"Csakhogy - merülhet fel az újabb aggály - ezek a régi, komoly, felnőtt szentek és hadvezérek, pásztorok és parasztok, szerzetesek és udvarhölgyek azért sem szelfizgethettek volna a mai fiatalokhoz hasonlóan, mert vagy kemény dolgoztak napestig, vagy a komor templomi félhomályban imádkozva készültek a végítéletre...

No, ebben ne legyünk olyan biztosak. A mai komoly (vagy kevésbé komoly) politikusok is szelfiznek, de még a pápa is. És az Árpád-koriak sem mosolytalan, hőspózba merevült szobrok voltak, mint amilyen a Mátyás-templom mellett bronzba öntve álló Szent István. Épp annyira emberek lehettek, mint mi: szerelmesek, szórakozottak, féltékenyek, fáradtak vagy vicceskedők."

"Keménd: Keresztény Ország! Behalok! Megint hazudosztok. Mi Magyarok POGÁNYOK!!! vagyunk, és nem keresztények! Nagyon NEM! Gellért, vigyáz magadra! 😡

István király: Trollok. Legalább tudnátok helyesen írni.

Keménd: Persze. Tegnapp is Törölted a komentemet!

István király: Itt én vagyok a moderátor. 💪

Keménd: Akkor moderáldd már a TÉRÍTŐIDET!"

Pro-infó

Az értékeléscsokor a Magánkönyvtár - Növeljük együtt a saját könyvek olvasottságát! projektre készült. 

- 25 szelfi az Árpád-korból -

Élménybeszámoló

Rendhagyó módon szerveztem meg az értékelés tartalmát, hiszen nem a történettel kezdek, hanem egyből az élménybeszámolóval, aminek azaz egyetlen magyarázata, hogy a 25 szelfi az Árpád-korból ismeretterjesztő kötetnek nincsen cselekményszála. A 25 szelfi könyvek sajátossága az, hogy egy-egy szelfit helyez el az idővonal mentén, a már jól vagy kevésbé ismert szereplőkkel a főszerepben és a köztük lévő beszélgetéseken keresztül mutatja be a kort, vagy annak egy kisebb jellemzőjét a mai nyelvhasználattal. Nagy híve vagyok annak a tanítási módszernek, amely kreatívan mutatja be az adott tárgyat - például teljesen odáig és vissza vagyok az infografikákért - ez a sorozat pedig pontosan ezt csinálja, kicsit más módszerrel mutat be történelmi korokat.

"De akkor mi a tulajdonképpeni cél ezzel a kortárs platformra helyezett történelemórával? A tankönyvekben terjedelmi és praktikus okokból gyakran unalmassá csupaszított nagy (és kis) elődeinket szerettem volna közelebb hozni a mai 10-16 éves diákokhoz, és eszükbe juttatni, hogy bizony ők is "csak" emberek voltak. Talán ezt segíti elő az is, hogy a szereplők mai nyelven beszélnek."

A legelső, ami szembetűnt, amikor a kezembe vettem az első könyvet, hogy mennyire igényesen készült el. A kötetet Bertóthy Ágnes és Rátkai Kornél illusztrálta. Bár nem mindenhol tetszenek a rajzok, de azt el kell ismernem, hogy jó forgatni és látványilag nagyon is ott van a szeren, szerepel az idei legszebb kiadványaim listáján. 

Ahogy már fentebb is írtam Lőrinc László a könyveiben szelfi képekkel - a fiktív facebookos megosztás után - és az azok alá érkezett kommentekkel dolgozik. Ezek után kétoldalas szövegben magyarázza az etaphoz tartozó érdekességeket, azt, hogy a hozzászólók közül ki létezett ténylegesen, miért írták azt, amit és mit lehet tudni a korról. Maguk a párbeszédek nagyon tetszenek nekem, okosan szerkesztettek. Ötletes a megoldás, ezt nagyon kedveltem benne, hiszen a szövegek eléggé frappánsan íródtak és alig vártam, hogy a magyarázó részekhez érjek, hogy megismerhessem a hátterét annak a képnek.

A másik nagy kedvencem a kötetekből a humor, mert néha szakadtam a nevetéstől egyes párbeszédeken, részeken; szeretem ezeket az áthallásos poénokat benne és egyáltalán nem érződnek erőltetettnek. Ilyen például a kedvencem, amit teljesen végignevettem, a Halotti beszéd és könyörgés, amikor szegény Anasztáz testvér posztját széttrollkodják a kommentelő testvérek a gyümölcs többféle írásmódja okán (gimilc vagy gimilf). A modern eszközök mellett a vicc a másik eszköz, ami arra jó, hogy az olvasottak sokáig megmaradjanak és nem annyira meglepő módon, én is tudtam idézni információkat a kötetből kicsivel hosszabb idővel az olvasása után. A stílussal egy problémám akad, az is csak az első részben: érződik, hogy a szerző nem szokott hozzá a szleng használatához, néhányszor túlhasználtnak érzem a kifejezéseket.  

"Ki az abszolút lúzer? Aki el akarja adni magát rabszolgának, de nem veszik meg."

A témák széleskörűen jelennek meg a lapokon, hiszen az Árpád-korból (a 13. századig) sokat érint Lőrinc László. Ilyen például a honfoglalás, a szabolcsi földvár építése, csaták, életmód, étkezések, állatokról szóló rész, a kereszténység, László király törvényei és még sok-sok érdekesség. Mindent érdeklődéssel figyelgettem, de a fő kedvenceim az életmóddal kapcsolatos részek, a legkevésbé lelkesen pedig a csatákról olvastam.   

Természetesen kedvenceket is választottam az ismeretterjesztő kötetből. Időrendileg először I. Béla és Salamon harca került a listára, ahol a leszakad a plafon egy megvalósítását láthatjuk. Nem emlékeztem erre a történetre, lehet, hogy már hallottam, csak elfelejtettem, de most nagyon tetszett, főleg a helyzet iróniája miatt... Második kedvencem László király törvényei, ami egy olyan helyzetet mesél el, amikor Zajta megszegi az egyik újonnan bevezetett törvényt és a kommentek erre figyelmeztetik. Kreatívan mutatja be az akkori új helyzetet a szabályok megjelenésével és az életmódra is tesz utalást. A harmadik nagy kedvencem, ami egyébként a top 1, a már fentebb említett Halotti beszéd és könyörgés, ahol az tetszett, ahogy szívják szerencsétlen Anasztáz testvér vérét a szövegbeli következetlen szabályhasználata miatt.

"A tihanyi alapítólevél felsorolja azokat a javakat (földek, falvak, tó, rév, halászóhely, cserjés, állatok stb.), melyeket az apátság eltartására a király adományozott számukra. Ezek részben egymástól távol eső területek, települések voltak, fontos volt az egyértelmű körülírásuk. Az oklevél írója az egyik magyar helynév (Fehérvár) fonetikus leírása után véletlenül tovább lendült a magyar írásban. Így keletkezett az első több szóból álló magyar nyelvemlék."

Úgyhogy ez a rész összességében 4.5 csillag az ötből, mert nagyon szerettem az ötletét, a megvalósítást (hiszen nem idegenkedni kell a modern technológiától, hanem a javunkra fordítani) és a humorát. A kötet arra a kérdésre válaszol, hogy mi lett volna, ha elődeink hozzáférnek a technikához és szelfikben örökítik meg mindennapjaikat? Hát, kb ez. 

- 25 szelfi a török korból -

Élménybeszámoló

Talán a gimiben a török hódoltságról szerettem a leginkább tanulni - meg a második világháborúról, de ez most mellékes -, így nagyon megörültem annak, amikor hírét vettem a második résznek, a 25 szelfi a török korból című műnek, ami már nomen est omenként az ott megjelölt időkkel foglalkozik javarészt. 

"Ezt az irányvonalat követi ez a kötet, a 14-17. század szereplőivel. A képek egy részét ezúttal sem hírességek, hanem hétköznapi emberek "lőtték": láthatunk törökös kajaszelfit, hitvitázókat, pletykálódó asszonyokat, magabiztos marhahajcsárokat, érseknek kinevezett gyermeket, de a lőcsei németek buliszelfijét is megcsodálhatjuk. Sokszor a nevezetes eseményeket kevéssé ismert szereplők nézőponjából látjuk, és így megismerkedhetünk egy koronatolvaj udvarhölggyel, császárt fejjel lefelé fellógató orvossal, az akkor világhírű magyar nyomdásszal vagy a magyarok egyik legnagyobb jótevőjével, Lotaringiai Károllyal."

Az előző résznél leírt jellemzők erre a másodikra is igazak: a forma még mindig igényes és nagyon kreatív. Többnyire maradnak a szelfik alapként, amiket a szerzők az 1300 és 1700 közötti időszakban lőttek el, csak az elsőknél az oszmánok még a messzességben gyülekeznek. Rátkai Kornél illusztrálta ezt a részt, akit Lőrinc László társszerzőként jelöl meg és bár a rajzok stílusa továbbra sem kedvencem, szeretem nézegetni a képeket. A szelfik után a már megszokott leírás jön, amit olvasáskor mindig alig vártam, a humor pedig állandó elem. Nagyon tetszik ebben a részben - és lelövöm a poént, de a harmadikra is jellemző ez - az, hogy Lőrinc László újításokat vezet be és nagyon jó, hogy képes új formákat hozni a kötetbe és több a biztosabb forrás, ezért a történelmi bizonytalanságok jóval kisebb számban kerülnek elő benne.

"Mivel ezekből a közelebbi századokból sokkal több forrás maradt fent, mint a korábbiakból, az új kötetben kevésbé hangsúlyosak a történelmi bizonytalanságok, bár itt is szó esik ilyenekről, például a mohácsi csata kapcsán. Újdonság az is, hogy két szelfihez (Bornemissza Péter hitszónokéhoz és Zrínyi Miklós politikus-költőéhez) nem kommentek, hanem egy-egy, a főhős kalandos életét bemutató kis képregény csatlakozik."

Ahogy az előzőben is, a témák széleskörűen fordulnak elő benne és itt szintén többnyire az életmód vált a legérdekesebbé számomra, de emellé bejön a vallás is, na meg a könyvnyomtatás! Ez utóbbi kettőből tanulmányaim során elégszer vizsgáztam, de jól esett feleleveníteni őket, hiszen szerettem róluk tanulni. Mindig is érdekelt a hit útja, Misztótfalusi Kis Miklós pedig külön tételem volt művtöriből, úgyhogy boldogan vettem észre, hogy valamire emlékszem, nemcsak rémlik, hogy valaha, valamikor volt erről szó a töriórákon. Kedveltem még benne az egyes szereplők éleslátását, ahogyan előreutalnak eseményekre, amivel a szerző kontextusba helyezi az adott történéseket és megmutatja a hosszabb távú következményeket. Ez felidézte az óráimat, a tanárnőnk igyekezett ilyen módon tanítani ezt a tárgyat, ami szerintem a legjobb opció rá. 

A szerző csapat szépen vezeti ezt a korszakot és hozza be a törököket a szelfik útján, kezdetben csak távoli fenyegetésként, majd egyre közelebbiként, hogy végül itt legyenek a szemünk előtt és láthassunk példákat arra, milyen lehetett az élet a hódoltság idején és hogyan hatott a hétköznapokra a jelenlétük. Nagyon vártam Mátyás király történeteit és a Corvinákról szóló részeket, ez utóbbiakról sajnos kevés szó esik, viszont az előbbiről annál több.

"A mesék Mátyás királya, aki álruhában megleckéztette a gyevi bírót, Gömörben pedig a nagyurakat, kevéssé hasonlít az igazira. Hunyadi Mátyás uralkodásának 32 éve alatt (1458-1490) a legkevésbé a parasztokkal volt igazságos: kíméletlenül adóztatta őket. A befolyó pénz nagy részét ráadásul me, a török elleni küzdelemre fordította, mint apja, Hunyadi János, hanem főként a cseh koronáért háborúzott."

Ahogy az elsőnél, úgy itt szintén avattam kedvenceket, időrendileg helyből az első Károly király bányái lett, ahol Lőrinc László elmagyarázza az adó, arany, ezüst és a bányák uniójában álló alapfogalmakat (például mi az, hogy a "kamara haszna" vagy az urbura), amiket régen lehet ismertem, de már kikoptak a fejemből, mindenesetre örülök a felelevenítésnek. A második Az ősiség törvénye, aminek olvasása után realizálódott bennem, hogy a Szelfis sorozatból sosem a harcok fognak érdekelni, hanem minden más azon kívül. Ez a kép azt meséli el, hogyan lép életbe a törvény, illetve inkább azt, hogyan hat a földbirtok tulajdonosokra az és hogy hogyan védi a köznemeseket a nagybirtokos bárókkal szemben. A harmadik kedvencem A Szent Korona elrablása, amiről akciófilmet is forgathatnának, olyan izgalmas történetet mesél el. A negyedik kedvencem a Hitviták, az ötödik pedig a Török-magyar együttélés, ami a török hatásokat jeleníti meg a nyelvben, az étkezésben, a pálinkafőzéssel és a dohánnyal kapcsolatban, az étkezési szokásokban, a ruházat na meg a viselet kapcsán. 

"Komáromban hozták az itt bemutatott furcsa rendelkezést is, 1640-ben: pletykálkodásért visszaesés esetén nyelvkitépés járt, hamadszorra - amikor pedig már valóban nincs is mivel pletykálkodni - fővesztés. (A 24 forintos büntetés mai pénzben kb egymillió forintnak számítana.) Szigorúan ítélték meg a káromkodást is: aki csak annyit mondott, hogy "ördögadta" (valami neki nem tetsző dologra, emberre), ötven botütést, ha azt is mondta, hogy "teremtette", már százat kapott. Ez ugyanis istenkáromlásnak számított: minden dolgot az Isten adott, teremtett." 

Tehát összességében ez a rész jobban tetszett, mint az előző és több engem érdeklő téma került elő benne. Még mindig igényes a forma, viccesek a kommentek, a képeket kiegészítő leírások érdekesek és informatívak. Nagyon tetszik ez a sorozat! 5 csillag az ötből!

- 25 szelfi a felvilágosodás korából -

Élménybeszámoló

Érdekes élmény volt ezt a három kötetet egymás után olvasni, de az tuti, hogy nagyon ráhangolódtam Lőrinc László, Rátkai Kornél és a segítő csapat alkotásaira. Azt hittem a törökös rész után, hogy a felvilágosodással foglalkozó hármas nem fogja tudni überelni a kettest kedveltségben, de szerencsére tévedtem. Mondjuk ezt a gondolatot nem is értem magamtól, hogyne tetszene egy olyan könyv, ami a tudással és annak fontosságának a felismerésével foglalkozik?

"Az első képregény 1686-tól indul, a legutolsó képet pedig 1828-ban "lőtték". Így az első 6-8 fejezet még inkább csak közelíti a címben jelzett felvilágosodás korát, hogy aztán annál több reménykedés következzen a tudás fényének terjedéséről, a világ megjavulásáról."

Ahogy eddig, úgy most is igaz a korábban leírt jellemzés. Ez a könyv szelfikkel és képregényekkel operál, rögtön utánuk két oldalas ismertetésben magyarázza az adott kép és a hozzá tartozó kommentek apró információit, a kort érdekesen. Az illusztrációkat itt szintén Rátkai Kornél készítette és már kezdem egyre jobban megkedvelni a stílusát. A második részben már láthattunk az újítási szándékra szép példát, nos... itt is ez a helyzet! Nemcsak a térkép behozatala, hanem Rátkai Kornél vendégszereplése és a régies nyelv használata jelenik meg, mint újdonság és így már ki merem jelenteni, örülök, hogy Lőrinc László minden könyvben újít valamit, próbál fejleszteni, ahol tud, ettől lesz ez a sorozat változatos. A kötet humora pedig továbbra is nagyon tetszik, mint a kommentek szövege.

Igazából itt csak a kedvenc részeimet szedtem össze, többet nem írtam ki a noteszembe erről a műről, hiszen már biztos voltam abban, hogy ugyanazt az igényes színvonalat fogja hozni, mint az előző két rész. A témák jól lefedik a felvilágosodás korát, sok tárgy kerül elő és ahogy mindig, úgy most is, a leginkább szívesebben olvasott szelfijeim az életmódhoz tartoznak, de hozzájuk csapódik az, amikor a tudás kerül előtérbe vagy egy találmánnyal, vagy a zenei zsenik működésével kapcsolatos. Így nem is meglepő, hogy az első kedvencem a Tudósok és iskolák fejezetcímet viseli, amiben Hatvani István szerepel többek között az elektromossággal kapcsolatos kísérleteivel.

"Pont elég a normál ménkő, nem kell, hogy pluszban még fejlesztett villám gyújtsa meg a gatyánkat. 😤"

---

"Pray: Figyu, tényleg hívtak a leideni és a heidelberi egyetemre tanítani? 📕🦉
Hatvani: És ha hívtak?
Pray: Gratulálok, erre hazajöttél inkább Debrecenbe eretnek, református marhapásztorok közé kockulni. 😂"

---

"Meg a villámlást! Micsoda modern évszázadban élünk, mikor nem egymást gyilkoljuk, hanem együtt a skolasztikát. 😉"

A második kedvencem Mária Terézia reformjai volt, amit már a töriórákon is szerettem, szóval annyira nagy meglepetést nem okozott ez a rész, mert sok mindenre emlékeztem, viszont jól jött feleleveníteni a tudásom. Ezen a szelfin Mozart is látható. A harmadik kedvencem Az úrbéri rendelet, ami a jobbágyokról szól és az állatokhoz való viszonyról is elregéli a maga meséjét. A negyedik kedvenc, ami megdobogtatta a szívem, hiszen felidézte bennem miért is szerettem a mesterséges intelligencia algoritmusokat tanulni, az a Kempelen sakkautomatája. (Ezzel a mondattal: "...reagál az ellenfél minden jó és rossz húzására. 😎" Ez az alapalgoritmusok működési elve is.)

"A pozsonyi Kempelen Farkas 1769-ben, Mária Terézia kérésére építette meg sakkozó török figuráját. Az automata világszenzáció lett, mert szinte minden ellenfelet legyőzött, köztük Napóleont és Benjamin Franklint is. Senki nem értette, hogyan működik. Nyilvánvaló volt, hogy a korban sakkozó gépet nem lehetett szerkeszteni. A gép csodája tehát az volt, ahogy egy ember a bábut mozgatta anélkül, hogy a mechanizmus látható lett volna. [...] Feltételezések szerint 1854-ben pusztult el egy amerikai tűzvészben, anélkül, hogy műszakilag pontos rajzok maradtak volna fent róla."

Az ötödik kedvencem A szabadkőműves mozgalom dolgait veszi górcső alá és teszi tisztába a fogalmakat - na meg hoz be egy új facebook formát, a csoportot! A hatodik A Himnusz születése, bár ezt ismertem, de szeretek Kölcsey Ferencről olvasni, az utolsó (a jelenlegi felsorolásban és a könyvben egyaránt) és egyben a hetedik pedig Az első óvoda címet viseli, amiben Brunszvik Teréz mutatja meg, hogy az erőszaknál jobb nevelési formát tud nyújtani. Az új érdeklődési köröm okán - a szociológia - nagy érdeklődéssel olvastam ezeket a kommenteket és a háttéranyagot hozzá, és ez lett a fő kedvencem ebben a részben.

Úgyhogy összességében nagyon tetszett nekem ez a rész is és témailag közelebb állt hozzám, mint a törökös előző, pedig ezt nem gondoltam volna. A szokásos jellemzőket tudom írni ide is: ötletes, kreatív, humoros és jól, okosan szerkesztett. Öt csillag az ötből!

Összességében a sorozat eddig nagyon elnyerte a tetszésem és nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a három részt és mivel már az egyes részeknél leírtam többször is a főbb jellemzőket, itt nem tenném. Csak annyit tennék hozzájuk, hogy alig várom a többit!

Extra ötlet, ami tetszett benne: 

❥ a szelfik ötlete

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 

❥ nyári

 

 Ha kíváncsi vagy a könyvre, lesd meg a kiadónál (vagy a Librinél):

 

  

Szerző: Lőrinc László

Illusztrátor: Rátkai Kornél (mind), Bertóthy Ágnes (1.) 

Sorozatcím (kiadói): -

Sorozatcím: - (nincs feltüntett)

Rész: 1., 2., 3.

Következő rész címe: ?

Cím: 25 szelfi az Árpád-korból, 25 szelfi a török korból, 25 szelfi a felvilágosodás korából

Eredeti megjelenés: -

Kategória: történelmi, ismeretterjesztő

Fordító: -

Oldalszám: 156 oldal (1.), 160 oldal (2.), 160 oldal (3.)

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2019 (1.), 2020 (2.), 2021 (3.)

Ár: 2.999 Ft (1.), 3.299 Ft (2.), 3.499 Ft (3.)

 

 

Fülszöveg:

25 szelfi az Árpád-korból: 

Honfoglalás, csata, királyi esküvő – vajon milyen szelfiket posztoltak volna ezekről az eseményekről Árpád-kori eleink, ha íj, bárd és lúdtoll helyett okostelefont tartanak a kezükben? Merthogy lelkesen posztoltak és kommenteltek volna, az tuti. Árpád vezér, István király, Gizella királyné, Szent Margit vagy épp Gellért püspök ezeken a rendhagyó történelemórákon hús-vér emberként jelennek meg: örülnek, sírnak, és persze húzzák egymást. És hogy mi történhetett valójában – mi az, amit a történészek biztosan tudnak –, a fejezetek végén található összefoglalókból derül ki.

25 szelfi a török korból:

Őseink is szelfiztek? Már ők is?! – A nagy sikerű 25 szelfi az Árpád-korból kötet után itt a folytatás, amely a török kor képzeletbeli közösségi oldalait mutatja be. Most a 14-17. századi magyarok világba kalauzol minket Lőrinc László, ahol a mindenki számára ismerős, elfeledett vagy éppen kitalált alakok lelkesen posztolnak és kommentelnek a könyv által teremtett virtuális térben. Vajon hogyan került Lajos király a mohácsi harcmezőn töltött fárasztó órák után a patak hűs vizébe? Miért töltött annyi időt Zsigmond király fejjel lefelé lógva? Ki merészelte ellopni a Szent Koronát? Tényleg hordott álruhát Mátyás király? Hogy fest Zrínyi Miklós egy képregényben? A vicces kommentek után pedig ne feledkezz meg a fejezetek végén található magyarázó szövegrészekről sem, hiszen mind tudjuk: ami egy közösségi oldalra kikerül, bizony nem mind igaz, még ha fénylik is.

25 szelfi a felvilágosodás korából:

Merj ​a magad értelmére támaszkodni! – szólt a felvilágosodás jelmondata, és mi is erre bátorítjuk az olvasót: a nagy sikerű 25 szelfi-sorozat 3. kötetét is kritikus gondolkodással forgassa (és közben persze legyen nyitott a humorra). Ezúttal a török kiűzése utáni 130 év szereplői lépnek elénk: akad közöttük átutazó művész és betelepülő jobbágy, a népre rátelepülő és a népet felemelő uralkodó, híres feltaláló és gyári munkás, forradalmár és áruló (aki néha egy és ugyanaz a személy). Kiderül például, miről folytatott kommentháborút Kazinczy és Batsányi, hogyan működött Kempelen Farkas sakkautomatája, milyen praktikákkal védekeztek eleink a pestis ellen, miért kell Beethoven egyik művét szemüvegben előadni, milyen lelkiállapotban írta Kölcsey a Himnuszt, kik ültek a szabadkőművesek titkos páholyaiban, elmesélhető-e vajon II. Rákóczi Ferenc és II. József élete képregényben (eláruljuk, igen). A fejezetek végén található Hogy volt, hogy nem volt… nos, felér egy igazi megvilágosodással: itt derül fény a kommentek igazságtartalmára és a kommentelők személyére, egy izgalmas történelmi kor eseményeinek fontos összefüggéseire.

A poszt a Magánkönyvtár - Növeljük együtt a saját könyvek olvasottságát! projektre készült. A könyvet köszönöm a kiadónak!