"Úgyhogy azt mondtam, elég az első alkalmakból. Végtére is régi önmagunk nem több holmi elmosódott színfoltnál, amelyet mostani énünk támfaláról szemlélünk."

Fülszöveg:

„Mi, ​nők túl sokáig verdestünk a férfiak által készített kalitkában, és most, amikor az összedőlni látszik, semmi sem kérdőjelezheti meg autonómiánkat, semmi sem szabhat gátat útkeresésünknek.” „Véget ért egy kísérlet, amelyre egy évet szántam az életemből (…) Mi tagadás, végigrettegtem ezt az időszakot. (…) Regényíróként értelmeztem a feladatot, és kizárólag a szívemhez közel álló kérdésekkel foglalkoztam, amelyekre – ha időm és kedvem engedi – egyszer még visszatérek, hogy kidolgozzam a megfelelő narratív keretet és eszközöket” – ezekkel a szavakkal búcsúzik Elena Ferrante 2018-ban a The Guardian olvasóitól, miután egy évig heti rendszerességgel rovatot vezetett az újság hasábjain. Az ötvenegy lírai, önéletrajzi elemekkel átszőtt gondolatszövedék a szerző írói műhelyébe enged betekintést. Ferrante hétköznapi kérdésekről – politika, hagyomány, történelem, filozófia, környezetvédelem, női szerepek, barátság, féltékenység, anyaság, szexualitás, öregedés – fejti ki a véleményét úgy, hogy sajátos, karakán nézőpontjával olvasóját egy újfajta, éles fókuszú, emancipált szemléletmódra készteti. A tőle megszokott módon ezúttal is határokat feszeget, átrajzolja mintázatainkat, hogy a megszokott ösvényekről új utakra tereljen, gondolkodásra és kérdések feltevésére késztessen. A Véletlen találatok című kötetet csakúgy, mint a The Guardianben megjelent cikkeket, a Dániában élő olasz művész Andrea Ucini illusztrálta.

Élménybeszámoló:

Elena Ferrante nevével már többször is találkoztam, hiszen hazánkban rengetegen szeretik! A témái érdekesek és ezért egyértelmű volt, hogy egy idő után kíváncsian bemerészkedem a hölgy irodalmába... és tettem mindezt az Amikor elhagytakkal. Nem mondom, meghatározó élményt jelentett számomra, amit képtelen vagyok elfelejteni, hiszen olyan hatást, hogy egyszerre vonz és taszít, vagy együtt okoz fájdalmat és tesz még kíváncsibbá, nem sok kötet váltott ki eddig. Ezért, amikor megtudtam, hogy a Park Könyvkiadó itthon kiadta a Véletlen találatokat, Ferrante tárcasorozatát, amit az egyik újság felkérésére írt hetente, azonnal lelkes lettem. Az én terepem inkább a rövidebb irodalom, legalábbis egy ideje ezt hiszem és ezért kíváncsi voltam, hogy 1. hogyan fogja ezt megoldani Ferrante, 2. nekem tetszeni fog-e. És az eredmény? Egy hatalmas IGEN a második kérdésre, az elsőről pedig bővebben is kifejtem a véleményem.

"Az egyenlőtlenség egyik legkegyetlenebb vonása, hogy felbecsülhetetlenül sok intelligenciát és kreatív energiát hagy kárba veszni, ahelyett, hogy élne vele, és az emberi történelmet, ami jelenleg a borzalmak végtelen tárháza, a legtevékenyebb laboratóriumok egyikévé varázsolná, ahol orvosolhatnánk az eddig elkövetett hibákat, de legalábbis csökkentenénk korábbi pusztításaink hatásait."

Először, amikor a kezembe fogtam a Véletlen találatokat és végigpörgettem a lapokat, elámultam, milyen szép kiadást kapott itthon. Minden egyes tárca rendelkezik egy egyedi képpel a nyitóoldalán és a borítón is az egyik ilyen kis egység illusztrációja szerepel. A könyvet jó kézbe venni és ránézni.

Na de a beltartalom! Az az igazi kincs!

Kétszer olvastam el a művet, mert kíváncsi voltam, hogy másodjára hogyan fog bennem lecsapódni a szöveg és még így, rövid távlatból is sikeresen máshogy fogtam meg őket, teljesen különféle módokon esett a fókuszom mindkét alkalommal. Ahogy fentebb már elhintettem, a Véletlen találatok Ferrante olyan műve, amelynek egyes részei az egyik folyóiratban, a The Guardianban jelentek meg, tárcaként, hetente. A szerkesztőség adta a témát, amit a szerzőnek ki kellett fejtenie és elég széleskörűen kapta őket, mert az első alkalomtól kezdve, a nyelven, a szexualitáson, a női szerepeken keresztül sokféle kérdéskört jár körbe. Tehát ez egy-egy adott témára adott egy-egy gondolatkísérlet.

"És ez az, amit neki, nekem is, sőt, minden nőnek szem előtt kell tartani. Valahányszor egy nő az alkotás jogán részt követel magának a világból, drukkolnunk kell neki, hogy az adott alkotás hitelesen tükrözze a személyiségét, és elsöprő sikert arasson. A nők ugyanis viszonylag későn kaptak bejárást abba a gigantikus, jobbára férfiak által berendezett művészeti raktárba, ahol végre szabadon hozzáférnek a különféle eszközökhöz, és hangot adhatnak saját tapasztalataiknak."

A könyvbe ötvenegy kisebb írás került be, a felépítésük kerek egész és javarészt hasonlóan alakulnak: van egy témafelvetés, utána rövidebb élménybeszámoló, majd a csattanó vagy ha úgy tetszik a "keserű pirula" rész, ami néha üt, néha nem, de egy biztos, engem nem hagyott egyszer sem hidegen, valamit mindig megmozgatott bennem. Az utolsó bekezdés mindig erre szolgál és olyan módon befejezetlenek a tárcák, hogy a vége az olvasóra van bízva nyitott kérdésként. Emiatt gondolkodtam el a címen: véletlen találatok. Ferrante megmagyarázza, hogy miért ez lett, de elgondolkodtam, hogy mi a helyzet akkor, ha van egy rejtettebb jelentése? Ha az olvasói oldalt is nézni kell, gondolok itt arra, ahogy véletlen találatok csapódnak belénk, ahogy Ferrante őszintén ír, ami néha egy-egy vesén rúgás. A témák különbözősége biztosítja a véletlenséget, a találatokért pedig az írónő felel. Így ékelődik egy-egy témaszilánk mélyen a lelkünkbe. Mélyítheti az önismeretünket, tágíthatja a látókörünket...

Őszinte az írónő kitárulkozása és erős ez a szöveg, számomra delejes volt, ritkán találkozom olyannal, ami miatt akár fennmaradhattam volna a buszon, elfelejtve azt, hogy miért és hol akartam leszállni! Valahogy a szerző olyan komfortosan mesél, annyira tudja vezetni az olvasóit, hogy úgy érzem, mindent kizárva csak rá kell figyeljek. Komolyan, alig várom, hogy elfeledkezhessek a világról, őt olvasva.

Az írások közül nagyon sok emlékezetes marad számomra, ilyen például a nyelvről történő elmélkedése és az, amikor az első alkalmakról mesél, ez a kettő vált a személyes kedvenceimmé. Nagyon kíváncsi voltam olvasás előtt arra, hogy vajon mennyire találkozom a sorok között majd magammal, a véleményemmel és ez egészen sokszor történt meg. Felszabadító érzés, hogy valamit ugyanúgy látunk. Így lesz az élmény közös kapocs és hozza közelebb hozzám azt az írónőt, akit eddig csak az Amikor elhagytak soraiból ismerhettem, még úgyis, hogy nem mindig értek egyet vele és több kérdésem van, mint válaszom. A sorok közül átdereng Ferrante személyisége, ami arra késztet, hogy tovább fürkésszem őt az életművén keresztül.

"Számomra a műfordítók az igazi hősök, beleértve a szinkrontolmácsokat, azokat pedig, akik lelkes olvasók is egyben, és új meg új fordításötletekkel állak elő, valósággal bálványozom. Általuk jut el az olaszság a világba, annak valamennyi szegletét gazdagítva, és fordítva: a soknyelvű világ beáramlása, az olaszság megújhodása is az ő érdemük. A fordítók nemzeteket egyesítenek nemzetekkel, ők azok, akik elsőként szembesülnek távoli érzésekkel és gondolatokkal. Még a félrefordításaikat is bocsánatosnak találom, hiszen a megértés jó szándéka felülírja a tévedést."

Összesítve

az ötvenegy rövid írás Ferrante írásmódjának esszenciáját tartalmazza, amiben érdekes témák kerülnek elő, gyönyörű kiadásban tálalva. A tárcák aktuális kérdéseket járnak körbe elgondolkodtató lezárással, széleskörű témaválasztással, amit Ferrante feladatként kapott a The Guardian szerkesztőségétől.

Ajánlom

Ferrante rajongóinak, nekik nagy csemege lesz! Azon olvasóknak, akik szeretik a rövid terjedelmű, de velős írásokat és akik valamennyire kíváncsiak a híres szerzőre. Lassan fogyasszátok, úgy érdemes!

5 / 5 csillag

Kedvencem volt: 

❥ a fordítók fontosságáról szóló rész

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 

❥ nyári

 

 Ha kíváncsi vagy a könyvre, lesd meg a Librinél:

 

Szerző: Elena Ferrante

Illusztrátor: Andrea Ucini

Sorozatcím (kiadói): -
Cím: Véletlen találatok

Sorozatcím: -

Rész: -

Következő rész címe: -

Eredeti megjelenés: 2019

Kategória: elmélkedés, esszé, feminizmus, kortárs, tárca, válogatás

Fordító: Király Kinga Júlia

Oldalszám: 168 oldal

Kiadó: Park Könyvkiadó

Megjelenés: 2021

Ár: 4.499 Ft