Értékelés | Megpróbálni hétköznapi életet élni a csodák között
"Olyan, mintha egy kút fenekén lennék. Egy mély, nagyon mély lyukban, felfelé nézek, odafenn nincs más, csak egy apró fénypont, és kiszakad a tüdőm, úgy üvöltök, hogy meghalljanak, de hiába üvöltök, mert rossz dolgokat mondok, vagy nem is igazán figyelnek rám, vagy csak fel akarnak vidítani."
"És mi is arról álmodozunk itt a városban, amiről talán ti is a nagyvárosban. Ugyanazon nyavalygunk, ugyanarra vágyakozunk. Éppolyan elcseszettek, bátrak, sunyik, megbízhatók, jók és rosszak vagyunk, mint bárki más. És bár sem a családomból, sem a baráti körömből soha senki nem lesz Kiválasztott vagy a Béke Követe, vagy a franc tudja, mi lesz a menő legközelebb, én azt mondom, még mindig sokkal több hozzám hasonló ember létezik, mint ahány különös nevű, a nagybetűs Sorssal megáldott indie srác. (Jó, most gonosz vagyok, mert gyakran egész rendesek, mármint az indie srácok, csak hát... ők egy külön kaszt, és ehhez ragaszkodnak is.)"
Történet
Történetünk hőse, Mikey, egyszerűen csak le akar érettségizni anélkül, hogy valami természetfeletti hatalom leigázná a világát és megölné őt és barátait, vagy felrobbantaná a sulit, esetleg mindhárom... Itt nincsenek lélegzetelállító csaták fénykardokkal, csillogó vámpírszerelem, vagy szuperképességekkel való rohangálás, legalábbis a fő vonalon. Itt a lényeg az, hogy megküzdj a saját szorongásoddal, illetve azzal, hogy aggódsz a nővéredért, mert étkezési gondjai vannak és féltékenyen nézed az egyik barátod ténykedését, akibe szerelmes vagy. A lényeg, hogy nem lehet mindenki szuperhős, de a világ veszélyes hely és valahogy túl kell élni az élet buktatóit. Erről szól ez a sztori.
Fülszöveg:
NEM KELL MINDENKINEK KIVÁLASZTOTTNAK LENNI. Hősnek, aki szembeszáll a zombikkal vagy a lélekevő szellemekkel, vagy az új fenyegető dologgal – a kék fényekkel meg a sok halállal –, bármi is az. Mi volna, ha TE lennél Mikey? Aki csak túl akar lenni az érettségin, majd jól szórakozni a banketten, de előtte valaki felrobbantja az iskolát. Már megint. És mi van akkor, ha TÉGED nagyobb problémák gyötörnek, mint a következő világvége, mert meg kell találnod a különlegest a saját hétköznapi életedben?
Élménybeszámoló
Nagyon szeretném az összes Ness művet megismerni és ennek a jegyében került napirendi pontra a Mi, hétköznapi halandók, először angol nyelven, utána pedig magyarul, hiszen a Vivandra Könyvek elhozta hazánkba az író 2015-ben megjelent írását. Akkor a különleges témaválasztásra figyeltem fel: Ness a hősök helyett a mellékkarakterekre koncentrál és megmutatja, milyen lehet a kispadról nézni a világvége megakadályozására szolgáló törekvéseket. Úgyhogy emiatt szerettem volna olvasni és került fel a várólistámra.
Első körben muszáj írnom a borítóról, ami egyszerűen zseniális. A hazai piacra a fentebb már említett kiadó hozza el az író műveit (többnyire) és ezért őket illeti a dicséret, mert a mostani kiadás valami fergeteges! Elsőre nem tűnt fel semmi, de ahogy olvastam, rájöttem mi a szerepe a lyukasztásnak és a szarvasnak rajta (na meg a kék színnek). Fantasztikus ötlet! A sárga pedig tökéletes őszi kötetté teszi, úgyhogy nem bánom, hogy ebben az évszakban kaptam elő.
Két szálon fut a cselekmény, de abból az egyik nem jelentős, vagy legalábbis nincs annyira kiemelve, mint a másik. Az indie srácok, vagyis az emberfeletti képességekkel rendelkező fiatalok története csak összefoglaló jelleggel szerepel a fejezetek elején, tehát miközben a "hétköznapi halandók" mindennapjairól olvashatunk, csak úgy kb. ismerjük meg, mi folyik odaát, de nem részletesen, így a szupererő nélküli srácok lesznek a könyv főszereplői, a korábban már bemutatott társaik pedig a mellékvágányra szorulnak.
Az elején azt hittem, hogy nekem nem fog tetszeni a sztori, mert nagyon arra a vonalra fektet hangsúlyt a szerző, amit annyira nem kedvelek kötetekben és a szereplők elvoltak a maguk szerelmi szálaival és jóformán tényleg mindenki erről beszélt. Aztán egy idő után, majdnem észrevétlenül Ness elkezd másfajta kapcsolatokkal foglalkozni (például a családdal), vagy olyan témákat hoz be, mint például az étkezési zavar, a szorongások és mivel az utóbbiban érdekelt vagyok, nagyon vártam, hogy ebből mit hoz ki. És tudjátok mit? Ez ilyen, nagyon pontosan mutatja meg a gondolatokat. Itt kezdett el a Mi, hétköznapi halandók nagyon tetszeni. Rá kell hangolódni, az a helyzet, nekem nem egyből sikerült; csak idővel bontja ki a szirmait, de nagyon megéri megvárni ezt a pillanatot.
A karakterek a pillérei a történetnek és itt helyezkedik el az a pont, amikor elválik, hogy melyik olvasó kedveli meg ezt a könyvet. Mikey a főhős, aki meséli az egész sztorit; a stílusa laza, nagyon gyorsan lehet emiatt haladni a Mi, hétköznapi halandókkal. Ő szerelmes az egyik barátjába, Hennába és nagyon jó barátságban van Jareddel, aki kedves és védelmező vele szemben. Mentális betegséggel küzd, kényszeresen számol dolgokat és szorong. Őt is kedveltem, de a kedvenc szereplőm egyértelműen Jared, annyira örültem, amikor a szerző ad neki szerepet és aki egyértelműen izgalmas figura. Mindent nem fedhetek fel velük kapcsolatban, hiszen ezek a regény igazán érdekes pontjai, de annyit még azért megjegyeznék, hogy nagyon tetszik az, amilyen irányba halad a karakterekkel és milyen őszinteséggel beszél mindenről. És mennyi mindenről! Nagyon adom! Emiatt többször újraolvasós kategóriába került nálam, mert a sok-sok vonására nem tudtam figyelni, ezért kiválasztottam többnyire a szorongást és arra koncentráltam erősen, de szeretném teljesen megfogni Ness üzeneteit, miértjeit, szóval a jövőben tuti előveszem még. Olyan ez a könyv, mint egy ablak Mikey életére, amin keresztül egy adott pillanat keresztmetszetét lehet látni a világának, rengeteg vonallal, életúttal, a miértek pedig szétágaznak. Nem bonyolult a felépítése, félreértés ne essék, de nekem szükségem van arra, hogy teljesen megkapjam a válaszokat.
"Akkor itt a segítség. Először is, a szorongásod egy valós és igen fájdalmas probléma, nem valami, amit csak úgy kitaláltál. Másodszor is, nem vagy felelős érte, ahogy az okozója sem te vagy. Nem a tetteid vagy valami mulasztás váltotta ki. Harmadjára, a gyógyszer segíteni fog kezelni a dolgot, és akkor eljuthatunk oda, hogy beszéljünk róla. Meg arról, hogyan segítsünk neked, hogy az élet elviselhető, sőt élhető legyen a számodra."
Olvasás előtt inkább arra voltam kíváncsi hogy hogyan hat az életükre az indie srácok ténykedése, meg úgy a természetfeletti jelenléte, vagyis miként tudja befolyásolni a szereplőink hétköznapi életét az a tudás, amit az indie srácok által szerezhetnek meg. Erre... nos, erre nem kapunk olyan sok választ, hiszen Ness teljesen másra koncentrál. A természetfeletti javarészt a fejezetek elején, mint másodlagos vonal kerül a képbe, vagy esetleg, ha nagyon látványos energiakitörés vagy esemény történik. A szereplőink többnyire vakon bukdácsolnak a hihetetlennel jellemzett történések között és először kissé szomorú voltam emiatt, de jobban átgondolva, teljesen helyénvaló. Hiszen! Mivel a másik oldalról a hétköznapi srácok sem tudnak semmit, nem tudják, hogy mit tesznek azok, akik a világ megmentésén fáradoznak a különleges képességeik segítségével, így ők, az indie-k, sem tudják milyen kimaradni abból a tudásból, hogy éppen mi fenyegeti a földet és egyszerűen csak tehetetlenül nézni, mások mennyire cselekvőképesek. Tetszik benne ez a kettős él. Külön pontot ér nálam a kicsit parodisztikus bemutatása az indie-k egyes dolgainak, amivel a zsánernek szúr egy-kettőt oda. A legjobb jelenetek pedig egyértelműen azok, amikor a doktornővel történnek beszélgetések, hasznosak és szemléletformálóak.
Sokféle téma előkerül a lapokon a fentieken túl és nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy ezt az egész helyzetet akár szimbólumként is lehetne kezelni. Gondoljunk bele! Az indie srácok lehetnek az a fenyegetés, azok az események, amelyekre nem vagyunk hatással, de mégis az életünk részei. A félelem miattuk felesleges, hiszen nem tudunk azon változtatni, hogy bekövetkezzen és mégis muszáj tovább élnünk a napjainkat, nem retteghetünk mindentől! Illetve még a fő tanulságon gondolkodtam (inkább azon, hogy mit emeljek ki), de döntöttem: nézőpont kérdése kinek mi a fontos az életében és nem lehet mindenki Kiválasztott, vagy olyan, aki megváltoztatja a világot, de mindenki hivatott a boldogságra és erre kell törekedni. Néha a többi ember élete izgalmasabb és hiába a főszereplője az életének, időnként bárki úgy érezheti, hogy kiszorul az oldalvonalra, de csak a sajátját járhatja végig, hiszen nem vehetjük át mások szerepét, sem érdekesebb életét. Ez is jelzi, hogy engem totálisan megtalált a kötet és nagyon sokat szórakoztam ezekkel a gondolatokkal olvasás közben (főleg akkor jutottak eszembe). Ezeken túl szól még a barátságról, arról, hogy mindannyian hatással vagyunk egymásra, pluszban még a választott családról és a bizalomról. Itt minden harc ugyanolyan fontos, az is, ami külső, illetve ami belső helyszínen folyik.
A szerzőt pedig nem lehet nem imádni a regény végén található megjegyzése miatt.
"Nem kell mindenkinek Kiválasztottnak lenni. Nem kell, hogy te legyél az, aki megmenti a világot. A legtöbb embernek egyszerűen csak élnie kell az életét a legjobb tudása szerint, csináljon olyan dolgokat, ami jólesik, szerezzen barátokat, lógjon velük, próbálja jobbá tenni az életüket, szeretni őket, úgy, ahogy kell. Közben persze tudod, hogy igazából semmi értelme a világnak, de mégis meg kell keresni a módját, hogy boldog lehess."
Tehát összességében úgy tudnám megfogni a Mi, hétköznapi halandók lényegét, hogy a szorongásról ad egy olyan képet, ami a kívülállók számára megfoghatóbbá teszi az egészet. Nagyon sok érdekes témáról szól, amik miatt érdemes elolvasni ezt a regényt, bár egy kicsit bele kell rázódni a világába, de megéri!
5 / 4.5 pont
Fülszöveg:
NEM KELL MINDENKINEK KIVÁLASZTOTTNAK LENNI.
0 komment