Annyira szerette volna kitépni a testéből ezt a rettegést, és áthajítani a korláton! Börtönbe zárta ez az érzés, ő pedig oly sok mindenről lemaradt miatta!

Senki sem érdemli meg, hogy az egész élete tönkremenjen vagy véget érjen valaki más esztelensége miatt.

Az értékelés a Bekuckóztunk projektre készült. Hiszen az ősz közepén, a hideg napokon jól eshet egy kis könnyed krimi...

Történet

Benjamin Booker ügyvéd a Norris, Hardy és Hunt Ügyvédi Irodába alkalmazásában és a történetünk kezdetén beleszalad egy olyan ügyfélbe, akinek védelmét nem kellett volna elvállalnia: a védence hazudott neki, ami miatt megtépázódik a hírneve és elhatározza, többet egy szép nő szavának sem fog hinni. Még aznap este ő és mentora véletlenül egy gyilkosság helyszínére tévednek, ahol döbbenten fedezik fel az iroda egyik névadójának holttestét. Az ügyet bonyolítja, hogy a halott a Wilder-birtok hagyatéki gondnoka volt és összetűzésbe került a Belle-szigeten, vagyis a kérdéses területen élő lánnyal, Isabelle-lel. A hölgy szerint a férfi nem kezelte rendesen a rá bízott helyet és kétségeit fejezte ki az iránt, hogy Percival jó gondnok-e úgy általánosságban. Így jutunk el a fő gyanúsítotthoz, Isabelle-hez, aki fél elhagyni a lakhelyét, mert úgy gondolja, hogy a családja átkozott és ha megteszi, meghal. Viszont azt a meggyőződését, hogy ő a tett éjszakáján nem ment el a területről, gyengíti az álma, amelyben a londoni házban járt és látta őt holtan... így a kérdés adott: Isabelle volt a tettes? Tényleg csak álmodott?

Élménybeszámoló

Nem sokszor szoktam történelmi romantikust előkapni. Történelmit igen, romantikust szintén, de együtt a kettőt? Ritkán. Viszont, ahogy elolvastam a Híd a Temzén fülszövegét, elkezdtem érdeklődni a történet iránt egyrészt a férfi főszereplő, Benjamin Booker csalódása miatt, hiszen ő az, aki nem bízik a hibája után a nőkben, én pedig nagyon kíváncsi voltam ezt hogy vetkőzi le. Másrészt pedig ott van a gyilkosság ügye és egy gyönyörű női gyanúsított. Innen már megvolt a saját verzióm és úgy voltam vele, hogy kiderítem igazam van-e, elolvasom ezt a regényt! Ehhez az érzéshez hozzátett a kötet borítója, ami nekem nagyon tetszik, kellemesen dominál rajta a piros. A háttérben az egyik sziget és az a bizonyos, na meg fontos híd található meg, elöl pedig Isabelle. Idilli kép, vajon, hogyan kapcsolódik hozzá a bűntény? 

Olvasás előtt azt hittem, hogy jóval több hangsúly lesz a romantikán, de - nagyon meglepő módon - nem így alakul a történet. A szerelmi szál ahhoz képest háttérbe szorul, sőt! A szereplők helyzetével és a krimi szállal többet foglalkozik Klassen. Ez pedig nekem nagyon tetszett!

A kötet legnagyobb erőssége az, ahogyan a szerző foglalkozik a szereplőivel. A hátterekkel - gondolok itt például a múltbeli incidensekre, traumákra - sokat törődik és külön öröm számomra, hogy Isabelle szemén keresztül a szorongásos, félelemre épülő baj kerül elő, de azért Ben sem mentes a leküzdendő mentális akadályoktól... Ennek a lezárása mondjuk annyira nem tetszik... előtte olyan szépen és lassan mutatja be a küzdelmet a félelemmel Isabelle szemén keresztül, hogy a végén teljesen mást kapjunk tőle, mint sejteni lehet... kissé váratlanul ért engem. Ettől függetlenül a karakterek kidolgozása nekem tetszik, mindenki elég érdekes, bár elsőre nehéz kicsit eligazodni ki-kicsoda, viszont a főszereplő Isabelle nagyon szerethető. Elég okos és érzékeny, küzd a mentális gátjával, de nem adja fel és nagyon tetszik, ahogy a nehéz helyzetben - gondolok itt arra a régi téves beidegződésre a hölgyekkel kapcsolatban, hogy nem tudnak birtokot igazgatni - igyekszik megtalálni az utat ahhoz, hogy unokahúgának egy jobb életet biztosítson. Ben egy fokkal halványabb (vagy csak Isabelle gondja közelebb áll hozzám), de szintén érdekes karakter. A családi helyzete komplikált és bizalmatlan a lánnyal szemben a korábbi csalódása miatt és ahogy egyre jobban megismeri, egyre bizonytalanabb vele és a történtekkel kapcsolatban, mert konkrétan minden csak bonyolítja a helyzetet és nem tudja, hogy Isabelle hazudik-e és ha igen, miben. Kettejük közül egyértelműen a lány a kedvencem és őt tartom az erősebbnek, néha pedig olyan jelenetei vannak, amik szomorúak, vagy amik miatt nagyon könnyű együttérezni vele.

A romantika rész annyira nem erős benne és ennek nagyon örültem. Azt hittem, hogy errefelé megy majd el Klassen, de egyáltalán nem ez a helyzet, sőt! Annyira nem ezen van a fókusz, hogy a két szerelmes között semmiféle kémiát nem érzek és szerintem egyszerűen nem illenek egymáshoz. A romantikus oldal bemutatásánál sokkal fontosabb a szereplők problémáival történő foglalkozás és a köztük lévő kapcsolatok vázolása. Ben bizalmi gondokkkal küzd, Isabelle a saját félelmével és a történések bebizonyítják nekik, hogy a komfortzónán belül nem mindig érdemes tartózkodni és le kell számolniuk a gyengeségeikkel, ha valaha is boldogok akarnak lenni. Ez a regény nagy kérdése, hogy vajon sikerül-e nekik és hogyan? 

Enyém lehet a következő tánc, Miss Wilder? - kérdezte. - A barátnői már túlélték, hogy táncoltak velem, bár nem garantálhatom, hogy a lábujjai is épségben megússzák.

A krimi szála kellően kidolgozott, szórakoztató olvasni és elég szép kis csavarokat lehet találni nemcsak a polcok környékén, hanem a történetben is. Személy szerint nagyon örülök, hogy Klassen ezzel foglalkozik, de inkább az jellemző a könyvre úgy általánosságban, hogy túl terjedelmes és ebben az esetben a kevesebb több lehetne, mert a Híd a Temzén általában véve izgalmas, de felveszi egy rétes jellemzőit is: túl hosszúra nyúlik. Rövidebb leírásokkal, plusz ha kevesebb olyan rész kerül bele, ami a mindennapokat taglalja, egy feszesebb tempójú regény lehetne... Ettől függetlenül én élveztem olvasni, a végére pedig nagyon felpörög a cselekmény, az határozottan nagy kedvencem lett, a tettes és a motivációk miatt pedig érdemes volt megismernem a könyvet. Ehhez pedig a stílus sokszor asszisztál, mert könnyen olvastam és jól szórakoztam a sorokon. 

Tehát összességében azt írhatom, hogy érdemes volt elolvasnom, mert egy könnyed kötet és totálisan kikapcsolt. Akadnak vele problémák, de aki egy élvezhető és nem olyan fajsúlyos krimit szeretne, annak az olvasónak tökéletes választás. És még bál is van benne!

Extra ötlet, ami tetszett benne: 

❥ a szerző utószava az inspirációival kapcsolatban

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 

❥ nyári

 

 Ha kíváncsi vagy a könyvre, lesd meg a kiadónál:

 

Szerző: Julie Klassen

Illusztrátor: -

Sorozatcím (kiadói): Romantikus Regények

Sorozatcím: -

Rész: -

Következő rész címe: -

Cím: Híd a Temzén

Eredeti megjelenés: 2019

Kategória: történelmi romantikus, romantikus, krimi

Fordító: Fügedi Tímea

Oldalszám: 368 oldal

Kiadó: General Press

Megjelenés: 2021

Ár: 3.990 Ft

 

Fülszöveg:

Miután elkövet egy megalázó hibát a tárgyalóteremben, az ifjú jogász, Benjamin Booker elhatározza, hogy soha többé nem bízik egyetlen gyönyörű nőben sem. Amikor azonban a munkaadója megkéri, hogy hagyja el Londont, és egy régi barátjának a meggyilkolása ügyében nyomozzon a Temze egyik szigetén, Benjamin még nem sejti, milyen nehéz lesz betartani a fogadalmát. A bűntény fő gyanúsítottja ugyanis a gyönyörű Isabelle, aki viszont állítása szerint évek óta nem hagyta el a ködbe burkolózó, kies szigetet. De hihet-e neki Benjamin? 

Isabelle csak a szigeten érzi magát biztonságban, de egy ideje az otthona mintha egyre inkább a börtönévé válna. Amikor a jóképű Mr. Booker közli, hogy a családi vagyon gondnoka gyilkosság áldozata lett, a nő mélységesen megdöbben a hír hallatán. Egy visszatérő álom kísérti ugyanis, amelyben az áldozat halálát látja maga előtt. Vagy talán nem is álom volt? 

Vajon sikerül-e a két fiatalnak leküzdeni a gátlásaikat és a szívük szavára hallgatva, kéz a kézben megoldani a rejtélyes gyilkosságot?

Az értékelés a Bekuckóztunk projektre készült (Prológus).