Értékelés | Hinni a boldog befejezésben
"Azt hiszem, sokkal több lehetőség van, mint a boldogan éltek, amíg meg nem haltak és a tragédia. Minden történet nyitott, végtelen számú befejezése lehet."
Fülszöveg:
Mit tennél meg azért, hogy boldogan élj, míg meg nem halsz? Amióta az eszét tudja, Evangeline Fox hisz az igaz szerelemben és abban is, hogy a szerelmi történetek boldog véget érnek… amíg meg nem tudja, hogy élete szerelme valaki mást készül feleségül venni.
Az összetört szívű Evangeline kétségbeesetten szeretné megakadályozni az esküvőt, ezért meggondolatlanul alkut köt a karizmatikus, ámde gonosz Szívek Hercegével. A segítségnek három csók az ára, ám azt, hogy a lány hol, mikor és kinek adja, a herceg határozza meg. Evangeline az első csók után rájön, hogy halhatatlannal alkudozni veszélyes játék – és a Szívek Hercege sokkal többet akar tőle, mint amit ígért. Tervei vannak vele, olyan tervei, amelyek vagy a létező legnagyobb boldogsággal, vagy a legfájdalmasabb tragédiával végződnek…
Élménybeszámoló:
A történet szerint Evangeline Fox hisz az igaz szerelemben és abban is, hogy a boldog befejezés mindenkinek jár, ám erre a jelenlegi kedvese igyekszik rácáfolni. Luc miután neki csapja a szelet, az egyik nap hirtelen eljegyzi a lány mostohanővérét, Marisolt, ami megsebzi Evangeline szívét. Úgy sejti, átok van a háttérben, hiszen a testvérével sem tud erről beszélni és azt hiszi, hogy az ő édesanyja áll a háttérben. Kétségbeesetten igyekszik visszaszerezni a férfit és ezért bármit megtenne, akár a legmeggondolatlanabb tettet is. Így meglátogatja a Szívek Hercegének templomát és segítséget kér tőle, aki végül enged és azért, hogy megakadályozza az esküvőt, három csókot kér a lánytól, ott és akkor, amikor a Fátum akarja. Evangeline beleegyezik a feltételekbe és ahogy a násznéphez ér, rájön, nem volt jó ötlet az alku, hiszen Jacks sajátos módon értelmezte a kérését.
Megbánva amit tett, magára vállalja a kővé válás átkát, hiszen hisz a boldog végkifejletben és úgy véli, valaki meg fogja menteni ettől a szörnyű sorstól. Igaza van, ám attól a naptól kezdve ő a Hős Megmentő, akire mindenki jó szívvel gondol és rengeteg kérőt vonz. Ám nemcsak a férfiak figyelmét vonja magára, hanem a Középbirodalom császárnőjéét, Scarlett Dragnáét is, akit a Caraval sorozatból már jól ismerhetünk. A hölgynek megbízatása van Evangeline számára, északra küldi a Végtelen Éj bálra, amire meghívást kaptak, de komoly problémákat okozhatna a testvérpár jelenléte ott, úgyhogy megkérik a lányt, képviselje őket. Evangeline rövid hezitálás után elfogadja, hiszen ez lehet az ő esélye a boldog végkifejletre. Vajon tényleg igaza van?
Anno nagyon szerettem a Caraval varázslatos világát és bár akadt egy-két problémám a cselekménnyel és a karakterek butaságaival, nagyon belezúgtam az előadások mágikusságába, a Fátumok rendszerébe (kedvelem a kártyás megoldásokat) és Legend, illetve Tella alakját szintén bírtam. Úgyhogy nagy reményekkel vártam a spin-off széria első részét, a Volt egyszer egy összetört szívet, amiben Jacks kerül előtérbe.
Ezt a regényt már megszereztem FairyLootos kiadásban és bár szépnek találtam a kiadványt, nem értettem, hogy miért annyira rózsaszín a külseje. Hát így, az olvasás után már tudom, hiszen az a kiadás erősen "hajaz" Evangeline hajszínére, amit rózsaaranyként ír le a szerző. A magyar borító sem rossz egyébként, ami egyrészt utal a tetoválásra, amit az egyik kulcsszereplő varrat magára, másrészt felidézi bennem a Szívek Hercegét. A képen lévő szív hátulja a sötétbe vész, nem látni mi tartja össze a díszt, ami akár utalás lehet a karakterek közötti viszonyra, viszont a rózsaszín a főhősünkre emlékeztet akárhányszor ránézek. Alapvetően tetszik ez a fedő.
A Volt egyszer egy összetört szív számomra nagyon komfortolvasmány volt abból a szempontból, hogy segített kikapcsolódnom (manapság ezeket a könyveket vadászom leginkább), nem unatkoztam rajta egyszer sem. Iszonyúan érdekelt, hogy mi történik és nagyon örülök,
hogy ennyire le tudott foglalni. Az eleje egy kicsit döcögősebb,
amikor a kezdőpontra helyezi a szereplőket Garber, viszont a közepétől
beindul a cselekmény, onnantól, hogy Evangeline útra kel Észak felé és Jacks
sokkal jobban kíván bekapcsolódni az eseményekbe.
A Volt egyszer egy összetört szív a Caraval sorozat spin-offja és nem szükséges ismerni a trilógiát, de hozzátesz az élményhez. Alapvetően a Finale idejében kezdődik ez a kötet, amikor tombolnak a Fátumok és a Dragna nővérek komoly erőfeszítéseket tesznek a megfékezésük érdekében. Emiatt olyan furcsa volt olvasni a történéseket egy olyan lány szemszögéből, aki inkább számít civilnek kezdetben, de szerencsétlen jó időre kiesik az időből. Amikor feleszmél, akkor jön rá, hogy ő a Hős, mert a családjának mostoha ága megmenekült általa a szoborkoporsótól. Jogtalannak gondolja az iránta feltámadt csodálatot, mert ő idézte rájuk Jacks átkát. Itt szörnyen átéreztem a drámáját és nagyon tetszett, hogy erre hegyezte ki Garber a sztori elejét.
Evangeline nem tökéletes karakter, bűntudata van és fél, de ettől még igyekszik a maga módján elérni a boldog végkifejletet (a testvérének is). Ezekkel együtt a lány problémája erkölcsi alapú és mert nem mindig más érdekeit tartja szem előtt, realisztikusabb a karaktere, viszont a kezdeti szerelme nem igazán tartós... Őt egyébként nem sikerült megkedvelnem a túlzott naivitása és a szerintem néha buta döntései okán, szerintem sem illik Jacks mellé. Megértem a helyzetét, de nem igazán vagyok oda a jelleme és az állandó boldog befejezést kergető gondolatai miatt. Egy dolgot tudtam értékelni igazán vele kapcsolatban mégpedig azt, hogy úgy gondolja nem csak egy út létezik, hanem több, amin keresztül elérheti a céljait. A lány szeretethiányos, ami sokszor szolgál a motivációjaként a
félelem mellett, ezeket a szerző szépen mutatja be esetében. A lány egy kissé vak és olyan mintha egy tündérmesét hajszolna, csak a boldog befejezés
lebeg a szeme előtt és sokszor mást sem csinál, csak áltatja magát, de amikor meg tesz bármit is, inkább meggondolatlan és konfliktushoz vezet. Nem tudom eldönteni hányadán állok vele, de sokszor idegesített.
A kötet alapja nagyjából hasonló, mint a Caraval esetében, csak itt egy megfordított testvérviszonyt láthatunk megelevenedni. Tella és Scarlett erős testvéri köteléket mutatnak, míg Evangeline és Marisol gyengét. Nem igazán kötődnek egymáshoz és az események még éket vernek közéjük, a további következményekről nem is írva. A Fátumokon kívül a többi mellékszereplő nem igazán érdekes a számomra, nekem a herceg sem túl izgalmas, ő inkább zavart a jeleneteiben.
"Mindig ígérj kevesebbet, mint amennyit adni tudsz, mert a Fátumok mindig többet vesznek el."
Nagyon örültem, hogy elhagyjuk a Középbirodalom területét és Észak felé vesszük az irányt, ami a meséiről híres igazán. Alig vártam, hogy ezekből minél többet megismerjek, de ebben a részben a szerző csak a róka és a vadász történetével foglalkozott, remélem ez a továbbiakban változni fog és más mágikus történetet is megoszt velünk. Tetszett benne, hogy a Fátumokat egy kicsit jobban megismerhetjük ebben az első részben és hogy Jacks egyre többet szerepel a lapokon, miután a feléig alig tűnik fel. Kedveltem benne továbbá azt, hogy megjelenik a lapjain a bulvár hatása a közvéleményre.
A Volt egyszer egy összetört szív többször is felvetette bennem azt a gondolatot, hogy ez a regény egy groteszk Disney mese. Olyan érzés ezt a történetet olvasni, mintha a bált tüskeplatformon tartanák, vagy mintha a szobrok vért könnyeznének. Nincs minden a helyén és ez olyan furcsa érzéseket okoz - ezt is nagyon bírtam benne. Hiányolom viszont a következetességet és a Caraval varázslatosságát, remélem a következőekben már bővebben jut belőlük.
Összességében nézve nem vagyok annyira oda a Volt egyszer egy összetört szívért, mint a Caraval három kötetéért, de jó volt olvasni és azért szerettem újra barangolni Garber megálmodott színpadán. Bajban vagyok a pontokkal és nagyon sajnálom, mert szeretni akartam ezt a könyvet, de legyen
5 / 3,5 pont. Vagyis
elvoltam vele, inkább tetszik.
0 komment