Értékelés | Senki sem döntheti el, ki vagy
"Tudta, milyen kiközösítettnek lenni, olyannak, akit nem akarnak, akit bántanak azért, amilyen anyagból szabták. Tudta, hogy milyen érzés akarni megtalálni az erőt és a büszkeséget abban, ami az embert önmagává teszi, annak ellenére is, hogy a világ azt mondja, el kell rejtenie azt. Ez egy különös disszonancia, amit nehéz megérteni addig, amíg az ember saját fülében nem cseng."
"- Most, hogy a férje halott, maga lép a helyére? - kérdezte Baines alattomosan. - Miért próbálkozik olyan keményen férfinak lenni, Mrs. Sharp?
- Azért - kezdte Mrs. S. anélkül, hogy egy röpke pillantást is pazarolt volna a férfira -, mert maguknak, fiúk, szükségük van egy rendes példaképre."
Fülszöveg:
A KÉRDÉS, MELY ÉVSZÁZADOK ÓTA MÉRGEZ MINKET: VAJON KÉPESEK VAGYUNK MEGVÁLTOZTATNI A SORSUNKAT?
Még mielőtt összecsapott volna a Bosszúállókkal, a fiatal Loki kétségbeesetten próbálja bebizonyítani hősiességét és rátermettségét. Azonban mintha mindenki eredendően gonosznak és romlottnak látná őt… kivéve Amorát. A varázslótanonccal hasonlítanak egymásra – Amora is a mágiát és a tudást becsüli, és a legjobbat látja a fiúban.
Ám amikor Loki és Amora Asgard egyik legnagyobb kincsének pusztulását okozzák, a lányt száműzik a Földre, ahol az ereje lassan, fájdalmasan elsorvad és semmivé lesz. Loki elveszíti az egyetlen társát, aki a mágiára ajándékként, nem pedig fenyegetésként tekint, és idővel csak az univerzumszerte imádott testvére, Thor árnyékává válik.
Évekkel később titokzatos, mágikus gyilkosságok történnek a Földön, és Odin Lokit bízza meg, hogy fényt derítsen a rejtélyre. Ahogy leereszkedik a 19. századi Londonba, Lokinak nemcsak a gyanúsítottal kell szembenéznie, hanem a saját erejének forrásával, és azzal, hogy ki is ő valójában.
Pro-infó:
Az értékelés a Leszámolunk a valósággal projektre készült.
Élménybeszámoló:
Nagyon érdekel az északi mitológia és emiatt történhet, hogy aki követ molyon, sok, ezzel a témával foglalkozó könyvet láthat nálam, legyen az Marveles alkotás, vagy csak egy egyszerű (vagy bonyolultabb) mondagyűjtemény. Mielőtt belekezdenék a mai értékelésbe, muszáj megemlítenem, hogy nagyon szeretem Loki különféle ábrázolásait, viszont annyira nem vagyok otthon a fentebb megnevezett stúdió filmjeiben - jobban szeretek olvasni. Ettől függetlenül, ha írásban megjelenik tőlük vagy hozzájuk kapcsolódóan valami, akkor kíváncsian figyelgetem és ha úgy érzem, szükségem van rá, várólistára kerül az adott mű.
Így történt a Loki - A csínytevő sorsával, aminek a fülszövege nagyon megtetszett: a 19. században nyomozunk az istennel?! Hát, hogy a viharba ne kéne? Azonnal felkeltette a figyelmem és emiatt szerettem volna igazán elolvasni. Ezen túl kíváncsian vártam mit szól a főhősünk a korabeli Londonhoz, milyen fontos tárgyat tör össze Amorával és úgy általában, nagyon érdekelt, hogy mi a helyzet vele és a környezetével.
A történet eleje röviden annyi, hogy a fiatal Loki Gullveig lakomáján unja magát és mielőtt Amora barátja rávehetné egy csínyre, vagyis arra, hogy a lakberendezés jegyében varázsolja át a padlót rózsaszínre, Odin szót kér és bemutatja az Istenek Tükrét, amibe ezen a jeles napon kell belenéznie útmutatásért, a jövőért. A dicsőséges pillanat, amire az uralkodó várt, nem következik be, ami a szeme elé kerül egyáltalán nem biztató a népre nézve és Loki úgy érzi apja súlyos pillantása okán, hogy ehhez neki is köze lesz. Így elhatározza, hogy kihallgatja a kevesek tanácskozását, akikkel megosztja a jelenést Odin, de nem biztos, hogy ez bizonyul élete legjobb döntésének...
"Senki sem akart egy varázslót megtenni királynak. Asgard királyai harcosok."
A fülszöveg sokat mesél el a könyvből, de annyit szeretnék belőle alapul venni, hogy a történet két részre bontható: van egy asgardi előzményünk és egy földi, vagyis midgardi szál, ahol Londonba látogatunk Lokival. A regény végig fenntartja a feszültséget, izgalmas, és bár a szerkesztés nem mindenhol a kedvencem, a szerző gördülékeny stílusa élvezetes, ez tetszik benne. Az első, asgardi egység elég erősen alapoz, vagyis megmutatja az isten családját, a szupersztár, de izomagyú Thort, a rossz apa Odint, az elkéstünk mindennel Friggát és magát Lokit, aki érzi, hogy hátránnyal indul napként ragyogó bátyja mellett és fogalma sincs mi az ő helye a világban, hogyan fér ő bele a katonaságért és a harcokért szörnyen rajongó udvarba? Emellett természetesen ott van nekünk még Amora, aki a hősünk legjobb barátja és tanára a mágiában.
Az asgardi rész inkább abból a szempontból fontos, hogy a midgardi eseményeket helyezi kontextusba. Mire gondolok itt? Loki nem egy hős, nem áll ki magáért és az ő képessége nem olyan, ami beleillik az udvar izmokat kedvelő világába és nem is elfogadóan viszonyulnak hozzá. Nagyon szerettem ennek a könyvnek a családi viszonyait elemezni és ehhez tökéletes az első fele, több kérdést is felvet (bennem mindenképpen): például ha nem úgy állnak hozzá, vajon úgy alakul a személyisége? Ha nem félelemből és megfelelési kényszerből tesz és vesz, akkor is ezeket a döntéseket hozná?
Ééés akkor következik a földi rész, amikor a kényes isten leszáll a halandók közé, hogy nyomozzon egy olyan ügyben, amit nem akar a háta közepére sem és ez kvázi a könyv felénél történik, vagyis a bevezetés hosszúra nyúlik (ami egy kicsit megzavart, de sikerült helyretennem magamban a dolgokat) és ezzel a kötet hangvétele tónust vált. Ezt az egységet nagyon szerettem, tetszett a morbiditása, jót tesz Lokinak, hogy nem Asgardban kell helytállnia és az új ismerősei révén pedig színesebb oldala mutatkozik meg, attól függetlenül, hogy imádja a feketét a körmeire festeni. Itt nagyon megszerettem az alakját és milyen szépen szőtte bele a szerző azt, hogy Asgard elfogadó! (Közben pedig nagyon tetszik az a párhuzam, hogy ezen a téren (nem és szerelem) az, míg a mágiával szemben nagyon elutasító, nem lehet minden tökéletes, még az istenek világa sem.) Bejön a képbe Theo, akit nem lehet nem imádni Loki mellett, annyira pezsgő párbeszédeik vannak, bár Loki csípős humora sem utolsó! Szóval ez a második rész nekem sokkal jobban tetszik és kicsit hiányolom, hogy hosszabb legyen és hogy a szereplő reagáljon az emberi világ minél több dolgára.
"Azt kívánta, bárcsak megtehetné, hogy ne érdekelje, ne kelljen úgy éreznie, hogy minden jó és rossz strigulázásra kerül a megfelelő oszlopokban, amiket Odin eltesz arra a napra, amelyen Thort vagy Lokit kinevezi az asgardi trón örökösévé."
A regény rengeteg kérdéssel foglalkozik. Nagyon tetszenek a családi kapcsolatokat boncolgató témái és az a több apróbb információ, amik rengeteget árulnak el Lokiról, vagy a gondolatai. Szól még a kisebb testvér mellőzöttségérzéséről és fájdalmáról, félelméről, a szerepekről, amiket be kell töltenünk életünk során (és az ebből fakadó konfliktusokról). Szól a családról, döntésekről, a kirekesztésről, az előítéletekről (hiszen leginkább azok a minták jelennek meg az istennel szemben) és ezek fomáló erejéről (az ilyen fajta gondolkodás beteljesítheti egy másik ember sorsát, belesodorhatja az egyént abba, hogy csak úgy tudjon magára tekinteni, ahogy azt más akarja) és hogy mitől alakul Loki személyisége (a megfelelni vágyás, az elfogadás iránti vágy, a csalódások). Iszonyúan sokat lehet agyalni a sztorin, egy új gondolat nálam többet és többet szült olvasás közben és így van ez most is. A szereplő helyzete szomorú, végig nagyon sajnáltam és az ő legnagyobb tragédiája az, hogy nem az a személy, aki akar lenni, mert nem tud kitörni a szerepéből, önmagából és igazából, miért kéne ezt tegye? Az már egy másik kérdés, miért hoz mindig rossz döntést, de a motivációi szépen láthatóak. Fura őt ilyen esendőnek látni.
"Senki sem döntheti el, ki vagy."
Összességében tehát ez nem az a történet, amire először gondoltam, hogy lesz mert a Loki - A csínytevő sorsa kriminek tűnt, de nem az és a közepén lévő hangnemváltás sem könnyíti meg a helyzetet. Nagyon érdekes és élvezetes dolgokról olvashattam, nem elhanyagolható az sem, hogy meglepő részekkel teli a cselekmény vonala és rengeteg témát hoz fel, de nem mindent fejt ki úgy, ahogy a családi szocializáció fontosságát. Úgyhogy négy csillag - nem tudott teljesen megfogni engem ez a regény, de hátha egy újraolvasás segít majd ezen.
5 / 4 pont
0 komment