A hercegnő naplója | Szembenézni a fiatalkori önmagunkkal
"Szerettem Leia hercegnő lenni. Pontosabban szerettem, hogy Leia hercegnő én vagyok. Egy idő után úgy éreztem, hogy összeolvadtunk, ő meg én. Szerintem ti sem tudtok úgy gondolni Leia hercegnőre, hogy én ne bukkannék fel hirtelen valahol a gondolataitokban."
Fülszöveg:
A hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő régi újsághalmok között bukkant rá kézzel írott naplójára, és szembesült tinédzserkori önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeivel, amelyek egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képét mutatják. Carrie Fisher utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.
Élménybeszámoló:
Egy messzi, messzi galaxisban... hm, ez nem az a snitt, de kapcsolódik hozzá: Carrie Fisher életrajzi kötetét olvastam el, aki a Star Wars című hatalmas kasszasikerben Leia Organa hercegnőt játszotta. A színésznőről nem igazán tudtam előtte sokat, de arra már gondoltam, hogy Harrison Ford - a filmbeli Han Solo - és Carrie között lehetett valami. Ezt igazolja ez a kötet... ami nem éppen a légszívderítőbb mű, de ha már így alakult, írok is róla. Így vagyunk most itt!
A hercegnő naplója borítója nagyon tetszik nekem, hiszen egy kicsit felturbózták Leia/Carrie fotóját a tollal és a kép tökéletesen visszaadja a lényeget: Fisher naplót írt a forgatás alatt. A kötet tartalmazza ezt az irományt és az idősebb színésznő gondolatait széleskörűen, ír például a forgatásról, Fordról, önmagáról, Leiáról. Egyébként az elvárásaim valahol ezen a tengelyen mozogtak, pontosan ezek a témák érdekeltek engem és alig vártam, hogy az írónő jobban is kifejtse őket. Szeretem az eredeti három filmet, így nagyon kíváncsi vagyok mindenre, ami a sorozattal kapcsolatos.
"Az emberek többsége néhány dologhoz egészen jól ért, azokat remekül csinálja, és reméli, hogy ez a pár dolog kompenzálja azt a rengeteg másikat, amiről halvány fogalma sincs."
Az eleje nagyon tetszik nekem, ahogy elmeséli milyen volt híres édesanya mellett felnőni, látni, hogy milyen gyorsan kopik a hírnév, vagy azt, hogy hogyan történt a meghallgatás és a lány kiválasztása Leia szerepére. Utána viszont eltolódik a fókusz Harrison Ford felé és nem fest róla túl jó képet. Félreértés ne essék, Fisher nem lejáratni szerette volna az idősebb színészt, hanem művében úgy ábrázolja a férfit, ahogyan a fiatal lány látta. A könyv hetven százalékának központi témája Ford és valahogy én nem voltam ennyire kíváncsi rá és szörnyen depresszív ez a rész, mert Carrie inkább a vágyódását írja le. A férfi már házas volt akkor és a lány szörnyen önbizalomhiányos, nem érezte magát mellette elégnek. Nem egyszerű ezeket a sorokat olvasni, de a szerző humora, cinizmusa feldobja a szöveget.
Egy bizonytalan lány képe rajzolódik ki a lapokon, amit a naplója egyáltalán nem oszlat el. Nagyon meglepődtem, amikor ahhoz a részhez értem, mert azt hittem, hogy eseményeket írt le benne a fiatal színésznő, de nem, ez sokkal líraibb és művészibb jellegű alkotás. Inkább az érzéseiről lehet olvasni és ez is elég szomorú.
"Elmentem a Madame Tussauds múzeumba, hogy megnézzem a rólam készített viaszfigurát. Illetve nem egészen rólam készült a viaszmás. Ha engem mintáztak volna meg, akkor ágyon hevernék, régi filmeket néznék a tévében, egyik kezemben kólás pohár, miközben a másikkal kutyám, Gary nyelvét igyekeznék megigazítani. De nem. A Leia hercegnő énemet mintázták meg."
Az utolsó egységben Carrie inkább a rajongók szempontját veszi előre és mutatja meg milyen típusú beszélgetéseket kezdeményezhettek vele az emberek, ami engem szörnyen elkeserített. Rengeteg elvárással fordultak felé és a többsége biztos fájhatott szegény színésznőnek, engem is megdöbbentett egy-két eset. Ez a kedvenc részem az életrajzból, mert nem szokványos leírás és kíváncsian olvastam a sorokat. Emellett a könyv legérdekesebb vonása ahogy az idősebb és tapasztaltabb Carrie magyarázza a fiatalabb tetteit. A memoár rengeteg érzelmet váltott ki nálam, ami a szomorúság különféle árnyalatait jelentette, sokszor nagyon sajnáltam szegény színésznőt.
Hosszú ideig gondolkodtam hány pontot adjak a kötetre, de maradok inkább a 4 csillagnál, mert kevesebb rész szólt azokról a dolgokról, amikről szerettem volna inkább olvasni.
Insta:
Ajánlom,
a Star Wars és Carrie Fisher rajongóknak és azon olvasóknak akik kíváncsiak a színésznőre.
0 komment