Értékelés | A világ legnagyobb könyvesháza
Szembenézni a félelmeinkkel
"Papus szívesen pártfogolt bármilyen nemes ügyet, ezerféle módon szórakoztatta a tömegeket, ellenzett minden káros dolgot a dohányzástól a rasszizmusig – bizonyos embereknek ez sem számított. Egyszerűen nem tudták elviselni, hogy a szivárvány a Könyvesházat szimbolizálja Noé és az ő bárkája helyett. Természetesen az olvasott embereknek a szivárványról számtalan dolog eszükbe juthatott: leprikónok, versek, lóripapagájok, kristálylámpák, szappanbuborékok, régi festmények és a Biblia és a Cole Könyvesház is. Pearl nem is értette, miért nem létezhetnek ezek a képek egyszerre, egymás mellett egy kiművelt főben."
Pro infó:
Az értékelés a #napi50oldal kihíváshoz készült, ahova én A világ legnagyobb könyvesházát kaptam elő és hoztam értékelésre. Megtartottam az előírt limitet, vagyis minden egyes nap elolvastam legalább ötven oldalt ebből a kötetből.
Fülszöveg:
Pearl és Vally Cole egy könyvesboltban él. Méghozzá a világ legnagyszerűbb, legkülönlegesebb, legvarázslatosabb könyvesboltjában, a Cole Könyvesházban, ahol minden nap új csodákat kínál: bűbájjal töltött cukorkák, beszélő papagájok, télikertté varázsolt dzsungel, saját zenekar, teázó, maguktól mozgó polclétrák és persze temérdek könyv… Amikor Pearl és Vally megtudják, hogy édesapjuk egy ördögi csere miatt kockára teszi a Könyvesházat és a saját életét, a testvérek azonnal cselekszenek, s hamarosan veszélyes-varázslatos kalandok közepén találják magukat. A feladványok megoldásában nem csupán az eszüknek, de a szívüknek is a helyén kell lenniük, ám a játékban, ha nyernek, megmenthetik a Könyvesházat és az édesapjukat. Ha elbuknak, a Könyvesházzal és édesapjukkal együtt a velük kapcsolatos emlékeiket is elveszíthetik…
Élménybeszámoló:
A történet szerint Pearl és Vally Cole a varázslatos Könyvesházban élnek, amit az édesapjuk épített fel kemény munkával és amely mindenféle jót kínál a vásárlóinak: cukrokat, bűbájt és a legjobbakat, könyveket! A családjuk népes, de nem teljes: húguk, Ruby meghalt skarlátban és hiányát érzik mindannyian. Egy gyanús, bűvésznek tűnő alak mutatkozik be Pearlnek és kéri, hogy adja oda édesapjának a névjegykártyáját, mert lehet, hogy érdekli őt az áru, amit a cilinderes kínál. Ezután Papus egészsége megromlik és mintha a bolt is fényét vesztené... a két fiatal pedig összeköti az Obskurátor titulussal rendelkező alakot a romló állapotokkal és megpróbálják helyrehozni azt a hibát, amit úgy néz ki, édesapjuk elkövetett... ugyanazzal a módszerrel, más végkifejletben reménykedve. Vajon kifizetődő alkut kötni az ördöggel?
A világ legnagyobb könyvesháza egy gyönyörű kiadvány! Nagyon jó ránézni, a betűk és minták aranyban pompáznak, a kép pedig egy érdekes helyet ígér, ahol megfér egymás mellett a könyv és a kaland. A középpontban áll az Obskurátor, akit a két főhősünk fog közre és itt nem mindegy az egymáshoz viszonyított helyzetük, a férfi kint van, üdvözlésre emeli a kalapját; mintha csak jó szándékkal térne be a boltba. Míg a gyerekek bentről szemlélik a betolakodót, aki az ő személyes terükbe akar bebocsátást nyerni. Ez a kép elsőre, a történet ismerete nélkül nem igazán mond sokat, de így, a végén már tudom a helyzetet, viszont az tagadhatatlan, hogy figyelemfelkeltő. A színei nagyon szépek és ott a szivárvány, ami - mint később kiderül - a regény egy fontos szimbóluma. Egyszóval telitalálat ez a fedő mindenhogy! Miután megtetszett a borító, elolvastam a fülszöveget és nagyon kíváncsi lettem arra az ördögi cserére és hogy milyen játék lehet az, ahol az emlékeiket is elveszíthetik a gyerekek?
Ez a regény iszonyúan tetszett nekem, nagyon szerettem olvasni és egy kicsit meg is lepett a témáival, illetve a kissé horroros beütésével. Na de nézzük pontról pontra, miért volt számomra jó élmény megismerni A világ legnagyobb könyvesházát:
"Pearl Cole egy könyvesboltban élt.
Amikor az emberek ilyeneket mondanak, általában úgy értik: annyi időt töltenek a könyvtárban, színházban, vagy a munkahelyükön, hogy úgy érzik, szinte ott élnek. Ám Pearl esetében más volt a helyzet. Ő nem általában töltötte az idejét könyvesboltokban, hanem a Cole Könyvesház legfelső szintjén lévő lakásban élt, a Bourke Street 299-es szám alatt, közvetlenül a parlamenttől is látható, szivárványt ábrázoló reklámtábla mögött."
1. A hangulat, maga a Könyvesház
Már a legelső oldalaktól kezdve beszippantott a hangulata és a Könyvesház maga, annyira csodálatos az a hely! Szerettem róla minden infót és a szerző szépen bemutatja a helyszínt és a tulajdonosok, vagyis a Cole család hozzáállását a világhoz. Ők teszik annyira rendkívülivé a boltot! Mellette pedig ott van számunkra a csodákban bővelkedő épület, ahol a lehető legtöbb dolog mágia alapú, például van olyan helyiség benne, ahol az ablak egy víz alatti világot mutat meg, de létezik olyan, hogy Csodák Terme, vagy CukorKaland; én is szeretném felfedezni ezt a varázslatosságot! A tulajdonosok pedig nyitottak az emberek felé, mindenkit szívesen látnak és gondolkodásmódjuk előrehaladott, itt, a lapok 19. századi Ausztráliájához képest. Mellor egyébként a kötet végén elárulja, mi ihlette a könyvének alapját, tehát ezek a személyek és a hely léteztek!
"Cole már iskolázatlan tinédzserként is helytelenítette a rasszizmust, és kitartott azon elkötelezettsége mellett, hogy mindenkivel jó lesz, akivel találkozik. Úgy vélte, hogy osztályra, rasszra, vallásra vagy nemre való tekintet nélkül minden embernek egyenlő joga van a biztonságos, egészséges és teljes élethez. Megjósolta, hogy a jövőben a földön minden embernek megadatnak ezek a jogok. Az oktatáshoz való jog különösen fontos volt számára."
Ha az olvasmányélményre visszagondolok, a cozy, mint otthonos, biztonságos szavak jutnak az eszembe, mert számomra ilyen élményt nyújtott. Nagyon ellazított ez a történet még az egyébként horrorisztikus elemei ellenére is.
2. A fogadás, avagy ördögi alku
Alapvetően izgalmasnak találom a játék alapú regényeket, ahol a főszereplőnek, vagy több főhősnek helyt kell állnia egy ördögi fogadás keretin belül és elszenvednie a kiskapuk meglétét. Vagyis az ellenpólus próbál úgy csalni, ahogy tud, hogy az még a játék szabályain belül maradhasson. Itt is pontosan ez történik. Mr. Maximillian, vagyis az Obskurátor szeret játszani és egyáltalán nem finomkodik a két gyerekkel, Vally és Pearl a hozzájuk képesti legnehezebb feladatokat kapják. A kihívások pedig, amikből hetet kell megoldaniuk megadott határidővel, személyre szabottak, hiszen a gyengeségeikre mennek rá, mindkettőjük szívét célozzák; közben pedig el kell viselniük azt, hogy romlik a Könyvesház és édesapjuk állapota, na meg az ő emlékeik is halványodnak.
Ezek a feladatok nagyon ötletesek és a megoldásuk izgalmas, szeretem az olyan fejtörőket, ahol kicsit máshogy kell gondolkodni. Egyúttal pedig itt jelennek meg leginkább a horror elemei, bár nem olyan félelmetesen, mert belesimulnak a világba - ahol mágia van, ott az életre kelő babák sem furcsák. Viszont egy-két feladat iszonyúan erős lelkierőt kíván... na meg az is, hogy néha milyen döntést kell meghozniuk, ami komolyabb hangvételt ad az egésznek. Például egyszer választaniuk kell a folytatás - vagyis annak a reménye, hogy megmenthetnek mindenkit - és az egyik testvérük között. Úgyhogy kapunk egy kreatív pályát, nehéz feladatokkal, egy mentális kihívást, ahol a legnagyobb ellenségük a félelem, a megszokás és a berögzült gondolkodásmódjuk. Könnyebb lenne feladni sokszor, de nem tehetik meg, mert a tét hatalmas: azok élete, akiket szeretnek. Mindig megéri harcolni, reménykedni, akármilyen nehéz és kilátástalan is a helyzet - ezt tanítja ez a rész.
3. Tanulság, mágiarendszer
A világ legnagyobb könyvesháza egy elég komoly elemeket használó ifjúsági kötet, amihez egy újabb mondanivaló kapcsolódik: az élet értelme, amit kimondva és a történeten keresztül megjelenítve próbál nekünk átadni a szerző. Nagyon szerettem benne ezt az ívet, a gondolatot és azt, hogy szimbólumának egy nagyon is kedvelt jelképet tesz meg. Szükség van ilyen regényekre, mert a mai világunkban könnyű elveszíteni a fókuszt az igazán fontos dolgokról.
A mágiarendszer nagyon érdekes, bár kevés szó esik róla, inkább az egyszemélyes bűbájokat jellemzi a szerző, hogyan kell létrehozni őket. A Könyvesház szintén varázslatos és tudomásunk van arról, hogy léteznek bonyolultabbak is, de Pearl és Vally szemén keresztül látunk és ezért pont ennyire van szükségünk.
"A mágia és a pánik rossz párosítás. A harag lehet szenvedélyes és céltudatos, de a rémület alkalmas arra, hogy tönkretegyen egy varázslatot. Nemcsak az elképzelt képet rombolja szét nagy valószínűséggel, hanem a magabiztosságot is aláássa, bizonytalanná téve kezet és hangot egyaránt."
4. A karakterek és kapcsolatrendszerük, a család, főgonosz
Az állomásokon veszélyes feladványok várják őket és már az első után összekülönböznek, aminél pedig egyből konfliktust kezelnek, megbeszélik, hogy hogyan szeretnének együttműködni. Wow! Nagyon tetszik annak a hangsúlyozása, hogy ezeket együtt kell megoldaniuk és ahhoz a legkisebb negatív megnyilvánulás is bajos, hiszen a tét nagy és nem mehet el a céljuk az ő viszályaikon.
Tetszik nekem még benne az, hogy a család ennyire hangsúlyos a regényben. Cole-ék állnak a középpontban és a motivációknál is a családi egység, teljesség játszik szerepet: annál, ami a tragédiát okozza és annál is, ami megpróbálja azt megoldani. A mindennapjaikat átszövi a gyász, hiszen Ruby hiánya érezhető és súlyos; az elmúlását nem tudták még feldolgozni. Ennek a közepén áll Vally és Pearl, akik a lehető legnehezebb feladatokat kapják, nemcsak a kihívás terén, hanem a felelősség, gyász szintjén is, közben pedig egymáshoz is alkalmazkodniuk kell és fel kell ismerniük a másik erősségeit - többszintű kihívást kapnak. Kedvelhetőek. szerethetőek, erősen drukkoltam nekik.
Az ellenpólus pedig többnyire a háttérben marad, jelenléte viszont végig érezhető. Sokat nem tudunk meg róla, de úgy viselkedik, mint egy játékmester, hiszen ő nincs igazán jelen, csak a küldöttje és a zavaró mágiája, ami a játékosok életét nehezíti. Ördögi személyiség, aki rettentően unatkozik. Belőle pont ennyi elég is.
"Legyünk őszinték. Gyalázatosan, ostobán veszélyes terv volt. A fiú minden belső része remegni kezdett, amikor csak az eszébe jutott az ötlet. De a vakmerő bátorság építette fel a Cole családot, és ugyanolyan vakmerő bátorsággal akarta Vally megmenteni azt."
Kontra:
Egyetlen bajom van a kötettel, a stílus, vagy a fordítás? (Nem néztem őket össze). Néha olyan nehezen illenek össze a mondatok egymáshoz, úgy éreztem, hogy nem feltétlen tiszta a kapcsolódási pont, de ez nem mindig jelentkezik és a regény többi erőssége mellett, elhanyagolható jellemző ez.
Úgyhogy nagyon szerettem olvasni és nem tudok kevesebbet adni rá, mint 5 csillag (az ötből). A 2022. évi top 10 könyveim között landolt.
5 / 5 csillag
Ajánlom,
azok olvasóknak, akik hinni akarnak, de nem tudnak és akik kilátástalannak gondolják a helyzetüket.
Insta
Hamarosan
0 komment