol ott van. A patakokban, a fák gyantájában, a kövekben. Isteneket szül, és ezeket az isteneket az emberek gondolatai formálják. Az istenek ahhoz a helyhez tartoznak, ahonnan a chu'lel kisugárzik, és megszüli őket, nem távolodhatnak el tőle messzire. A te egyházad istene, ha ébren is van, nem élhet ezen a vidéken.
...
Az isteneket a halandók imádságai és felajánlásai táplálják, ezek adnak nekik hatalmat, ahogyan az emberek gondolatai adnak nekik formát. Amikor az imák elfogynak, a felszínre tört chu'lel visszaszivárog a földbe, és az istenek elalszanak. De ott maradnak, és újra kivirágozhatnak.
Úgyhogy összességében tetszett a könyv, néhány elemtől eltekintve. Ez a patan és a hősiesség izgalmas regénye, ahol az egyszerű lány találkozik a halállal és rájön mi a fontos a saját életében. Ajánlom azon olvasóknak, akik a 20-as évekbeli Mexikóról szeretnének olvasni, vagy a maja mítoszokról.
5 / 4 pont
Szerző: Silvia Moreno-Garcia
Fülszöveg:
Egy eldugott kis mexikói településen, egy gazdag ember házában az alvilág urának csontjai rejtőznek. Az istenség egykor árulás áldozata lett, lefejezték, maradványait pedig egy ládába zárták, hogy ott raboskodjon az idők végezetéig. Ám a ládák sorsa, hogy előbb-utóbb kinyitják őket.
0 komment