Értékelés | A vezércsel
"Amit Beth tett, az alapjában véve sokkolóan triviális volt. Lenyűgöző elméjének energiája csak úgy szikrázott – ezt csak azok vették észre, akiknek volt szemük hozzá. A sakklépéseiből áradt az energia."
Fülszöveg:
Beth Harmon csendes, morózus és első pillantásra jelentéktelen nyolcéves kislány, akit édesanyja halála után árvaházba küldenek. Legfőbb társasága egy másik árva, és a gyermekotthon gondnoka, aki sakkozni tanítja. A sakk szép lassan Beth életének értelmévé válik.
Idővel a fiatal tehetség a nyugtatókhoz és az alkoholhoz nyúl, hogy elmenekülhessen a valóság elől. De a sakkpartik során kiélesednek az érzékei, tisztán gondolkodik, és úgy érzi, hogy talán visszanyerheti az irányítást. Tizenhat éves lányként a hidegháborús években már az USA nyílt bajnokságán küzd a győzelemért. Azonban, miközben szakmai képességei egyre fejlődnek, a tét is növekszik, egyre félelmetesebbnek tűnik számára az elszigeteltsége, és egyre csábítóbbá válik a menekülés gondolata.
És eljön az a pillanat, amikor a világ legjobb játékosával kell megküzdenie a Szovjetunióban. Képes lesz-e nyerni, vagy végül függőségei áldozatává válik?
Élménybeszámoló:
Régóta szeretném olvasni A vezércselt és mivel idén már két random sorsoláson is kijött, úgy voltam vele, hogy ezt elő kell kapnom! Megtettem és hűha, nem gondoltam volna, hogy ennyire ismerni fogom a sakk világát, csak az esport tekintetében, szóval tetszett, mutatom miért:
A regény értékelése a Prológus Felhők felett projektjére készült, hiszen nemcsak emberek iránt lehet totális vonzalmat érezni, hanem hobbik iránt is.
"Te már olyan régen vagy a legjobb abban, amit csinálsz, hogy fogalmad sincs, milyen nekünk, többieknek."
A borító nagyon tetszik nekem, teljesen jól átadja, hogy pontosan milyen témákkal fogunk foglalkozni a kötetben: a függőséggel és a sakkal, hiszen Bethnek mindkettővel muszáj játszania. Őt egyébként a kötet elején egy árva lányként ismerhetjük meg, akit a Methuen Otthonban helyeznek el és ahol, hogy jobban tudjanak a gyerekekkel bánni, nyugtatóval kezelik őket, ez pedig ráhat a lány egész életére. A sakkot szintén itt ismeri meg, a gondnok Mr. Shaibel által, aki felfigyel Beth tehetségére, de az intézet nem partner annak fejlesztésében. A helyzet akkor változik meg, amikor Beth-t örökbefogadja egy házaspár és onnantól kezdve képes arra, hogy utat törjön a nagymesteri cím felé.
A szerző stílusa túlságosan hidegre sikerült, nagyon nem akarja, hogy belehelyezkedjünk a szereplők helyzetébe, mert például amikor Bethnek reagálnia kellene, tapintatosan elfordul a regény "kamerája", csak utólag mutat az érzelemre valami jelet, már ha ez megtörténik. Beth pedig felszínesen olyan, mint egy gép, de ha valaki a mélyére tekint és keresi az okokat, akkor látja, hogy a szerző itt sem bőbeszédű az olvasóival, nem megy bele a magyarázatokba. Pedig aztán lenne mit bemutatni, a lány szerekkel kiváltott tompaságán át, simán találunk még beszédtémát a traumatikus múlt, a sakk iránti szenvedély, a kiégettség és a magány / szeretethiány kérdéskörökön túl. Ezeket hiányoltam kissé, de annyira nem, mert végülis az eredményt látjuk, csak az átkötő érzelmeket nem, ám a versenyzői pályafutásának bemutatása nagyjából felülírta a Beth megismerése iránti igényemet.
"Egyedül volt, és ez tetszett neki. Minden fontosat így tanult meg az életében."
A szerző mindent olyan tárgyilagosan kezel és igaz ez Beth pályafutásának leírására is, bár ennél nem zavart, mert igencsak kíváncsian figyeltem, hogyan alakul a versenyzői karrierje a lánynak. Igazából azon csodálkoztam a leginkább, hogy ismerősnek találtam az egészet az e-sport miatt; nőként ezek a versenyzői karrierek hasonló mederben futnak: mindenki rácsodálkozik, hogy akad egy-két hölgy, aki képes teljesítményt elérni. A szerző nagyon jól átadja, milyen versenyszellemben égni és azt a szenvedélyt szintén jól megjeleníti milyen szerelembe esni egy sporttal és ha ez kitartással, szorgalommal és törekvő személyiséggel párosul, láthatjuk az pontosan mit jelent egy versenyzői szférában. Ahogy az e-sportban Korea, a sakkot a lapokon a Szovjetunió űzi nagyon magas szinten, míg Amerikában annyira nem népszerű a sport - nem kap olyan csili-vili eseménysorozatot és környezetet maga köré, mint a tenisz.
A vezércsel a sportban történő fejlődésről szól annak minden fény-, és árnyoldalával. Bethnek sok mindent fel kell áldoznia magából és a kapcsolataiból és rá kell jönnie, hogy vannak olyan hullámvölgyek, ahova mások nem követhetik már és többnyire egyedül kell szembenéznie a nagy problémákkal. Nagyon feszülten olvastam, teljesen rabul ejtette a figyelmem és ennyire intenzíven nem haladtam mostanában egyik kötettel sem; oda és vissza voltam a versenyhelyzetek és a sakkleírások miatt, de főleg Beth haladása fogott meg, na meg kíváncsi voltam, hogyan alakul egy tehetséges gyerek pályája nehezített terepen és ezeket mind bemutatja Tevis.
"... megtanulta, hogyan kell végigvinni a bábuk balettját. Néha, egy-egy elegáns támadáskombináció vagy áldozat, vagy egy állásban megnyilvánuló, kiegyenlített erőviszonyok láttán elakadt a lélegzete. Az esze mindig a győzelmen, vagy annak lehetőségén járt."
Úgyhogy összességében tetszett a könyv, mégha Tevis nem igazán megy bele Beth lelkiállapotába, de emiatt talán mindannyian mást fogunk fontosnak tartani belőle. Számomra a karrierút és a versenyek voltak a legizgalmasabbak, úgyhogy nagyon örülök, hogy olvastam!
5 / 5 pont
Szerző: Walter Tevis
Cím: A vezércsel
0 komment