Értékelés | Egy másik világban rekedni
"A macskák kényelmesek. Átjárnak a világok között, a természetük pedig nem változik. Az egyetlen teremtmény, amelyik ezt megteheti."
Sorozatinfó:
A regény az Apró terek sorozat első része.
Fülszöveg:
Hátborzongató, rabul ejtő kísértettörténet.
A tizenegy éves Ollie egy tragikus veszteség után csak a könyvekben talál vigaszt. Így amikor a folyónál egy őrült nővel találkozik, aki egy könyvet akar a vízbe dobni, Ollie ellopja a könyvet, és elmenekül. A kötettel borzongató történetet ismer meg egy lányról és két fivérről, akik szerelmesek voltak belé – és egy „mosolygó férfival” kötött furcsa alkuról. A baljós kísértet valóra váltja az ember legkedvesebb vágyát, azonban a legmagasabb árat kéri érte.
A történet magával ragadja Ollie-t, egészen a másnapi osztálykirándulásig a Párás Völgy tanyára, a rémisztő történetű helyi gazdaságba. Ott a könyve szereplőinek sírjába botlik. Lehet, hogy a „mosolygó férfi” története igaz? Ollie-nak nincs túl sok ideje a válaszon gondolkodni. A hazafelé vezető úton lerobban az iskolabusz, a különös buszsofőr pedig dermesztő tanácsot ad a rábízott gyerekeknek: „Jobb, ha elindultok. Ha leszáll az este, értetek is eljönnek.” A sötét valóban gyorsan ereszkedik rájuk, amikor Ollie karórája riasztó visszaszámlálásba kezd, és ezt írja ki: FUSS.
Csak Ollie és két osztálytársa engedelmeskedik a buszvezető figyelmeztetésének. Ahogy a trió elindul az erdőbe, a körülötte álló madárijesztők mintha figyelnék őket… Ollie-nak pedig felrémlik a furcsa nő különös tanácsa: „Kerüld a tágas tereket. Maradj az apróknál!” És ezzel egy jólesően borzongató, hajmeresztő kaland kezdődik el.
Leendő klasszikus. Fedezd fel!
Élménybeszámoló:
A történet szerint Ollie, főhősünk, csak a könyvekben talál vigaszt, egy korábbi tragédia miatt bezárkózik, senkivel sem akar beszélni. Édesapjával hideg a viszonya, pedig a férfi mindent megpróbál megtenni azért, hogy a lány jól érezze magát. Egyik nap, hazafelé a suliból, találkozik egy zaklatottnak tűnő hölggyel, aki a folyóba szeretné dobni a nála lévő kötetet, ami rossz érzéssel tölti el hősünket, amúgy is ki bánik így a kincseivel? Szóval megmenti a megsemmisülésre ítélt kiadványt és Ollie úgy dönt, érdemes megismernie a benne lévő történetet, ami még a másnapi kiránduláson is foglalkoztatja. Döbbenten veszi tudomásul, hogy az úti céljukként kijelölt tanyán lévő sírokon ugyanazok a nevek szerepelnek, mint a leírt sorokban, ami két testvér viszályáról, egy megbánt egyességről és gyászról szól és felmerül a kérdés: a szomorú történet mennyire valós?
Nem vagyok a horror szakértője, de eléggé szeretem fogyasztani és felállítani a mércémet ezekhez a sztorikhoz, vagyis elgondolkodni azon, mi működik és miért. Nem tudom miért alakult ez így, mert kiskoromban félős voltam, most viszont annyira ki tudnak kapcsolni... valószínűleg megszokás az egyetemi időkből: tanulás közben egy-egy Gorefest megadta a hangulatot, a kérdés az, melyik volt ijesztőbb, egy vizsga vagy egy súlyosabb történet? Na, de a lényeg az, hogy nagyon szeretem a zsánert a jellemzői miatt: lehetetlen környezet, ami próbára teszi hőseinket, a nehéz helyzet miatt pedig olyan rejtett erőforrások meglétére derül fény, ami egy nyugodt pillanatban nem történhetne meg. Előtérbe kerül a bátorság, a kreatív problémamegoldás és valahogy muszáj feldolgoznia az adott szereplőnek a lelki és/vagy múltbeli gondját, hogy meg tudja oldani a teremtett helyzetet. Az igazi horror nem az olcsó jumpscare típusú elemmel hódít, hanem a hangulatával, bár az előbb említett is egy eszköz, de az alkotónak figyelnie kell arra, hogy ezzel nem telítheti az alkotását. És már félig jellemeztem is az Apró tereket.
Ez a könyv zseniális, imádtam minden pillanatát!
Nézzük meg miért!
0. A borító
A borító nagyon jó, elsőre ez fogta meg a figyelmem: adva van egy nagyon erős baljós hangulat, ami előrevetíti, hogy ez bizony nem lesz egyszerű menet hőseink számára. Utólag nézve, minden benne van, ami a sztori szempontjából lényeges: a napszak, a sereg, a busz a gyerekekkel és a helyszín. Elsőre még fokozza a hatást az, hogy a földön lévő madárijesztők inkább tűnnek síroknak, távolról annak néztem őket.
1. Nagyon érdekes és életrevaló főkarakter
A legtöbbször baj lehet a nem megfelelő képességekkel megáldott hőssel, aki inkább eldobja a fegyvert, ami megmenthetné a helyzetet, de szerencsére itt ez nincs így. Ollie egy nagyon izgalmas szereplő, akivel lehet azonosulni. Szerethető az érzékenysége miatt és azért, mert a könyvek felé fordul bánatában, felejteni akar, védi a szívét és nem bírja elviselni mások felé irányuló szánalmát. Nagyon jó a bemutatása, hiszen ott a tragédia, ami rányomja a bélyegét az életére és szenved tőle, amikor pedig meleggé válik a helyzet, megmutatja az igazi értékeit: a bátorságát (az osztályával és a természetfelettivel szemben) és rugalmasságát a helyzethez, az okosságát nem is említve. A személyén keresztül több fontos témát jár körbe a szerző, ilyen például többek között a gyász, a kategóriákon vagy sztereotípiákon túli gondolkodás, az iskolai bullying és annak a kezelése, illetve a soha el nem múló szeretet. Csupa karakterépítés a lány minden megnyilvánulása, az írónő ért ahhoz, hogy apró információkból sokat meséljen róla.
A történet során eljön egy olyan pillanat, amikor a lánynak el kell döntenie kire hallgat: az intuíciójával összekötött groteszk bizonyítékokra, vagy enged a csoport nyomásának és úgy véli, hallucináció az egész? Nagyon tetszik benne, hogy Ollie hezitál, ezzel a szerző kicsit reflektál a való élet dolgaira: akadnak olyan helyzetek, amikor jobb hallgatni a megérzésekre, bármennyire is tűnik túlgondolásnak, néha az élet múlik rajta. Hasznos tulajdonság, ha valaki felismeri időben a veszélyt, ezt képezi le itt, a természetfeletti segítségével.
2. Hangulat
Nincs jó horror hangulati alapozás nélkül és ebben az Apró terek szintén kiváló! A kötet nem félelmetes, de ezt, mint aki sok ilyen olvasmányt tudhat a háta mögött, nem tudom úgy megállapítani, hogy kezdőknek, a zsánerrel ismerkedőknek szólhasson ez a mondat; számomra nem volt az. Arden, akit a hazai közönség már ismerhet Az Északi erdő legendája okán, nem igazán akart túl ijesztő sztorit írni, megmaradt a gyerekkönyv keretein belül. Mire gondolok? Egy horrorban igazán az ismeretlen az, ami a leginkább a frászt hozza a nézőre/olvasóra, amint megjelenik az ellenség és materializálódik, illetve be tudjuk kategorizálni, akkor többnyire oda a félelmünk. Itt ez a leírt történet kapcsán kerül elő először, számomra a félelmetesebb rész az lett volna, ha a naplót egyszerre olvassa Ollie és kialakul egy hosszabb távú kényelmetlen érzet, de mivel ez megszakítva került a lapokra, ezért bár az őszi hangulatom meghozta, nem hatott rám úgy, ahogy szerettem volna. A többi rész inkább izgalmas, mint borzongós, bár szerintem ez lehet más olvasónál teljesen máshogy esik és az erdőben játszódó részeket mondják majd ijesztőnek.
A regény jól építkezik, hagy időt arra, hogy megismerhessük a történet alapjául szolgáló múltbeli eseményt, ami most is reflektál a hősünkre, de nem minden szálon, csak egy közös ponton: a vágyakon keresztül. Lassú ez a bevezetős, megismerős rész, de tökéletesen alapoz és teszi szimpatikussá hősünket az olvasók számára.
Ezért a horrorfaktor okés. Engem inkább emlékeztetett egyrészt az Adsz, vagy kapszra, ami egy halloweeni sztori és a régi stílusú, kukoricásban játszódó horrorokra, de inkább azt idézte fel bennem, hogy milyen kint sétálni ősszel a természetben.
"– Szabadíts meg a gonosztól – mondta Brian hirtelen, és keresztet vetett. A lányok ránéztek.
– Mi van? – kérdezte. – Nem vagyok jó katolikus, de lehet. hogy Isten éppen figyel."
3. Az ellenség
Nincs igazi horror egy erős ellenség nélkül, ami a parafaktort növeli erősen - ideális esetben. Itt is optimális helyzetről beszélhetünk, hiszen az ellenfél rendelkezik olyan eszközökkel, ami karaktereinkre a frászt hozza, bár sokáig kell rá várnunk, inkább a küldöttjein keresztül nyilvánul meg. A végjáték hozzá kötődő része meglepő, váratlan volt számomra és ezért nagyon tetszik!
4. Igazi őszi könyv
Nagyon boldog vagyok, hogy szeptemberben kaptam elő az Aprók tereket, bár az ideális az október lenne, ezt tanácsolom nektek. Olyan helyzetek szerepelnek a kötetben, ahogy fentebb már írtam, hogy attól azonnal megjött a kedvenc hangulatom a kedvenc évszakomhoz: teával, a borongós időt figyelni, közben olvasni, merengeni és gyertyával fokozni a hangulatot.
Összességében
egy nagyon jó ifjúsági horrornak tartom az Apró tereket és örülök, hogy olvashattam. A főhős életrevaló, az alap izgalmas és a borzongás sem kizárt, ha valaki nyitott minden ilyenre, bár nekem már nem volt félelmetes. A regény bővelkedik irodalmi utalásokban és még szívszorító jelenetekben is, alig várom, hogy olvashassak még a szerzőtől!
Remélem a kiadó hamar hozza a második részt!
"Kérem. Sajnálom. Csak vissza akarom kapni. Bármit megteszek. Bármit.
És a ködből válaszolt egy hang."
Kivonatolva:
❥ A borító nagyon jó.
❥ Ollie egy nagyon izgalmas szereplő, akivel lehet azonosulni.
❥ A személyén keresztül több fontos témát jár körbe a szerző, ilyen például többek között a gyász, a kategóriákon vagy sztereotípiákon túli gondolkodás, az iskolai bullying és annak a kezelése, illetve a soha el nem múló szeretet.
❥A könyv jól építkezik, hagy időt arra, hogy megismerhessük a történet alapjául szolgáló múltbeli eseményt.
❥ A kötet nem félelmetes.
❥ Erős ellenfél, aki rendelkezik olyan eszközökkel, ami karaktereinkbe a frászt hozza
❥ A végjáték hozzá kötődő része meglepő, váratlan volt számomra és ezért nagyon tetszik!
❥ Igazi őszi könyv.
Ajánlom,
ha ismerkednél a horror zsánerrel, ha szereted az ijesztőbb történeteket és érdekel egy okos lány kalandja, akinek példáján keresztül bebizonyosodik mennyire lehet erős a szeretet.
5 / 5 csillag
0 komment