Értékelés | A balatoni sellő
"[…] a nagymamám mindig azt mondta, hogy bolond ember az, aki annyit rágódik egy ember múltján, hogy közben elfelejti megismerni a jelenben, aztán ezáltal elveszíti a lehetőségét egy lehetséges boldog jövőnek."
Pro-infó:
Az értékelés a Könyvfesztre készülve projektre íródott, vagyis ha arra jártok, akkor vessetek egy pillantást erre a könyvre is (a jó sok fantasztikus cím mellett). A kötetet köszönöm a kiadónak!
Élménybeszámoló:
A történet szerint, avagy a fülszöveg:
🧜♀️
A balatonfüredi Rózsalakba rég nem látott lakók érkeznek. A kalandvágyó, cserfes Szofi alig várja, hogy újra felfedezze a helyet, ahová nagyszülei emléke köti, és új barátokat szerezzen, köztük egy Jókai nevű írót. A város az Anna-bálra készülődik, a bál szépe majd a Balaton Jégszíve nevű, gyönyörű ékszert viselheti. Ám különös események zavarják meg az előkészületeket: feltűnik a balatoni sellő, egy csendőr pedig mindent megtesz, hogy egy rejtélyes iránytű ne juthasson el tulajdonosához…
Az Új Kedvencek-sorozat legújabb kötete is a régi lányregények hangulatát idézi fel.
🧜♀️
Király Anikó nevével és alkotásaival már párszor találkoztam, de annyira tetszik a stílusa, írásmódja, hogy még ennél is többször szeretnék! Hét kötetéből hármat olvastam (Semmi pánik!, Ne nézz vissza!, A balatoni sellő), amiből a felsorolás legutolsó eleméről hozok most egy kis élménybeszámolót. Egyébként a figyelmem a borító, a cím és a szerző hármasa keltette fel, mert nagyon tetszik a fedő színvilága, motívumai és a cím! Rengetegszer említettem már ezen a felületen, hogy szeretnék egy jó sellős történetet végre és mivel Király Anikó többször bizonyította, hogy jól ír, nem haboztam, jelentkeztem az olvasásra, innen is köszönöm a kiadónak! Kézbe fogva a regényt, egy gyönyörűséges kiadásnak örülhettem, amit a kép nem adhat vissza, élőben fantasztikusan szép lett!
A külső tükrözi a belsőt, mert a zöld alkotás egy nagyon olvasmányos történetet rejt, ami a Kassay család életének egy kis időszakába enged betekintést. A família kénytelen Balatonfüredre költözni, hiszen nem tudják fenntartani a pesti házukat és udvartartásukat, ezért a már egy ideje elhagyatott Rózsalakra fordítják figyelmüket, ami a szeretett nagyszülők otthona volt. Szofi és Aliz boldog emlékekkel és eltérő problémákkal érkeznek. Szofi az elhanyagolt kisebbik, aki fiúsan viselkedik, nadrágban rohangál az édesanyja bánatára - hiszen fát mászni nem lehet szoknyában - és aki a képzeletét hívja segítségül. Aliz ezzel szemben a megfontoltabb, komoly lány, akitől sokat várnak, hiszen érkezik az Anna-bál és ott kell magának férjet fognia a család boldogulása érdekében. A pörgős regény több nézőpontban mutatja meg az eseményeket, hiszen nemcsak a fentebb említett testvérpárt követhetjük, hanem Király Anikó több karakter gondolataiba és motivációiba is enged minket bepillantani. A lányok mellett megismerhetjük az Aliz körül legyeskedő zenetanár kinyílását, vagy a pénzéhes nagynéni ármánykodását is.
"Úgy vélem, minden körülmények közt tisztelnünk kell a szüleinket, de ha valamit nagyon szeretnénk, akkor az ellen nem mindig tehetünk, még akkor sem, ha ezzel magunkra haragítjuk az édesanyánkat."
Nehezen indul a könyv, nagyon sokat kell arra várni, hogy a karakterek a megfelelő helyre kerüljenek, de amint ez megtörténik, A balatoni sellő letehetetlen olvasmánnyá válik, ahogy történt az esetemben is. E mellé asszisztál Király Anikó stílusa, amely olvasmányossá, könnyeddé teszi a leírtakat. Számomra A balatoni sellő elsősorban egy tökéletes nyári kötet, amely kalandokat ígér és ad is és megfelelő választás, ha valaki kikapcsolódásra vágyik. Idézi a régi lányregények hangulatát és a téma is az: boldogtalan idősebb leány, akinek a férjfogás a feladata és boldogabb fiatalabb testvér, akit mellőznek, de ő jár ezzel jobban. Kettejük erős jelenléte nélkül nem működne igazán ez a regény és ők hozzák is ami ahhoz kell, hogy élvezhető történetet kapjunk, teljesen szerethető szereplők ők, mindkettejüket lehet szeretni és drukkolni, hogy a kihűlt testvéri kapcsolatuk új erőre kapjon. Közben pedig átlengi az ő részeiket a vágyakozás a régmúlt idők és a szeretett nagyszüleik iránt. Tetszik, ahogy tapogatóznak egymás felé és rájöttem, hogy szükségem van több olyan regényre, ami a testvéri szeretetről szól.
A könyvben megjelenik egy legenda is a Balaton Jégszívéről, ami a bál legszebb lányának jár és boldog házasságot ígér a nyertesnek. És ha már mítoszokról beszélünk... a balatoni sellőről eddig nem írtam, de a szerző egy nagyon szép megoldással vezeti be a történet egyik legfontosabb elemeként a mitikus teremtményt. Engem ezek a történetek nagyon megfogtak, tetszik, hogy Király Anikó a legendákra koncentrál és azt járja körbe, hogyan hatnak ezek az ott élők mindennapjaira és hogy tudja átalakítani a a szereplők terveit akár a nyakláncot, akár a sellőt nézve. Szerettem benne azt a vonalat, ahogy a szerző megmutatja a történeteknek milyen hatásai vannak ránk és eljátszottam a gondolattal, hogy mennyi lánynak adhattak reményt a régmúltban ezek a mítoszok. Kis finomságként (easter egg) megjelenik benne Jókai, akinek a jelenléte nem hangsúlyos, de egy kis meglepetésként szolgál az olvasók számára. A vége pedig olyan, amire számítottam, tetszik a lezárása.
Problémaként egyedül a lassú indulást tudom felhozni, túl hosszú a bevezetés sajnos.
"Hiszem, hogy jobb lenne a világ, ha mindenkit úgy indítanának útjára a szüleik, hogy a ruhák, az étel meg a zsebpénz mellé esti meséket is pakolnának a hátizsákba, vagy olyan közös emlékeket, amelyek később, visszagondolva olyan tisztának és kedvesnek tűnnek, mint maguk az esti mesék."
Úgyhogy elsősorban azon olvasóknak tudom ajánlani A balatoni sellőt, akik egy kellemes és aranyos könnyed regényt keresnek és szeretnének a testvéri szeretetről olvasni.
A pontozás: 3 pontról indul (mint minden) +2 a hangulat, a testvérek személyisége miatt, -1 pedig a hosszú és kicsit lassú bevezetés miatt.
Tehát 5 / 4 pont!
Cím: A balatoni sellő
0 komment