Értékelés | Fájdalmasan szeretni
"Hófehérke akkor szeret bele a hercegbe, amikor találkoznak az erdőben, és még akkor is szerelmes belé, amikor megcsókolja, és felébreszti az álmából a mérgezés után, de mi történik azután? Még tíz évvel később is szerelmes belé, amikor a legnagyobb fiuk felsős lesz, a legkisebb meg épp a szobatisztasággal küzd? Mondanám, hogy elképzelhető, hogy Hófehérke továbbra is szereti a herceget, azt viszont nehéz elképzelnem, hogy szerelmes belé. Persze csúnya dolog így gondolni, vagy ezt mondani, mert olyan, mintha az angol vasúti kocsikhoz hasonlóan érzelmekből is lenne első és másodosztályú. Szerelmesnek lenni a lépcső magasabb fokát jelentené? Netán tévedek?"
"A líceumban, erkölcstanórán Cervino tanárnő mindig azt mondta, hogy a szabadság egyszerre választás és lemondás. Hogy könnyű olyankor választani, ha a lehetőségeink homlokegyenest ellentétesek, mert a jó és a rossz világosan kirajzolódik. De az élet leginkább meghatározó döntéseinél általában több, egyaránt vonzó lehetőség van, és meghatározott érvek szólnak mellettük. Így kötünk ki a kételyek mocsarában."
Fülszöveg:
Ofelia Fernández Mollé boldog lány, aki házasodni készül, ám élete váratlanul egymással ellentétes érzelmek pókhálójává válik: az élvezet, a nyugtalanság, a boldogság, a bizonytalanság, a félelem és rengeteg bűntudat lesz a sajátja. Nagy lelki vívódások és nehéz döntések árán válik felnőtt nővé, aki sajátos módon néz szembe a körülményekkel.
Ofelia az 1950-es és 1960-as években sok nőtársához hasonlóan, látványos botránysorozat nélkül szakít a családi és a társadalmi elvárásokkal. Nem akar kizárólag háziasszony lenni, nem dolgozik az apja mellett és nem menekül el a szerelmi bonyodalmak elől sem.
Eduardo Sacheri új regényében a nemi szerepek, a szerelembe esés, a szerelem kizárólagossága, a házasság, a fájdalom, a titok, a sors és a belső szabadság kérdéseit feszegeti. Hősnője pedig méltó minden olyan korszakhoz, amikor az erkölcsi rend alapjai meglazulnak és egy újfajta nőtípus van születőben.
Élménybeszámoló:
Nagyon szeretek olyan könyveket elővenni, amelyek számomra különleges helyen játszódnak. Ilyen helyszín például Argetína és mikor megláttam, hogy az Így szerettelek cselekménye az 1950-es, 1960-as évekre helyeződött és az említett országba, rögtön felkaptam a fejem. Az csak a hab a tortán, hogy a fülszöveg emellett ígéri, hogy a kötet "a nemi szerepek, a szerelembe esés, a szerelem kizárólagossága, a házasság, a fájdalom, a titok, a sors és a belső szabadság kérdéseit feszegeti". Elsősorban ezek miatt kívántam olvasni és nem tettem rosszul, hogy a választásom erre a regényre esett, na de nézzük meg, miért!
Ofelia egy, már változó világba születik be. Két idősebb testvére még a hagyományos modell szerint nőtt fel, ő és húga, Delfina, pedig egy modernebb kor előszelét érezhetik meg: egyetemen tanulhatnak. A klán, vagyis a család pedig összetart és megköveteli mindegyiküktől a helyes, nem kirívó viselkedést. Történetünk kezdetén Ofelia jegyese Juan Carlosnak és húga éppen bemutatja mindannyiuknak udvarlóját és későbbi kérőjét, Manuelt. Ahogy egyre több időt töltenek együtt, hiszen közösen járnak a lányok a szerelmeikkel moziba, Ofelia egyre közelebb kerül Manuelhez és erre már a környezete sem marad vak... a kérdés pedig adott: mit fog tenni a családjával, a jegyességével, hogyan áll majd Manuelhez és hogyan kezeli a helyzetet?
Ahogy Linda, olvassátok el az értékelését itt a regényről, úgy én is jobban szeretem azokat a szerelmi történeteket, amelyek
"...életszerűbbek, olyan kapcsolatokat boncolgatnak, amikről mondjuk nem illő, vagy nem szokás beszélni." / kitabu.hu /
Az Így szerettelek pedig pont olyan kapcsolattal foglalkozik, amiben a bűntudat nagyobb szerepet kap, mint a boldogság. Az egész történetet Ofelia meséli el, nagyon olvasmányos stílusban és bár nekem néha unalmas volt, el kell ismernem, hogy nincs benne semmi sallang, a lényeget regéli el a narrátorunk egy hosszabb időtávon át.
A kötetnek két igazán erős pillére van: a politika, na meg a család és szerelem témaköre.
A politika
Az Így szerettelek rendelkezik egy olyan vonással, ami azon olvasók számára adhat plusz élményt, akik tisztában vannak a korabeli viszonyokkal, vagyis Perónnal és az ő berendezkedésével, ami nekem hiányzott, mikor olvastam a könyvet. Ez simán egy olyan jellemző, ami módosíthatja a regény értelmezését (a plusz tudás Perónról hozzátesz az élményhez és egyúttal magyarázza a szereplők indulatait vele kapcsolatban). Mikroklímának szoktam azt nevezni, amikor a kötetnek erős hangulata van egy adott jellemző miatt - és szabad fogalomhasználattal éltem most a bioklimatológia témaköréből, ahol egy épületegyüttes megváltozhatatja az adott terület hőmérsékletét, gondoljunk csak akkor, hogy a beton nyáron hogy viselkedik, főleg egy lakópark esetében. Nos, ilyen, ahogy Perónnal foglalkoznak és ezzel azt is bemutatja, milyen hatása van a családra, ha valakik vehemensen teszik ezt meg.
Egyébként ezek az indulatok a magyar politizálásra emlékeztettek, már csak a facebookon látva is, hogy milyen csúnyán elharapózhat egy-egy semleges téma, ha képbe kerül egy-egy párt. Úgyhogy ezt maximális át tudtam érezni, pontosan ilyen érzés olyanok mellett lenni, akik toroknak ugranak minden egyes alkalommal, ha terítékre kerülnek a közügyek, vagy az azokat elkövetők, egyáltalán az, hogy az adott egyén lélegzik, vagy még rosszabb, ha botrányok, csalások történnek.
Család és szerelem
A regény másik pillére a család és a szerelem témaköre, sőt az utóbbi maga a fő vizsgálnivalója is. A szerző erősen mutatja ennek a témáját, többféle kérdést vet fel - miközben az előbbi, vagyis a politikai kategória segít kontextusba helyezni Ofelia kapcsolatait, ehhez pedig hozzájön a família viselkedése és ténylegesen megkapjuk az akkori kor helyzetét egy fiatal, házasság előtt álló lány szemén keresztül. Ezzel együtt, na meg Ofelia narrálásával megérthetjük az eseményeket, mi, miért és hova vezet.
"Ő is fel van háborodva, ha így mer beszélni a sógornőjével. De ha egy kicsit jobban belegondolok, ez a természetes. Ha senkiházi vagyok, akkor az a mama hibája. Milyen tragikus, hogy a mama életrajza az általunk írt sorokból áll össze. Vajon ugyanígy van ez a férfiakkal is, vagy csak nekünk, nőknek van ilyen, ránk leselkedő bűnökből és piszkos kémkedésekből összeálló bűnlajtsromunk? Azt hiszem, a vesztes oldalon állunk. Ebben is."
A családja eseményei nincsenek annyira előtérben, ez inkább az a kategória, ami gondolkodósabb, és nincs kiemelve, mennyire erős a hatása, erre inkább következtetni lehet a szereplő egy-egy mondatából. Ofelia mesél és az ő szemüvege szubjektív, például az egyik rosszindulatú szereplővel, Rita nénivel szemben, akitől inkább fél, vagy ott van az egyik nővére ügye, akinek korábbi esetéről alig lehet tudni, de a klán keményen lépett fel azokban a korai időkben. Ez egy változó világ és a szülei, na meg a már említett néni, nem annyira tudnak haladni a korszellemmel, így ők a régi, hagyományos értékek mellett állnak ugyanilyen elvárásokkal, míg a fiatalabbak, már egy új eszmény áramlatán evickélnek. Ofelia pedig ezzel a múlttal néz szembe a történetbeli jelen kihívásaival. Mondjuk a problémája pedig még a 21. században is komoly dilemmát okozhat akárkinek és amire még jelenünkben sincs jó válasz.
A történetben lévő szerelem lassú, nem lángoló és egyáltalán nem heves, inkább annak a szenvedősebb oldalát mutatja meg. A szerző ezt a kérdést iszonyúan jól járja körbe, nagyon tetszik a gondolatisága, a felvetett kérdései és az, ahogyan erről a karakter elmélkedik, bár bennem egy egészen másfajta téma is megfogalmazódott: mikortól történik megcsalás? Már a gondolata is az?
"Én egy rakás fényképen rajta vagyok. Sokkal többön, mint amennyin ők. Hogy ne menjünk messzebbre, csak idén nyáron két teljes tekercset ellőttünk a nyaralás alatt. Vajon élek még ötven év múlva?
Mi marad bennem fél évszázad múlva a vágyaimból, a félelmeimből, a haragomból, a reményeimből, amit éreztem, amikor ezek a nyári képek készültek? Valószínűleg kevés. Valószínűleg semmi.
És ha kevés vagy semmi sem marad: hová tűnik a bűntudat, a szorongás, az aggodalom? Örökre velem maradnak?"
A regény vége először tetszett nekem a váratlansága miatt, de nagyon nagy hiányérzetet hagyott, úgyhogy ezt a véleményem, napokkal később, kénytelen voltam árnyalni, miközben elmélkedtem mindenen. A probléma az, hogy az indoklás számomra hiányzik, vagyis, hogy pontosabb legyek, szükségem lenne egy olyan dokumentumra, ami alátámasztaná a főhős döntését, mert erre csak utalást kapunk. Viszont általános bajom az, hogy a történet olvasása alatt időnként azt éreztem, hogy nem talál rám ez a kötet, nem tudtam egyszerűen ráhangolódni, azért is tartott sokáig az olvasása. Egyébként a vége felé kezdtem úgy venni, mint egy gondolatkísérletet, vagyis arra gondoltam, hogy milyen jól megállná a helyét a Variációk egy párra alapjával, tehát ha a szerző sorra venné, hogy az adott eseményeknél, milyen elágazások lehetnek a sorsokban. Ezekkel sokszor eljátszottam képzeletben.
Úgyhogy összességében jó élmény volt olvasni, nagyon sok érdekes gondolattal találkozhattam a lapokon és ezeket nagyon szerettem, bár némi hiányérzet azért maradt bennem és nem sikerült teljesen ráhangolódnom a történetre. Azon olvasóknak ajánlom, akiket érdekelhet a szerelem témája, egy olyan kapcsolat, amiben a főhős szenved a döntései és az érzései miatt, illetve az 1950-es, 1960-as évekbeli Argentína.
5 / 4 pont
0 komment