Macskabár | Az élet tanítómestereitől tanulni
"Ha valaki nem álmodozik többé, ha már semmire sem vár, és nem is akar kilépni a komfortzónájából, akkor elkezd haldokolni."
Fülszöveg:
Nagore élete viszontagságosan alakul: szakított a barátjával, otthagyta a munkahelyét, és jó tíz év után visszaköltözött Barcelonába. Mivel nem tudja fizetni az albérletét, kis híján utcára kerül. Ekkor egy régi barát különleges munkahelyet ajánl neki: felszolgálót keresnek a Macskabárba, ahol délutánonként hét cica keresi gazdáját a betérő vendégek közt. Nagore egy kellemetlen gyerekkori élmény miatt retteg a macskáktól – helyzete azonban reménytelen, így végül egyhónapos próbamunkára szerződik. Idővel a káosznak tűnő szituáció apránként meghatározó élménnyé alakul át: a Macskabár hét macskamestere a lány kezébe adja a boldogság művészetének kulcsait. A négylábúaktól tanult képességek – többek közt a derű, a koncentráció, az alkalmazkodás – sorsfordító hatást gyakorolnak Nagore életére.
Sólyom Anna Budapesten született, 2012 óta Barcelonában él. Filozófus, és az írás mellett testalapú stresszcsökkentő módszerekkel, mindfulnesszel és biodinamikus craniosacrális terápiával dolgozik. 2012-ben jelent meg magyarul Párnafilozófia című esszéje, spanyolul 2018-ban kezdett publikálni. A spanyol mellett hollandul és portugálul olvasható A mindennapi élet mágiájának kicsiny kurzusa (Pequeno curso de magia cotidiana) című kézikönyve, míg a Kapcsolódj vissza a testedhez (Reconecta con tu cuerpo) című írása idén jelenik meg cseh nyelven. A Macskabár (Neko Café) az első regénye, amely több mint 12 nyelven jelent meg Laura Stagno illusztrációival, többek között franciául, németül, görögül, olaszul és portugálul.
Élménybeszámoló:
A történet szerint Nagore élete romokban hever. Barcelonában él, munka nélkül és utálja a macskákat, többek között azokat is, amelyek éjjelente nem hagyják aludni. Párja helyette egy fiatalabb művésznőt választott és így ő kénytelen volt elhagynia a londoni életét és galériáját, így most egy albérletben él napról napra. Úgy néz ki teljesen eltemetik a hullámok, amikor váratlan lehetőség hullik az ölébe, egyik barátnője szól neki, hogy az ismerőse, egy japán hölgy, Yumi, kávézót nyit és szüksége van egy megbízható alkalmazottra. Csak egy bibi van a hellyel: ez egy Macskávézó. Innentől pedig rajta áll, hogy elfogadja-e Yumi ajánlatát. Képes lesz-e félretenni az állatok iránti ellenszenvét és megpróbál jobb életet teremteni magának vagy inkább a régi berögzült ellenérzéseit választja?
Alapvetően a cicás tematika és a Macskabár ötlete keltette fel az érdeklődésem, na meg az, hogy a fülszöveg azt ígéri, Nagore az állatokon keresztül tanulja meg a boldog élet művészetét. A borító asszisztál ehhez, a könyv főszereplőinek egyikére utal, a cicákra, hiszen egy gyönyörűség állt modellt a borító képéhez. Az összhatás nyugalmat sugároz, bár a részleteket nehéz kivenni, túl egybeolvad minden - viszont mégis elégedett vagyok ezzel a képválasztással, illik a történethez. Az olvasási vágyamhoz hozzátett a Kitabu.hu bloggere, Linda is, aki erősen ajánlotta nekem a művet, mert úgy vélte, hogy nekem ez a kötet tetszeni fog. Jól érezte! Oda és vissza voltam az élménytől és nagyon élveztem a Macskabár olvasását, mutatom is miért!
A Macskabár sok mindenről szól, több témát is érint, de hogy ne spoilerezzek el mindent, a legfőbb vonalakat emelném ki számotokra. Első körben meg kell említsem, hogy mi a regény: egy tökéletesen átgondolt, nagyon jól vezetett önismereti könyvet magába olvasztó történet, cicákkal a főszerepben. Talán ez a legpontosabb mondat, ami a vázát adja és jellemzi is azt. Először rosszul fogtam meg Nagore útját, itt nem az a lényeg, hogy honnan hova jut, hanem inkább az, hogyan teszi. Írom is azonnal, mire gondolok: a lány a macskákat nézve döbben rá az élet fontos pillanataira és arra, hogyan kellene gondolkodnia a mentális egészsége érdekében és hogy boldogabb élete lehessen. Ez nagyon tetszik ebben a kötetben! Sólyom Anna szépen vezeti be ezeket a fontos gondolatokat és az is élvezetes, ahogyan a főszereplő a cicákat figyelve és megértve, rájön, mi az igazi érték a világban.
"Azt hiszem, mindig azokon a dolgokon akartam változtatni, amelyeket valójában csak elkellett volna fogadnom."
Nagyon sok fontos gondolat kap helyet a lapokon, amik inkább a keleti filozófia felé hajlanak, ilyen például az icsigo-icsie, ami a pillanat legteljesebb mértékű megéléséről szól, anélkül, hogy valaki a hedonizmus csapdájába essen. Illetve szól még az ikigai szellemiségéről, ami a céltudatos mindennapokat jelenti, azt az állapotot, amikor valaki megtalálja élete értelmét és célját, annak él és ki is teljesedik benne - nagyjából erről szólnak ezek a gondolatok. Ezek mellett többet tanítanak a cicák, de ezt a kettőt szerettem volna kiemelni - a macskák gondtalan életszeretete a kulcs, ez pedig a nagyító, amin keresztül látnunk kéne a világot.
Tetszik benne az, ahogyan a szerző érzékelteti a mindennapok csodáit, hogy bármi lehet egy lehetőség és ha elszalasztjuk, már el is illan. Viszont, ha nyitottak vagyunk, csodálatos dolgokat tapasztalhatunk meg, vagy tehetjük jobbá az életünket - éppen ezért nekem arról szól ez a regény, hogy a félelemmel szembe kell nézni és bármennyire rossznak néz ki a helyzet, bármennyire ellenállunk, meg kell tenni az első lépést akár ijedtséggel a szívünkben, mert ez vezethet az ikigai megéléséhez. Ám ehhez nyitott szem és hozzáállás kell, ami jellemzi Nagorét is, aki folyamatosan a komfortzónáján kívül mászkál. Csak úgy tud tanulni, hogy elgondolkodik a látottakon, folyamatosan érzékenyen reagál a környezetére és alaposan figyel - ezért képes fejlődni és amit lát, az hatással van rá. Sosem késő változtatni! És elfogadni önmagunkat!
Egyébként nemcsak a pozitív üzenetei miatt szerettem ezt a sztorit, hanem az aranyossága, illetve a főhős bizonyos jegyei miatt. A Macskabár már az elején megfogott azzal, hogy bizonyos szinten magamra ismertem Nagore szorongása miatt, illetve a problémái is ismerős módon köszöntek nekem vissza, mint régi és jól ismert, de egyúttal levakarhatatlan személyek. Mondjuk én imádom a cicákat - ez az eltérés, de a lényeg, hogy az alapgondokat is megértem. Ahogy pedig megismerkedtem a cicákkal, megvett a kötet kilóra! Egyszerűen imádtam ezeket a részeket benne, élveztem a cicusok bemutatását és azt, ahogyan láthatjuk mindegyikük személyiségét és a jellemző viselkedésüket. Jöhet minél több cica kontent és sajnáltam, hogy nem hosszabb a regény és hogy Sólyom Anna nem írt több jelenetet a cukiságoknak! És végre választ kaptam a kérdésemre: miért nem jöttek oda a cicák hozzánk egy-egy simogatásra, amikor beültünk egy Cicakávézóba mi is? Nagyon tetszik még, hogy a lapokon szereplő kávézó működése hasonló ahhoz, amit megtapasztaltam, így össze tudtam vetni a saját élményeimmel.
"– Van egy fontos lecke, amit a macskáktól tanultam – mondta Yumi a kis bemutatási ceremóniát lezárandó. – Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, és akkor nem lesz szükséged mások jóváhagyására ahhoz, hogy jól érezd magad."
A könyv illusztrált - amivel utal a főkarakterre - és nagyon aranyos a fejezetoldalakon és a törvényeknél szereplő sok-sok cica. Tetszenek ezek a rajzok.
A regény gyengeségének érzem a stílusát és találtam benne egy logikai bakit... nem kötözködöm, inkább az első pontra térnék ki: úgy érzem nekem túlságosan sietős a leírás. Nem haladunk komótosan, nagyon gyorsan eszkalálódnak a helyzetek és folynak le, a jelenetek gyorsan váltják egymást.
Összességében tehát, ha egy mondatban ha össze kéne foglalnom a lényeget, akkor ezt emelném ki: önfejlesztő sztori cicákkal. A Macskabár egy megható könyv az élet szépségeiről és arról, hogyan lenne érdemes élni, macskákkal a főszerepben, szerethető mellékszereplőkkel és gyors tempóval.
"Félelmeink mögött ott az eltemetett kincs…"
Ajánlom,
ha szereted a cicákat, vagy éppen azért, mert nem! Illetve, ha kíváncsi vagy, mit tudnak tanítani nekünk ezek a csodálatos állatok!
Insta
Kivonatolva
❥ Alapvetően a cicás tematika és a Macskabár ötlete keltette fel az érdeklődésem, na meg az, hogy a fülszöveg azt ígéri Nagore az állatokon keresztül tanulja meg a boldog élet művészetét. A borító asszisztál ehhez, hiszen a könyv főszereplőinek egyikére utal, a cicákra, egy gyönyörűség állt modellt a borító képéhez.
❥ A lány a macskákat nézve döbben rá az élet fontos pillanataira és jön rá arra, hogyan kellene gondolkodnia a mentális egészsége érdekében és hogy boldogabb élete lehessen.
❥ Sok fontos gondolat kap helyet a lapokon, amik inkább a keleti filozófia felé hajlanak, ilyen például az icsigo-icsie, ami a pillanat legteljesebb mértékű megéléséről szól, anélkül, hogy valaki a hedonizmus csapdájába essen. Többet is tanítanak a cicák, de ezt a kettőt - a fentebbit és az ikigait - szerettem volna itt kiemelni - a macskák gondtalan életszeretete a kulcs, ez pedig a nagyító, amin keresztül látnunk kéne a világot.
❥ Tetszik benne az, ahogyan a szerző érzékelteti a mindennapok csodáit, hogy bármi lehet egy lehetőség és ha elszalasztjuk, már el is illan. Viszont, ha nyitottak vagyunk, csodálatos dolgokat tapasztalhatunk meg, vagy tehetjük jobbá az életünket - éppen ezért nekem arról szól ez a regény, hogy a félelemmel szembe kell nézni és bármennyire rossznak néz ki a helyzet, bármennyire ellenállunk, meg kell tenni az első lépést akár ijedtséggel a szívünkben, mert ez vezethet az ikigai megéléséhez.
❥ A Macskabár már az elején megfogott azzal, hogy bizonyos szinten magamra ismertem Nagore szorongása miatt, illetve a problémái is ismerős módon köszöntek nekem vissza, mint régi és jól ismert, de egyúttal levakarhatatlan személyek. Mondjuk én imádom a cicákat - ez az eltérés, de a lényeg, hogy az alapgondokat is megértem. Ahogy pedig megismerkedtem a cicákkal, megvett a regény kilóra!
❥ A könyv illusztrált - amivel utal a főkarakterre - és nagyon aranyos a fejezetoldalakon és a törvényeknél szereplő sok-sok cica. Tetszenek ezek a rajzok.
❥ A regény gyengeségének érzem a stílusát és találtam benne egy logikai bakit... nem kötözködöm, inkább az első pontra térnék ki: úgy érzem nekem túlságosan sietős a leírás. Nem haladunk komótosan, nagyon gyorsan eszkalálódnak a helyzetek és folynak le, a jelenetek gyorsan váltják egymást.
❥ A Macskabár egy megható könyv az élet szépségeiről és arról, hogyan lenne érdemes élni, macskákkal a főszerepben, szerethető mellékszereplőkkel és gyors tempóval.
❥ macskatörvények, a cicuk portréi
0 komment