Értékelés | A történelem elfeledett részévé válni
"De már belefáradtak a háborúba. Hat év. Kimerültek, és égető szükségük volt egy jó hírre, ami több, mint a bizonytalan remény."
Fülszöveg:
„Még ilyen időkben is, mint ez a mostani, kell valaki, aki azt teszi, ami helyes. Egyszerűen azért, mert ez a helyes.”
Április 28-án végre Penzbergbe, a bajor kisvárosba is elér a hír: közelednek a felszabadító amerikai csapatok. A városlakók fellélegeznek. A nácik hatalomra kerülésekor elűzött polgármester visszatér, maga köré gyűjti egykori híveit, akik nem hajlandók engedelmeskedni Hitler utolsó parancsának, és megakadályozzák a bánya felrobbantását. Ez végzetes következményekkel jár. A fanatikus földalatti szervezet, a Vérfarkasok szerint ezek az emberek hazaárulók, és a telihold fényében bosszúra éhes falkákban indulnak levadászni őket.
Születhet ilyen körülmények között őszinte szerelem?
A tizenöt éves Schorsch, annak a nácibarát rendőr őrmesternek a fia, aki Marie bujkáló apját keresi. A fiúnak mindennél fontosabb, hogy elnyerje Marie bizalmát, és amikor a városban elszabadul a pokol, Schorsch-nak döntenie kell, kinek az oldalára áll.
A regény megtörtént eseményeken alapul.
Pro-infó:
Az értékelés a Prológus Vissza a suliba projektjére készült.
Élménybeszámoló:
A történet szerint 1945. április 27-én járunk a náci Németország területén, egy bajor kisvárosban, Penzbergben, ahol két fiatal (Schorsch és Marie) titkos találkán suttognak arról, hogy az amerikaik hamarosan a településen lesznek. Elcsattan egy tétova csók is, ami inkább összezavarja őket, hiszen ilyen időkben hogyan virágozhatna szerelem? Ezalatt társuk, Gustl arról ábrándozik, hogy lemossa magáról a családja szégyenét és hű lesz Hitlerhez, mindezt a Vérfarkasok kötelékében, akik vérrel akarják purgálni az árulást.
Ám az igazi fordulópont másnap jön el, amikor a Müncheni Birodalmi Rádióban a Bajor Felszabadítási Akciócsoport jelentkezik be és buzdítja a lakosságot a védelemre a náci szabotőrök ellen. A lakosság zavarodott, nem tudják, hogy akkor most Hitler elesett? Itt vannak végre az amerikai katonák, hogy felszabadítsák őket? Vagy ez csak egy átverés? Mit tegyenek? Pár bátor ember felkerekedik és úgy dönt, saját kézbe veszi az irányítást, de lehet, hogy ez az elhamarkodott döntés komolyabb következményeket von maga után.
Anno amikor gimiben tanultuk a történelmet, alig vártam, hogy a II. világháborúhoz érjünk, mert érdekelt engem ez a téma, gondolom azért, mert kerestem a miértekre a válaszokat. Mindenesetre az érdeklődésem megmaradt a mai napig és bár kevesebb ilyen típusú történetet vagyok képes elolvasni - azt hiszem egy kicsit túlzásba vittem - néha azért vissza-visszatérek a gyökereimhez. Ilyen például a Telihold volt aznap is, aminél a fülszöveget elolvasva első körben az keltette fel a figyelmem, hogy megtörtént eseményeken alapszik. Gyorsan átfutottam még egyszer és úgy döntöttem, hogy szeretném megismerni Penzberg múltját, bár furcsának találtam, hogy még sosem hallottam a település tragédiájáról.
A borító tökéletesen illeszkedik a regényhez, ha valaki ránéz, egyből be tudja lőni az időszakot a jellegzetes jelkép miatt - ez pedig már előrejelzi, hogy nem egy vidám kötetet vesz kezébe az olvasó. Azon túl a fedő a sztori több jelenetére is utalhat, akár az elsőre, akár a későbbire. Összességében baljós hatást kelt. Emellett kíváncsian ültem le mellé, hogy megismerhessem végre a történelem azon történetét, amit a legtöbben elfelejtettek.
A Kolibri Kiadó idén új sorozatba kezdett, a #POV-ba, ami a Point of View rövidítése és ide olyan köteteket hoznak el, amelyek szélesítik az olvasók nézőpontját, a Telihold volt aznap pedig jól illeszkedik ide: a német hátországban játszódik, ahol az emberek mindennapjait a bizonytalanság uralja, nem tudják, hogy jön-e a segítség, vagy mostantól örökké sötét borítja a nemzetet?
"Mit fognak tenni velük az amerikaiak? A győztes megbünteti a legyőzöttet, ez így van, amióta világ a világ. De mi lesz a büntetés?"
A kisregényt azért választottam a mostani projektbe, mert szerintem egy tökéletes történelmi kiegészítő lehet. Egyrészt mert a német oldalról szól a három fiatalon és pár felnőtt példáján keresztül, akiknek mindennapi valóságuk volt Hitler terrorja és ezt a bizonytalansággal teleszőtt tehetetlenséget, amit átéltek, kitűnően hozza. A cselekmény illeszkedik ehhez, keveset tudunk meg a mindennapokról, inkább a kemény vonalra koncentrál, vagyis a rádióadás utáni eseményekre. Nincs benne semmilyen sallang és kegyetlenül őszinte, főleg a második részben. A stílus ehhez asszisztál, mert rövid, szaggatott részek jellemzik a könyvet előreutalásokkal és ezek amellett, hogy fenntartják az érdeklődést, mellette enyhítik a sokkot, amit a történtek kiválthatnak. Elkendőzi a kegyetlen részeket, de őszinte, viszont nem hatásvadász - egyébként a második rész sokkal erősebb, mint az első, nehezebb olvasni.
A Telihold volt aznap fő pillére az a három fiatal, akiket fentebb már említettem. Elsőre nehéz volt megjegyeznem a neveket - hát mert angol-latin vonalon tanultam - de egy idő után sikerrel vettem ezt az akadályt és figyeltem a jellemükre. Ők egy pontosan elemezhető elemei a történetnek és megtestesítenek háromféle hozzáállást a Führer politikájához: Gustl az elvakult hit, aki teljesen elhiszi a hatalom minden egyes szavát. Marie a totális ellenállás, az a személy, aki ismer valakit, aki szintén tud olyan emberről, aki a holokauszt legrosszabb színtereit rója vagy megjárta az átnevelő részeit és ezért átlát a propagandán. Illetve harmadikként itt van nekünk egy alapvetően hű, de kétkedő Schorsch-unk, aki nyitott az eseményekre és aki a legnagyobbat fejlődik a kötet során. Gustl és Schorsch egymás ellentétei.
A szerelmi botladozások csak érdekesebbé teszik a dolgokat. Talán ők sem tudták milyen jelentőségű esemény történik körülöttük, ahogy ezt mi sem vagyunk képesek érzékelni, hiszen ki tudja, mi válik jelentőssé a történelem során az adott korban. Csak a saját világuk létezik számukra, annak a furcsán, háborútól torzult valóságával. Nekem ez a kapcsolat azt üzente, hogy ahogy a betonon is képes áttörni az élet, úgy bármilyen körülmények között van esély a szeretet növekedésére.
"A második világháború utolsó heteiben, a háború végének hivatalos dátumát, 1945.május 8-át megelőzően, de elvétve még utána is, sok embert kivégeztek. Mi mindenre képes az átlagember - a szó legjobb és legrosszabb értelmében? A kérdés korábban is feltolult bennem a holokauszttal kapcsolatban, de Penzberg példája arra indított, hogy újra feltegyem magamnak."
Történetük az események rekonstrukciója, pontosan annyi infóval, ami történelem órákhoz kellhet, hogy kiegészítője legyen a tankönyveknek. Én annyira szívesen olvastam volna az időmben a töri mellett és tanárként - ha az lennék - ajánlott olvasmányként adnám fel a diákjaim számára. A szerző nem a frontra és nem a hátország körülményeire koncentrál, talán azt akarja, hogy a fiatalok kicsit lássanak bele a dolgokba, egy nagyítón keresztül? Vagy inkább egy olyan szemüvegen át, ami három fiatalt tesz középpontba és mutatja meg, hogy milyen lehetett ifjúnak lenni ebben a kegyetlenségben. A felnőttek része is hangsúlyos, de inkább keretezi a hármasunk megmozdulásait.
Boie az őrület táncát mutatja jobban, a passzívan szenvedők mindennapjainak egy részét pedig kevésbé, talán egy kicsit hiányoltam ezt, viszont a feszes cselekményvezetésbe és a megírás céljaiba nem fért volna bele, szóval maradjunk annál, hogy így pont jó. A regényt előreutalások színesítik, amik általában zavarni szoktak, most viszont érdekesnek találtam őket egyrészt a fentebb már említett ok miatt (az, hogy üti a kegyetlenségek élét) és másrészt mert a bíróság által kihirdetett ítéletekre is történik megjegyzés, ami pedig egy nagyon jó ötlet volt az írónőtől, hiszen bemutatta mit úszhattak meg a bűnösök és milyen idők voltak azok, ahol mindenki csak parancsot teljesített. Ezen a ponton szörnyen fájt ez a történet. A végén pedig fogalom- és eseménymagyarázat segíti a befogadást.
A Telihold volt aznap bár rövid, a tanulsága tisztán érezhető: szól arról, hogy az embereknek fel kell ismerniük azt, mikor érkezik el a cselekvés ideje függetlenül a végkimeneteltől, arról, hogy az átlagemberek is lehetnek hősök és arról, hogy végül mindig felkel a nap, nem maradhat az állandó sötétség hatalmon.
Tehát összesítve
a Telihold volt aznap egy nagyon jó, feszes tempójú ifjúsági regény, ami közelebb hozza a modern korhoz a múlt olyan eseményeit, amiből tanulni kell. Egyúttal szép emlékállítás egy olyan tragédiának, amit sokan elfelejtettek és ezért a korunk nem emlékszik méltón arra a maréknyi penzbergi hősre, akik tettek a sorsuk javulása érdekében és azokra, akik értelmetlenül vesztették életüket ezen a településen. És még mennyi ilyen tragédia lehet elfeledve...!
Ajánlom
azon olvasóknak, akiket érdekel a II. világháború és szeretnének egy megtörtént eset alapján íródott művet megismerni.
"Mert ezeket a részleteket leszámítva mindent hajszálpontosan úgy írtam meg, ahogy a források szerint 1945. április 28-án és 29-én, egy nappal az amerikai csapatok bevonulása előtt megtörtént. A szemtanúk vallomásait több helyen szó szerint idézem. Gondolkoztam rajta, megváltoztassam-e a neveket. Aztán arra jutottam: miért ne tarthatnák meg az áldozatok legalább a saját nevüket?
De ha így van, akkor a tetteseknek is meg kell tartaniuk a nevüket."
5 / 4.5 csillag
5 / 4.5 pont
Cím: Telihold volt aznap
0 komment