Értékelés | Valós időben vizsgálni a múlt eseményeit
"Mi múltjárók vagyunk - feleltem, és belekezdtem a következő magyarázatba: - A legtöbbünket még a jelen sem érdekli, hát még a jövő. Emellett, ha a múltba ugrunk, az ugyan jár bizonyos kockázattal, de sokkal kevésbé veszélyes, mint a jövő. Először is, honnan tudjuk, hogy lesz-e egyáltalán jövő? Mondjuk, maga úgy dönt, hogy megvizsgálja, hogyan fog kinézni London, mostantól számítva száz év múlva. Tegyük fel, hogy ötven év múlva London megsemmisül egy nukleáris csapásban. Vagy az egész bolygót elpusztítja egy aszteroida. Hová fog érkezni? Az űrbe? Egy meteorraj kellős közepébe? Egy erősen sugárszennyezett területre, ahonnan nem térhet vissza, nehogy behozza a St. Marybe a sugárzó anyagokat?"
"Vagy pedig, ha ez könnyebb, képzeljék el a múltból induló szálak végtelen számú lehetőséggel teli, csillogó örvényét, ami felfelé tör, közben a szálak összeállnak, összeforrnak, hogy áthaladjanak a jelen gyűrűjén, és valósággá váljanak. Természetesen, a legtöbb sosem jut át. Ezek szép csendesen semmivé válnak, ami csak akkor jelent gondot, ha ön történetesen egy múltjáró, aki történetesen azt a lehetőséget akarja megvizsgálni. Másként fogalmazva semmi sem valóság, amíg nem történik meg ténylegesen."
Sorozatinfó
A regény a St. Mary-krónikák hatodik része.
Előzmények:
1. Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után
2. Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája
3. Jodi Taylor: Második esély
4. Jodi Taylor: Ösvény az időben
5. Jodi Taylor: Múlt vagy soha
6. Jodi Taylor: Mi baj történhet?
Pro-infó
Az értékelés a Halloween projektre készült, hiszen ezen a jeles alkalmon bárminek be lehet öltözni, nos én idén St. Mary-s kollégának szeretnék.
Történet
A St. Mary intézet valós időben vizsgál történelmi eseményeket, ami időutazást jelent, de ezt a St. Mary igazgatója, Dr. Bairstow nem igazán szeretné hallani, legalábbis ha a kedves kolléga még életben kíván maradni. Az intézet egészében a múltat tanulmányozza és több részleg munkatársai állnak a múltjárók szolgálatára azért, hogy ezt minél pontosabban, biztonságosabban megtehessék. A mottó pedig: "Senkit sem hagyunk hátra!" Ezt igyekszik Max beleverni annak az öt újoncának a fejébe, akik hozzá kerülnek. Ő, mint újonnan kinevezett vezető a Kiképző Részlegnél, pedig igyekszik jó munkát végezni és a lehető legtöbb hasznos infót átadni. Még egy megújult programmal is készül és igyekszik költséghatékony módon hozzáállni a küldetésekhez, vagyis minél hamarabb próbálja bevezetni a keze alá került embereket az éles küldetések világába - természetesen felügyelettel és kevésbé veszélyes terepen. Tehát ezek az utak a múltba, nyugodt helyszínekre vezetnek, ahol a Biztonsági Részleg munkatársai is képviseltetik magukat. Ilyen körülmények között, mi mehet félre, ugyan, mi baj történhet?
Fülszöveg:
Max visszatért! Boldog házasságban él, új melót kap, van egy atombiztos kiképzőprogramja, ami nem vallhat kudarcot – mi baj történhet? Végre-valahára új munkatársak érkeznek a St. Marybe, és Maxre vár a feladat, hogy múltjárót faragjon belőlük. Ami nem ígérkezik egyszerűnek, mert az öt emberből egy hallgatag és zárkózott, egy titokzatos és gőgös, egy kezelhetetlen, egy maga a tökély, egy pedig komplett pszichó. De persze belevágnak, és kezdetét veszi a szédítő utazás úgy a jelenben, mint az időtengely mentén. A különböző korokban összeakadnak mamutokkal, Jeanne d’Arckal, Hérodotosszal, a történetírás gyalázatos atyjával, kibombázott patkányokkal, kőkorszaki vadászokkal, néhány túlzottan kíváncsi időrendőrrel, valamint a dicstelen véget ért III. Richárddal. Járnak ókori egyiptomi királysíroknál, őskori vadászaton, megfordulnak festői ógörög és bűzös középkori városkákban, véres csatamezőn, miközben a történelem, valamint általában véve az élet számtalan meglepetést tartogat számukra. Max mindvégig kitart, hősiesen megküzd a dermesztő faggyal, árvízzel, kardfogú tigrisekkel, megvadult tömegekkel, a Műszaki Részleg elvetemült alakjaival, és bár mindvégig a csapat biztonságát tartja a legfontosabb célnak, néha fogalma sincs arról, megérik-e a következő percet…
Élménybeszámoló
Korábban is hallottam a St. Mary krónikákról, de úgy voltam vele, hogy ráérek még megismerkedni a sorozattal, amit totálisan rosszul gondoltam és remélem ennél nagyobb tévedésem nem lesz idén! Azt a tanácsot kaptam, hogy kezdhetek a hatodik résszel, ezért úgy voltam vele, hogy yolo! Akkor kezdjünk azzal. Nos, így ismerkedtem meg a Mi baj történhet? c. könyvvel. (Teszem hozzá, tényleg értettem mindent, tehát önállóan is megállja a helyét!)
Kétszer olvastam már el ezt a kötetet, de biztos vagyok benne, hogy amint megszerzem a széria többi könyvét, ez a szám nagyon gyorsan emelkedni fog. Ez a regény zseniális! Heveny nevetőrohamokat okozott nekem és ezért jó tanácsként ajánlom: kéretik óvatosan kezelni! Mindkétszer jókat kacagtam rajta és mivel nehéz időszakban olvastam először, amikor kevésbé tudtam figyelni a leírtakra, ezért - plusz a fantasztikussága miatt - újra előkaptam és így értünk a jelen naphoz, amikor írom a bejegyzést az élményeimről. Elsőre egyébként sok a név, de egy idő után tisztul és lehet tudni ki kicsoda, főleg ha többedjére kezd neki az olvasó a sztorinak! Másodjára olvasva viszont annyi plusz történik, hogy könnyebben rá lehet akadni pár utalásra, amik a kötet végi nagy csavarhoz és bizonyos döntésekhez kötődnek.
A Mi baj történhet? legnagyobb erőssége egyértelműen a viccessége, a szerző stílusa, amit egyszerűen imádok! A humora elsőosztályú! Max fejében vagyunk, hiszen az ő narrálását olvashatjuk végig a hatodik rész során. Egy nagydumás hölgyről van itt szó, aki határozott és szeret bajba kerülni, na meg elég karakán és találékony személyiség. Iszonyúan élvezetes megismerni a gondolatait a humorával fűszerezve és azt hiszem meg is van az idei kedvenc főszereplőm a személyében.
A személyiségek és a konfliktusok lassan építkeznek a széria során, gondolok itt arra, hogy ebben a könyvben Max könyörületes jelleméről tesz tanúbizonyságot és arra, hogy egy korábbi problémának itt is akad vetülete, ezért a teljes képet vele kapcsolatban csak a St. Mary-krónikák végén lehet majd bővebben látni, de a jelenlegi helyzet nagyon is pozitív rá nézve. Ő egy profi múltjáró, aki hidegvérű és nagyon komoly döntéseket kell hoznia ebben a regényben, amik azt mutatják, hogy az esze és a szíve a helyén van. Fantasztikus főhős!
Ha egyetemi esszé lenne a regényből, írhatnék még arról, hogy milyen a St. Mary munkahelyként... és egyszerűen imádnék egy ilyen helyen dolgozni, hol lehet felvételizni? Természetesen nem múltjárónak, hanem az adatelemző részlegre. A Múltjáró Részleg tagjai visszautaznak az adott időben, a megadott helyre - természetesen szabályok vonatkoznak a használt koordinátákra, arra, hogy hova mehetnek a karakterek és természetesen nem avatkozhatnak bele a történésekbe, hanem csak megfigyelőként lehetnek jelen. Izgalmas az időutazás tudománya az időtérképpel, magával az úttal és az azokhoz kötődő szabályokkal, hiszen az újoncok képzése már gyakorlatias, de nagyon sok elméleti tudást is igyekszik Max átadni számukra, ezeket meg egyszerűen imádtam. Sok kérdés merült fel bennem, de ezekre azonnal kaptam választ olvasás közben. Az egyik ilyen az, hogy mi történik, ha a múltjárók beavatkoznak egy eseménybe és a történelem ezt nem hagyja? Hogyan nem hagyja?
Nos, ezt szinte azonnal meg is tudjuk.
A múltba tett látogatások izgalmasak és hőseink tudományos, vagyis régészeti eszközökkel tárják fel az adott kor titkait. Ilyen például a pleisztocén idejére, vagy a Királyok völgyébe intézett látogatás. A regény második erősségének ezeket a küldetéseket tudom írni, annyira izgalmasak és érdekfeszítőek, előtte pedig mindig van egy jellemzés az adott helyről és időről, szóval az ismeretterjesztő jellegre szintén pipát tehetünk, aztán pedig rövid felkészülés után követhetjük bátor múltjáróinkat a régmúlt események felfedezésére. Max nem kap olyan küldetéseket, mint sejtem, hogy kap az előző részekben, minden az újoncok kiképzése miatt történik. Ide kapcsolódik több morális kérdés is, ezek fejtegetéséről nagyon szerettem olvasni. Az egyetlen baj a kötettel a szerkesztésben rejlik, mert nagyon sok elgépelést lehet találni a lapokon és kopik az aranyozás, bár ez a kisebb probléma.
"Mi a történelem egészét nézzük, és megpróbáljuk meghatározni a rendszereket, illetve a visszatérő motívumokat. Végül is, van az a mondás, miszerint a történelem ismétli önmagát."
Tehát összességében nagyon szerettem olvasni. A kalandok izgalmasak, Max egy nagyon jó főhős, a történet pedig kellően csavaros és ismeretterjesztő, a humora pedig páratlan. Már csak egy kérdésem van: hol a következő rész?
5 / 5 pont
Szerző: Jodi Taylor
Fülszöveg:
Max visszatért! Boldog házasságban él, új melót kap, van egy atombiztos kiképzőprogramja, ami nem vallhat kudarcot – mi baj történhet?
0 komment