Értékelés | Őrült játékot játszani
"Régóta hallgatom a műsorodat, Jordan. Emlékszel? Tudom, hogy magasról teszel rám. Kizárólag az érdekel, hogy minél többen hallgassanak téged. Azt akarod, hogy megnyíljak neked, és eláruljak neked valamit magamról, amibe belemélyesztheted a körmödet. Talán túlsúlyos vagyok. Talán túl sokat iszom. Talán kizártam az életemből az egész világot. Ha adok neked valamit, belekapaszkodsz, mint egy pulóver lebomlott pamutszálába, és elkezded lefejteni. Addig rángatod, amíg darabokra szedsz. Azzal építetted fel a karrieredet, hogy felboncolsz másokat. Engem nem fogsz felboncolni."
"Íróként az a munkám, hogy azon gondolkozzam, "mi lenne, ha". A fejük tetejére állítom a viszonylag hétköznapi helyzeteket, megkeresem a világban az őrültséget, és reflektorfénybe állítom; megkeresem az ijesztő dolgokat, és lekapcsolom a villanyt, hogy megijeszthesselek benneteket. Ezzel nincs is semmi baj, amikor a munkám végeztével fel tudok állni az íróasztalom mellől, és el tudok menni futni vagy inkább kocogni és odaintegethetek a szomszédoknak, akik a tornácon ülnek, vagy a kertben dolgoznak. Az viszont nem túl kellemes, amikor a valóság ijesztőbb azoknál a történeteknél, amiket papírra vetek. És ma itt tartunk."
Pro-infó
Az értékelés a 7 főbűn projekthétre készült. Én a mohóságot választottam és ahhoz A hívás c. könyvet, amiben a gonoszunk, Bernie, egyre mohóbban veti bele magát a sérelmeinek megtorlásába.
Történet
Jordan a népszerű rádiós show, a Pörögj fel Jordan Briggsszel! (Hétköznap 6-tól 10-ig) háziasszonya. Egy átlagos New York-i kedd lévén, majdnem elkésik és egy rendőr (Cole) figyelmét is felkelti magánakciójával, aki a történetünk másik pillére lesz. Éppen beér, de egyszerűen nem tudja kihagyni, hogy meg ne említse és eladható tartalmat ne csináljon belőle. A főnöke nincs igazán elragadtatva a hölgy szünet előtti műsorától, főleg ezen a napon, amikoris egy szenátort várnak beszélgetésre - Jordan pedig ettől nincs oda... úgy dönt, hogy kicsit várakoztatja, de addig is, bekapcsol pár telefonálót. Ekkor akad meg a szeme a kijelzőn lévő nevek közül Bernie-n és azon, hogy egy játékot szeretne játszani és úgy dönt, hogy ő kíváncsi erre, de nagy bosszúságára kiderül, hogy a férfi nem olyan érdekes, mint elsőre gondolta, hiszen csak arra kell válaszolnia egy rövid diskurzus után, hogy taxi vagy uber?
Utána pedig jön a robbanás. Hétszer.
Fülszöveg:
A negyedik majom és a Szíve helyén sötétség szerzőjének lebilincselő új regénye
Jordan Briggs a New York-i rádiózás királynője, beszélgetős műsorát több mint ötmillióan hallgatják minden nap. Kemény munkával küzdötte be magát a legjobbak közé: nem fogja vissza magát, nincs tekintettel mások érzéseire, és kertelés nélkül kimondja, amit gondol. A sikerért azonban komoly árat fizetett. A házassága romokban hever, évek óta nem beszélt az anyjával, és ellökte magától azokat, akik közel állnak hozzá. Egyedül lányával, Charlotte-tal maradt bensőséges a viszonya.
Amikor egy magát Bernie-nek nevező férfi betelefonál a műsorába, és arra kéri, hogy játsszon vele egy játékot – taxi vagy uber? –, Jordan úgy gondolja, hogy ez kiváló lehetőség felpörgetni az adást, és életet lehelni munkába igyekvő hallgatóiba. Csakhogy a válaszát követően hét taxi felrobban a munkahelye előtt. És ez még csak a kezdet.
J.D. Barker legújabb regénye zseniális, magasfeszültségű thriller a szerző jól ismert védjegyeivel: szenzációs csavarok és váratlan megoldások teszik felejthetetlenné A hívást, ismételten bizonyítva, hogy korunk egyik legnagyobb krimiszerzője továbbra is pályafutása csúcsán van.
Élménybeszámoló
Barker nagyon régóta radaron lévő alkotóm. A negyedik majom c. kötet megjelenésekor figyeltem fel rá és bár azt a művet még nem olvastam, alig vártam, hogy megismerkedhessem a szerző művészetével. Tavaly megjelent a Szíve helyén sötétség, amit elsőként vehettem kézbe az írótól és nagyon szerettem, 2018-ban pedig a Dracul, amit majdnem kihagytam a felsorolásból, pedig könyvtárból már kikölcsönöztem és türelmesen vár a sorára, de ez most mellékes... Szóval azóta - bár kijött közben A madártollas gyilkosságok - nem haladtam a Barker életmű teljesítésével egészen idáig. És hogy mi történt, miért vettem mégis előre A hívást 2021. őszén? Egyrészt, mert tavaly ilyenkor olvastam a Szíve helyén sötétséget és nagyon hangulatolvasó tudok lenni sokszor (90%-ban), úgyhogy nagyon vágytam egy újabb Barker-élményre így közel a Karácsonyhoz, másrészt pedig a fülszövege miatt. Ahogy átfutottam, egyből Squid Game utánérzésem támadt és nagyon kíváncsi voltam már egy ideje egy olyan történetre, amiben a rádió és egyúttal a tömegmédia nagy szerepet kap, azt hiszem nem is olvastam ilyet... szóval izgatottan vártam, hogy elkezdhessem és őszintén bevallom nekem nagyon tetszett, de azt azért hozzáteszem, nem fog mindenki lelkesedni érte.
"Nehogy azt mondd nekem, hogy tovább kell lépnem! Holnap reggel, amikor ez véget ér, és te felébredsz, és valaki azt mondja neked, hogy "lépj tovább", majd te is megtudod, milyen érzés. Nem lehet továbblépni."
A regény két nézőpontból meséli el a történetet. Egyrész kapunk egy karrierista Jordant és egy lelkiismeretes Cole rendőrt. Először a dugóban lépnek interakcióba (mert nem ott találkoznak), ahol a hölgy egy kreatív szabálytalansággal akar előrébb haladni, hogy beérjen a műsora kezdetére, Cole pedig sóhajtva veszi tudomásul, hogy itt most neki tennie kellene valamit. Kettejük közül érezhetően Jordan a főszereplő, aki egyáltalán nem szimpatikus karakter, sőt! Ő egy megmondóember, aki mindenből műsort csinál, lelketlennek tűnik, de azt hiszem csak megtanulta úgy forgatni a lapokat, hogy neki legyen mindig a dupla ásza vagy sora. Szóval nem biztos, hogy sokan fogják szeretni emiatt, de neki is akad emberi oldala és gyengesége. Ami engem illet, én nem utálom, mert alapvetően szeretek az ilyen személyekről olvasni és emiatt jól szórakoztam a stílusán. Élőben mondjuk nem hallgatnám és nagyon messzire mennék tőle, de a lapokon élvezetes volt egy-két őszintébb gondolatát látnom. Cole vele szemben kevésbé mutatja meg, hogy milyen személyiséggel rendelkezik, legalábbis Jordant sokkal színesebbnek éreztem na meg érzem, mert nála valahogy írás közben sikerült a motivációkat jól keverni. Cole ezzel szemben inkább azt mutatja meg, hogy milyen jól tud Barker akciójeleneteket alkotni.
A regény bővelkedik a feszültségkeltésben, az akciójelenetekben. Ha meg kéne írnom, hogy szerintem miben a legerősebb A hívás, akkor a pörgős és izgalmas történetvezetését nevezném meg leginkább. Azt hiszem az szintén Barker érdemét erősíti, hogy még a bevezető oldalak is olyan mértékben megfogták a figyelmem, hogy alig vártam, hogy kiderüljön, Jordan elkésik-e. (Szóval a mohóság napjához, amikor kimegy az értékelés, akár az én hozzáállásom is vehetném, hiszen mohón vetettem bele magam a könyvbe és pontosan ugyanígy faltam tovább a lapokat egészen az utolsó oldalig.) A szerző stílusa nagyon tetszik, kicsit nyers, de elérte, hogy érdekeljen mi történik és nagyon hamar ráhangolt a történésekre és ahogy a fergeteges megjegyzésből kiderült számomra, pontosan ez volt a szerző célja. A kötet nem fektet nagy hangsúlyt a lelkizésre, nem hatol be a lelkek legmélyére, de erősen vázolja a motivációkat (Jordan és Bernie esetében), Cole pedig az a figura, aki élteti a reményt arra vonatkozóan, hogy minden rendben lesz, ő az egész történet pozitív pólusa, nem tudok rá máshogy gondolni.
Ha már krimi, akkor fontos, hogy milyen a hőseink ellenfele. Bernie-ről először azt hittem, hogy egy figyelemhiányos őrült és szörnyen idegesített a tudálékos és imádokbeszélni stílusával, de ahogy haladtam előre rájöttem, hogy nem így van. Sokkal összetettebb a motivációja és pontosan ilyen típusú problémákat vázol fel a jelenléte és kérdez szinte észrevétlenül: mit okoz a nézettség hajszolása? Mennyire rombolhatja egy személy morális értékeit ez a számokra épülő rendszer? Barker egyéb témákat is érint érintőlegesen, ilyen például a politika, a korrupció, morális dilemmák; mindenből van egy kicsi. Számomra a regény még egészen jól leképezi azt is, hogy mennyire váratlanul történnek a tragédiák velünk... az is lehet, hogy ha Jordan másként dönt (melyik hívást fogadja vagy melyiket nem), akkor teljesen eltérő lenne minden. Kettejük párosa nagyon jól interaktál, mindig vártam azokat a részeket, ahol a férfi nekifeszül a másik szereplőnek.
A kötet nem tökéletes, mert vannak érdekes megoldásai, néhány már ismert vonása - például hogy a zsaruk bénáznak és emiatt nem haladhatunk előre, vagy a mindenttudó szuperokos gonosz - de ettől függetlenül élveztem olvasni ezt a könyvet. Hiányoltam egy kicsivel több rádiós jelenetet, hogy mi hogyan működik, vagyis egy pindurit hosszabb bevezetést, de az meg lehet, hogy a feszült tempó rovására ment volna, szóval maradjunk annál, hogy ez most így a lehető legjobb opció.
Nagyon tetszett Barker megjegyzése a könyv végén és egyetértek vele. Ebben a vészterhes időkben (ő 2020-ra hivatkozik) fontos, hogy legyenek ilyen történetek, amelyek szórakoztatnak, kikapcsolnak és elfeledtetik velünk a külvilágot. Tehát összességében A hívás pontosan ilyen, izgalmas és élvezetes, ajánlom, ha olyan kötetet keresel, amiben egy perc nyugta sincs sem a szereplőknek, sem az értük aggódó olvasóknak.
"Állítólag irodalmi popcornt írok, de ez engem sohasem zavart. Az én könyveim nem tartalmaznak társadalmi üzeneteket, sem etikai kódexeket. Nem fogjátok megtalálni a 237. oldalon az élet értelmét. Amikor egy történetet írok, amit megosztok veletek, kizárólag az a célom, hogy szórakoztassalak benneteket, és egy kis időre eltereljem a figyelmeteket a hétköznapokról, hogy megfeledkezhessetek a saját "mi lenne, ha" génetekről. Nem fogom megosztani veletek a politikai vagy a vallási nézeteimet, és azt sem fogom megmondani, hogyan kell vakbélműtétet végezni. Nem vagyok szakértő, és ezeket inkább rájuk hagyom. Engem azért fizetnek, hogy a fantáziámat használjam, ezért nem érzem feljogosítva magamat, hogy tanácsokat osztogassak bárkinek."
(Újraolvastam egy kicsit az elejét és a vége függvényében teljesen más értelmet nyernek a mondatok. Biztos, hogy a jövőben újra előkapom majd!)
5 / 4.5 pont
Fülszöveg:
A negyedik majom és a Szíve helyén sötétség szerzőjének lebilincselő új regénye
0 komment